Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 1. szám
5 Az MHT Vízépítési Szakosztályának fél évszázada - gondolatok a magyarországi vízépítésről Rácz Tibor*, Kisely Tamás** * A Magyar Hidrológiai Társaság Vízépítési Szakosztályának elnöke (email: racztl67@yahoo.com) ** A Magyar Hidrológiai Társaság Vízépítési Szakosztályának titkára Kivonat A cikk első része rövid áttekintést ad a magyarok Kárpát-medencében történt letelepedése előtti időktől napjainkig a területen megvalósult jelentősebb vízépítési tevékenységekről. A második részben tárgyalja, milyen tevékenységet folytatott a Magyar Hidrológiai Társaság keretében 1964-ben megalakult Vízépítési Szakosztály, miként segítette a vízépítési szakma fejlődését hazánkban. Kulcsszavak Vízépítés, MHT, Vízépítési Szakosztály, történeti áttekintés._________________________________________________________________ Half a century of the Hydraulic Engineering Department of the Hungarian Hydrological Society - thoughts on hydraulic engineering in Hungary Abstract The first part of the article gives a brief overview of the major hydraulic engineering activities carried out in the area from time the Hungarians settled in the Carpathian Basin to this day. In the second part, it discusses the activities of the Department of Hydraulic Engineering established in 1964 within the framework of the Hungarian Hydrological Society, and how the Department helped the development of the hydraulic engineering profession in Hungary. Keywords Hydraulic engineering, MHT, Hydraulic Engineering Department, historical overview.__________________________________________ BEVEZETÉS, ELŐZMÉNYEK A Magyar Hidrológiai Társaság Vízépítési Szakosztálya 1964-ben alakult meg, eredeti nevén Vízépítőipari Szakosztály néven. Maga a vízépítés kifejezés nehezen definiálható, alkalmazzák szűkebb értelemben, kifejezetten a vízrendezés, vízhasznosítás és vízgazdálkodás építési tevékenységeire, vagy tágabb értelemben, részben lefedve az említett szakterületek nem kifejezetten építési jellegű szakkérdéseit is. A vízépítés az egyik legrégebbi építési tevékenység, és végig kíséri az emberi társadalom fejlődését a kezdetektől fogva. E tevékenység valahol az első lakhelyek víz elleni védelménél indul, és a javak mennyiségének, értékének növekedésével, valamint a víz iparszerű használatával az öntözés és energiatermelés (mechanikai, később elektromos energia) egyre jelentősebbé vált. A vízépítés jellegzetessége, hogy fajlagos költsége magas, a létesítmények többnyire jelentős építési munkát igényelnek, nagy földtömegeket kell megmozgatni, felszín alatt kell építkezni, jelentős erőhatásoknak kitett szerkezeteket kell kialakítani. A vízépítés drága dolog, sokszor a természeti környezet nagymértékű átalakítását igényli vagy eredményezi. Jellemző, hogy a legfejlettebb, leginkább szervezett társadalmak foglalkoztak vízépítéssel, azok, ahol az anyagi és emberi erőforrás erre huzamos időn keresztül rendelkezésre állt. A vízépítés jellegzetessége, hogy sokszor nem feltétlen termel közvetlen hasznot, sokszor károk keletkezését akadályozza, vagy a termelőtevékenység kiegyensúlyozott feltételeit biztosítja. A természetes felszíni vízkészletre a változékonyság jellemző, ahogy a felszíni vízkészletek az igencsak változékony meteorológiai viszonyoktól függenek, a víz emiatt hol szűkebben áll rendelkezésre, hol pedig a szokásos mennyiségét lényegesen meghaladja. Ez ugyanúgy igaz volt évezredekkel ezelőtt, és igaz ma is, korunk klímaváltozásától függetlenül. A jövőbe tekintve az emberi tevékenység hatására kialakult klímaváltozás miatt az várható, hogy a víz térbeli és időbeni eloszlásának egyenlőtlen jellege megmarad, ugyanakkor szélsőértékei kitolódnak. Ez hosszabb aszályos időszakokra és szélsőséges áradásokra történő felkészülést igényel. Ugyan a vízépítés, mint mérnöki tevékenység különösen a régi korokra visszatekintve nehezen különíthető el az általános mérnöki munkáktól, különösen a hadmérnöki tevékenységtől, a Velencei Köztársaságban már a XIII. században is külön foglalkozásként létezett a hidrometria, a vízmémöki tevékenység, mellyel kaocsolatban meglehetősen szigorú szabályok léteztek például az árvízvédelmi létesítmények védképességének folyamatos biztosítására, a védművek károsításának megakadályozására. Sokszor beszélünk mérnökökről a Római Birodalom, vagy az antik Görögország, és a többi nagy antik kultúra kapcsán is, vissza egészen Chatal Hüyük városállamáig, az időszámításunk előtti 7500-as évig, ugyanakkor sajátos módon például a mérnökök képzéséről a ma emberének csak sejtései lehetnek (Sanda 2015a, 2015b). A vízépítés történetét három önkényesen meghatározott szakaszra osztva tárgyaljuk a jelen írásban. Korai szakasz alatt azt az időszakot értjük a továbbiakban, amelyre a műszaki tudás átadásának mester-tanítvány kapcsolata volt jellemző. Nem (feltétlen) a leírt tudás, hanem elsősorban tapasztalati alapon továbbadott szakmai ismeretek átadása, amely időszakban az anyaghasználatot
