Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 2. szám
Szilágyi Ferenc: Az integrált vízgazdálkodás lehetőségei a Laskó-patak vízgyűjtőjén 27 Az IVG kialakulása többek között arra a felismerésre alapult, hogy a felhasználható vízkészleteink korlátozottak, felhasználásukra egyidőben több jelentkező is akad, ugyanakkor a túlhasználat következtében a rendelkezésre álló vízkészletek folyamatosan elszennyeződnek, ezáltal kevésbé válnak alkalmassá az ökoszisztémák és az emberi társadalom igényeinek kielégítésére (UN Water 2015, Somlyódy 2011, 2018). Elsőként az USA-ban 1972-ben elfogadott „Tisztavíz Törvény” adott lökést a vízgazdálkodás újragondolására. Tulajdonképpen ez az ökoszisztémák állapotát óvó és javító szemlélet jelent meg a 2000-ben az EU-ban elfogadott Víz Keretirányelvben (VKI-ban) is (WFD 2000). A VKI alapgondolata az, hogy a jó állapotú vízi és víztől függő ökoszisztémák jelenthetik a biztosítékot a vízigények hosszútávú kielégítésére az ökoszisztémák működésének és szerkezetének fenntartása, sőt javítása mellett. A VKI-ban is jelen van az árvízi biztonság elsődlegessége, az emberi vízhasználatok kielégítésének szükségessége, de ez nem jelentheti az ökoszisztéma elemeinek túlzott, elfogadhatatlan mértékű igénybevételét. Ijjas (2019) szerint azonban a VKI végrehajtása önmagában kevés az IVG teljesüléséhez, „teljesen integrált” vízgazdálkodásra van szükség, ami jóval több a VKI szerinti vízgyűjtő-gazdálkodásnál, mert azt jelenti, hogy nemcsak a vizek jó állapotát biztosító intézkedéseket kell végrehajtani, hanem a gazdasági és szociális céloknak megfelelő vízgazdálkodással kapcsolatos igények kielégítését biztosító intézkedéseket is. Más szóval, az alapvetően ökológiai centrikus VKI intézkedéseknél figyelembe kell venni az emberi gazdasági és szociális célokat is (Ijjas 2019). E tanulmány célja annak vizsgálata, hogy az integrált vízgazdálkodás alapjai hogyan alkalmazhatók egy olyan magyarországi kisvízfolyáson, amelyet számos emberi hatás ér. A Laskó-patak kiválasztását az alábbi okok indokolták: • A patak vízhozama viszonylag kicsi, vízgyűjtőjén a hegyvidéki, dombvidéki és síkvidéki jelleg egyaránt megtalálható. • Az átlag vízhozamhoz képest a patak vízhozama szélsőségesen változhat. • A patak vízgyűjtőjén (különösen a középső víztestén) rendkívül sokféle emberi tevékenységet folytatnak. Ezek a tevékenységek jelentős hatással vannak a patak víztesteinek állapotára. • A patak befogadója a Tisza-tó (a Kis-Tisza révén), mely nagyon fontos öntözési, rekreációs és áramtermelő vízbázis. • A patak középső vízgyűjtőjén három nagyon jelentős gyógyfürdő és termálfürdő is található, amelyekhez számos egyéb - termálvizet használó - vendéglátó ipari létesítmény (hotel, motel, apartman, vendégházak stb.) kapcsolódik, amelyek a térség turisztikai vonzerejét növelik, így meghatározó tevékenység a vízgyűjtőn a termálvíz használat, a vendéglátás és a szőlőtermesztés. Mindegyik jelentős mennyiségű vizet igényel, amelynek helyben tartása és újra felhasználása - ha jól csinálják - kicsiben jó modellterületként (mintaterületként) szolgálhat az új vízgazdálkodási szemlélet bemutatásához. A vízgyűjtő elnevezés a magyar nyelvben pontosításra szorul. A river basin elnevezést annak idején vízgyűjtőnek fordították magyarra. Helyesebb lett volna a folyóvölgy vagy esetleg folyómedence kifejezés használata (Ijjas 2022, szóbeli közlés). Sajnos, a „vízgyűjtő” kifejezés a szakmában már nagyon elterjedt, nehéz volna megváltoztatni. A továbbiakban kiemeljük azokat a főbb jellemzőket, amelyeket a további elemzéseknél szem előtt kell tartanunk. Kitérünk a felszín alatti víztestek jellemzésére, mert ilyen szempontból a terület nagyon érdekes (bükki hideg és meleg karszt találkozása a felső két víztesten). A LASKÓ-PATAK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE Felszíni vizek A Laskó-patak folyását és víztesteit az 1. ábrán mutatjuk be. A patak a Tisza középső szakaszának kis méretű, jobb oldali mellékvízfolyása. A vízfolyás és a rajta kialakított Laskóvölgyi-tározó kezelője az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság Egri Szakaszmérnöksége. A patak Heves megyében, a Bükkvidék területén ered és a Tisza-tóba torkollik. Egerbocsi forrásvidékétől egészen a Tisza-tóig a patak hossza 74 kilométer. A vízfolyás útja során két járáson (az egri járáson és a füzesabonyi járáson) folyik keresztül, érintve egy várost (Füzesabonyt) és 11 községet: teljes szakaszán Heves megye területén folyik. A vízgyűjtő területe 367,5 km2. Sokévi átlagos vízhozama (1971-2000) 0,554 m3/s a torkolatánál. A legkisebb vízhozama 0,01 m3/s, a legnagyobb 53 m3/s. A vízjárás tehát rendkívül szélsőséges. Öt jelentősebb mellékvíz és több kisebb vízfolyás táplálja. Legjelentősebb mellékága a Szólátipatak. A vízfolyás jelentősebb mellékvizei a Bocsi-patak (6 km; 14,2 km2), amely Bátornál torkollik belé, illetve az Örvény-patak (6,2 km; 11 km2), amely Egerbakta északi határában ömlik bele. A felső szakaszon folyik belé néhány kisebb csermely. A Laskó-patak - Egerszalóktól északra - keresztülfolyik a rajta kialakított, felduzzasztott vizű Laskóvölgyi-tározón, majd tovább folytatja útját dél felé. Kerecsend északi határában a Szóláti-patak (22 km; 40,2 km2; 0,079 m3/s) vizével gazdagodik. Mezőtárkány után, Poroszló és Újlőrincfalva határában előbb a Hamarka-csatorna, majd a Csincsa-csatorna (Tepely-Hidvégi-csatorna; 22,5 km; 71,2 km2) folyik belé (Wikipédia 2021).
