Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 2. szám
Szlávik Lajos: 20 éve volt a 2001. márciusi beregi árvízkatasztrófa 9 5. ábra. Az ukrajnai és a beregi töltésszakadások hatása a Tisza tivadari árhullámképére Figure 5. The effect of the levee breaches in Ukraine and Bereg on the Tivadar flood wave in the Tisza n Gátszakadások Tarpa és Tivadar között 6. ábra. Tisza-Tivadar, rekonstruált árhullámkép, 2001. március Figure 6. Tisza at Tivadar, reconstructedflood wave, March 2001 Előrejelzések Az előrejelzések szerepe, jelentősége rendkívül nagy az olyan heves vízjárású folyószakaszokon, mint amilyen a Felső-Tisza is. Ilyen folyókon az előrejelzés időelőnye kicsi. A rendelkezésre álló információkból helyesen kell felismerni és értékelni a megindult hidrológiai folyamatokat. A védelmi szervezet riasztása, mozgósítása, a védekezési munkák tervezése és szervezése az előrejelzésekre épül, ezért az ezeket készítő hidrológusok felelőssége óriási. 2001 márciusában ez a felelősség fokozottan jelentkezett, miután olyan vízszintekre és vízhozamokra, olyan hevességű áradásra kellett számítani, amilyen korábban soha nem fordult elő. A 2001. évi árvíz során ezért rendkívüli fontossága volt azoknak az információknak, melyeket a 2000-ben részlegesen elkészült közös magyar-ukrán távmérő rendszer szolgáltatott. Az adatok döntő többségét azonban, akkor még a hagyományos módszerrel kellett mérni és összegyűjteni. A földi állomáshálózatot egészítette ki a Nyíregyháza-napkori meteorológiai radar, a Meteosat műholdvevő, valamint az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) speciális mennyiségi csapadékelőrejelzései. Március 1-11. között a területileg érintett 3 vízügyi igazgatóság és a VITUKI Országos Vízjelző Szolgálata (ÓVSZ) a Tisza Tokajig terjedő hazai szakaszára 29 alkalommal adott ki árvíz előrejelzést. A 7. ábrán példaként bemutatjuk a Tisza tiszabecsi szelvényére 2001. márciusában kiadott riasztásokat és előrejelzéseket. Az előrejelzések megbízhatóan szolgálták és megalapozták a védekezési munkákat irányítók döntéseit. Az is egyértelműen beigazolódott, hogy tovább kell fejleszteni a Felső-Tisza hidrometeorológiai monitoring rendszerét a hazai és a külföldi vízgyűjtőkön, szükséges az előrejelzések kidolgozási rendjének felülvizsgálata, az előrejelzési modellek metodikai fejlesztése, a közreadás egységesítése (.FETIVIZIG 2004, Konecsny 2001). A 2001. MÁRCIUSI FELSŐ-TISZAI ÁRHULLÁM HIDROLÓGIAI ÉRTÉKELÉSE A Felső-Tiszán az elmúlt évtizedekben, a 2001. márciusit megelőzően, 1947/48. fordulóján (Szlávik és Fejér 1998), 1970 májusában (Lászlóffy és Szilágyi 1971, Lászlóffy 1972, Szlávik 2020a, 2020b), 1993 decemberében (Illés és Konecsny 1995), 1995 decemberében (Illés és Konecsny 1996) és 1998 novemberében (Illés L. és Konecsny K. 2001, Illés és társai 2003), 1999-ben és 2000-ben voltak jelentős árvizek. A 2. táblázat az 1970., 1998. és 2001. évi árhullámok tetőző vízállásait hasonlítja össze a Felső-Tiszára és mellékfolyóira. Az adatokból kitűnik, hogy helyenként rendkívüli mértékű vízszint-növekedések is előfordultak. így pl. az 1998-as árhullám meghaladta az 1970. évit a Borzsán 167 cm-rel, vagy a Bodrogon 172 cm-rel. A 2001. évi árhullám tetőző vízszintjei több helyen lényegesen meghaladták az 1998. évit és tulajdonképpen az LNV-t is. Látható, hogy a Visón, Izán, Túron és Szamoson, bár a tetőzések nem érték el az eddigi legnagyobb értékeket, de lényegesen meghaladták az 1998 novemberi árvíz idején észlelteket és igazolják, hogy a Felső-Tisza bal oldali mellékfolyói lényegesen hozzájárultak a 2001. évi extrém helyzet kialakulásához. Tivadarnál a vízszintemelkedés tendenciája 1880-tól 2001-ig jogosan nevezhető rendkívülinek (7. ábra). Ugyanakkor ez nem egyedülálló, mert ha megnézzük a többi tiszai mellékfolyót és tiszai szelvényeket, akkor hasonló tendenciával találkozunk (Szlávik 2014). Ez egy olyan körülmény, egy olyan sajátosság, amellyel az árvízvédelmi fejlesztések szempontjából mindenképpen számolni kell.
