Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 2. szám
28 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 2. szám 1 Péti« vasára I w! ^ ■I li Ml Ili-VK.n Kí-v: SüL PL ‘ P f - -' Gyöngyös Bötapállahra Voípelöt Eger Fúzuabony ■■k V> JELMAGYARÁZAT G Laskó-patak felső víztest vízgyú|tő|e Laskó-volgyi tározó vízgyűjtője mcD Laskó-patak középső víztest vízgyűjtője 1 □ Laskó-patak alsó viztest vízgyűjtője j ■ Állóvíz mT, — Folyóvíz \ Y I ) 'L^X-S Mezőkövesd 1. ábra. A Laskó-patak és vízgyűjtője (Murányi Gábor szerkesztése) Figure 1. Watershed of Laskó Stream (Edited by Gábor Murányi) A Víz Keretirányelv (WFD 2000) szerint készült második magyarországi Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (VGT2 2015) a Laskó-patakon három folyó víztestet különített el. Ezeknek a főbb jellemzőit az 1. és a 2. táblázat tartalmazza. (Megjegyzendő, hogy a VGT2 felülvizsgálata is megtörtént, az elkészült anyag a VGT3. Azonban mivel ezt a Kormány még nem tárgyalta (VGT3 2021), ezért jelen tanulmányunkban a VGT2 eredményeit közöljük.) A VGT2 szerint a felső két víztest természetes, az alsó pedig természetes és erősen módosított. A felső víztest (fekete vonal) vízgyűjtője dombvidéki-hegyvidéki, nagy esésű, meszes, durva mederanyagú és kicsi vízgyűjtőjű, 2S típusú vízfolyás. Sárgával jelöltük az ábrán a Laskóvölgyitározót. A középső víztest (zöld vonal) a 3M típusba tartozik, dombvidéki, közepes esésű, meszes, durva mederanyagú és közepes vízgyűjtőjű vízfolyás. Az alsó víztest (piros vonal) 6M típusú, síkvidéki, kis esésű, meszes, közepes-finom mederanyagú és közepes vízgyűjtőjű vízfolyás (7. táblázat). A felső víztest hossza kb. 11 km, a középsőé 19 km, az alsóé pedig 44 km. A saját vízgyűjtők mérete ebben a sorrendben 75 km2, 40 km2, 164 km2. A patak teljes vízgyűjtője 367,5 km2 (2. táblázat). A három víztest biológiai állapotának VGT2 (2015) szerinti biológiai minősítését a 3. táblázat, míg a fiziko-kémiai jellemzők szerinti minősítését a 4. táblázat tartalmazza. A két táblázat adatai azt mutatják, hogy a Laskó-patak egyik vízteste sem éri el a jó állapotot. A VK1 (WFD 2000) és a VGT2 (2015) szerint a biológiai minősítés alapvetően meghatározó. A minősítés 1-5 skála szerint történik, ahol 1 jelenti a rossz, 5 pedig a kiváló állapotot (WFD 2000). A felső víztest állapota gyenge (2), ami feltehetően a kis vízhozam és a bátori regionális szennyvíztelep együttes hatása mellett a mezőgazdasági eredetű szennyeződéseknek is tulajdonítható. A többi víztest mérsékelt (3) állapotú. A fiziko-kémiai támogató jellegű minősítés szerint (4. táblázat) a felső és az alsó víztest nem éri el a jó állapotot, míg e jellemzők szerint a középső víztest jó (4) állapotú. Ezek a minősítések azonban támogató jellegüknél fogva nem módosítják a végső minősítést, amit a biológia határoz meg. Ennélfogva intézkedések szükségesek a víztestek vízgyűjtő-gazdálkodási tervében a jó állapot irányába. Ezeket az intézkedéseket integrált módon, a jó állapot elérését szem előtt tartva kell meghatározni. A furcsa a fiziko-kémiai minősítésben az, hogy a középső víztest fiziko-kémiai állapota jó, ugyanakkor ez a víztest kapja a legnagyobb terheléseket (termálvíz elsősorban, de szennyvíz is). A magyarázatot a patakvíz és a használt termálvíz összetétele közötti különbségben kell keresni (lásd: később), valamint abban, hogy a minősítésnek nem része a vízhőfok. A VGT2 ezekre a víztestekre intézkedési programot határoz meg, amely az alábbi fő elemekből áll (VGT2015): • A felső víztesten a szabályozottságot csökkentő intézkedésekre van szükség, ezáltal javítani kell az ökológiai állapotot. • Az alsó víztesten a vízjárást befolyásoló intézkedéseket kell tenni. Valójában a Laskó-patak problémája sokkal összetet-" tebb, mivel kezelni kellene a középső víztesten megjelenő
