Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
68 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. különszám megjelenő m1 * 3-ben kifejezve 47 000 Ft, illetve 48 000 Ft/m3-nek felelne meg. A részben ennek a nyilvánvaló értékaránytalanságnak a visszamérést célzó kutatás (MASZESZ 2020) ugyan megmutatta, hogy a megkérdezettek feltehetően csak az ivás céljára használt napi 3 literre gondolhattak, de itt megjegyezzük, hogy abban az esetben is a napi fejenként 300 Ft-ot kitevő értékkel a jelenlegi víz-csatorna díjak 3-5-szörösét lennének készek megfizetni. A víz értéke és megfizethetősége szempontjából társadalmi konfliktust • az egyes felhasználási céloknak megfelelő tisztaság előállításának (tisztítás) és megőrzésének (szennyvízelvezetés és tisztítás), valamint • az egyes fogyasztói helyekre való eljuttatás infrastruktúrájának megteremtési, fenntartási és üzemeltetési költségeinek viselése és megfizethetősége jelenthet). A települési vízfelhasználás (ivóvízellátás) esetén a vízkészlethasználati járulék a szolgáltatási díjnak nagyságrendileg 1%-át teszi ki. Európai kitekintésben is elmondható, hogy a vízkészlet használat erőforrás költsége még a vízkészletekben igen szűkös országokban is ezt az 1%-os díjarányos nagyságrendet képviseli (EurEau 2017). Tekintettel ennek minimális értékére ez önmagában sem a vízveszteségek megelőzésére, kivédésére sem pedig a fogyasztás visszafogására nem eredményezne ösztönző erőt. Ugyanakkor sajnálatos módon mind a szakmai, mind pedig a társadalmi értékítéletben a víz értéke és annak megítélése teljes mértékben a szolgáltatási árhoz és annak megfizethetőségéhez kapcsolódik. Ez az értéktársítás ahhoz a hamis következtetéshez vezet, hogy a víztakarékossággal a szolgáltatás valamennyi költségnemére kiterjedő megtakarítást tudunk elérni. A valós költségadatok ismeretének hiánya ellehetetleníti a megfelelő finanszírozási stratégiák, díjazási rendszerek, szolidaritási mechanizmusok kialakítását, és ez komoly konfliktusokat teremt az egyes fogyasztók, a szakma és a szakigazgatás szereplői között. A konfliktusok egyik fő oka az, hogy a vízhez és szanitációhoz való hozzáférést alapvető emberi jogként értelmezzük. Aminek persze van létjogosultsága, különösen a jelen pandémiás időszakban, és ezért mind társadalmi, mind árhatósági szinten aránytalanul alacsonyan árazzuk. Bár ebből a szempontból érthetetlen, hogy a fogyasztási adóban miért nem tükröződik ez az alapvető szolgáltatásokat megkülönböztető kedvezmény. Másrészt részben abból is adódnak konfliktusok, hogy szélsőséges eltéréseket tapasztalunk az ivóvíz díjak m3 árában, melyeknek az országos átlagértéke bruttó 365 Ft/m3, de van olyan település, ahol 1 m3 közüzemi ivóvíz több mint 3.500 Ft-ba, míg a másik szélsőértéken mindössze 85 Ft-ba kerül. A szennyvízelvezetés és tisztítás díja országos átlagban bruttó 430 Ft/m3 (MEKH 2019b). A VÍZ ÉRTÉKE A VÍZIKÖZMŰVEK SZEMPONTJÁBÓL A víz értéke alatt a víziközművek szempontjából a vezetékes vízellátás pozitív megítélését, létének, hasznosságának a fogyasztók és a társadalom általi elismerését értjük. Hogy ez az érték fenntartható legyen, szakemberként és fogyasztóként egyaránt sokat kell tennünk: az infrastruktúrát és a szolgáltatást fenn kell tartani és meg kell fizetni. Tény, hogy Magyarországon minden településre bevezették az ivóvizet, a háztartások 95%-nak van hozzáférése vezetékes ivóvízszolgáltatáshoz. A szennyvízelvezetés és tisztítás terén napjainkra már a háztartások több mint 80%a kapcsolódott a csatornahálózatra. A víz iránti szükséglet adott, a szolgáltatás elérhető, így hazánkban vízhiánnyal, higiéniával kapcsolatos konfliktusokról elvileg nem beszélhetünk. A fogyasztó bármikor hozzáfér a víziközmű szolgáltatásokhoz, amire átlagosan más közműszolgáltatásokkal összevetve a legkevesebbet költ havonta. Vízellátásra és szennyvízelvezetésre a háztartások szabadon elkölthető jövedelmüknek csak csekély részét költik. A KSH adatai alapján 2012-ben, tehát a rezsicsökkentés előtt, az egy főre jutó kiadásoknak átlagosan 3%-át fizették a családok ivóvíz- és szennyvíz-szolgáltatásra, sőt, az azóta bekövetkezett díjcsökkentésből és a jövedelmek emelkedéséből adódóan még kevesebbet. Ugyanakkor ezen tényadatokkal ellentétben a legffisseb kutatási eredmények szerint a lakosság jelentős része ezt a szolgáltatást drágábbnak érzékeli valamennyi más közüzemi szolgáltatásnál (7. ábra). Jövedelmi színvonal 45.0 40.0 35.0 30.0 Z5.0 ZO.O 15.0 10.0 0,0 1 £ —Fűtés ab —Telefon, TV, internet c !z -----Elektromos energia •n 0 —vízellátás és szennyvízkezelés 1 I 1 A háztartási kiadások rangsorában a víz-szennyvíz szolgáltatást drágábbnak ítélők (1., 2. ranghelyen) aránya összevetve a fűtés, az áram-, valamint kábeltévé-internet szolgáltatás havi költségével jövedelmi szintek szerint (válaszadók %-a) 1. ábra. Rezsiköltségek valós aránya (KSH 2012 tényadat) és a víz-szennyvíz szolgáltatás háztartási kiadásra vonatkozó társadalmi percepció (MASZESZ 2020 kutatás) Figure I. Facts (KSH 2012) and perception (MASZESZ 2020) about the water tariffs compared to other utility service prices
