Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
69 A TÁRSADALOM ÉS A VÍZ VISZONYA A vezetékes vízellátás természetessége (elérhetősége) miatt a társadalom egyre kevésbé érzékeli és ismeri el azt a hatalmas értéket, amellyel Magyarország rendelkezik: a csapból áradó, életet adó vizet. Ugyanakkor megdöbbentő felmérési eredmények láttak napvilágot az elmúlt években, melyek tanúsága szerint a felnőtt lakosság 27-47%-a kategorikusan nem fogyasztja ivóvízként a csapvizet (MASZESZ 2020, FORSENSE 2019). Fejenként 125 liter palackozott vizet fogyasztunk évente, egyre növekvő volumenű környezetszennyezést generálva ezzel, nem is beszélve arról, hogy többet költünk társadalmi szinten palackozott vizekre, mint a teljes közműves vízellátásra. Fia közmű infrastruktúránk teljesen leromlik és a háztartási vízhasználatot vezetékes vízellátás helyett máshogy kellene megoldanunk, ha a szennyvíztisztítás műszaki feltételeinek megromlása miatt az általunk kibocsátott szennyvizek tisztítatlanul kerülnének élővizeinkbe, akkor nemcsak kiadásaink emelkednének, hanem életkörülményeink is egyre rosszabbá válnának. Jól látható és belátható, hogy ez az irány lokális szinten sem előremutató és nem is fenntartható. A szolgáltatás meglétéhez viszont rendkívüli összefogás, együttműködés és fogyasztói-társadalmi igény, szolidaritás szükséges. A víz-érték tudat felerősödésére, a „víz legtágabb értelemben vett értékének el- és felismerésére” van szükség. A láthatatlan infrastruktúra és szolgáltatás láttatására. Ehhez vizsgálni szükséges a társadalom Víz-Érték ismeretét és szemléletét, azon belül részben a generációkon átívelő vertikális, részben pedig az egyes településeken, régiókban élők horizontális társadalmi szerepvállalási és szolidaritási készségét. Arra a kérdésre kell keresni a választ, hogy milyen társadalmi szerepvállalást igényelnek, és milyen szolidaritási kényszereket támasztanak a vízi közmű infrastruktúra fejlesztési, pótlási szükségleteiben település méretcsoportonként kimutatható jelentős eltérések és egyenetlenségek? Mennyiben érzékelik a különböző méretű településeken élők a vízi közmű szolgáltatás költségeinek különbözőségét, és mennyire készek, illetve várják el a társadalom szerepvállalását és szolidaritását a mindenki számára hozzáférhető és fenntartható vízszolgáltatás biztosítása érdekében? (Kovács 2020). MI A TISZTA VÍZ ÁRA? Erre a kérdésekre mindaddig nem tudhatjuk meg a választ amíg nem rendelkezünk valós és transzparens információkkal arról, hogy mibe is kerül az infrastruktúra, és annak pótlása, fenntartása és üzemeltetése, amig nem tudjuk 1 liter, lm3 víz megtisztításának és a fogyasztókhoz való eljuttatásának, a szennyezett víz összegyűjtésének, elvezetésének és megtisztításának a valós költségeit, és nem tudjuk érdemben mérlegelni az ellátás esetleges alternatíváit, és nem tudjuk azok költségét összevetni a vezetékes vízellátáséval, vagy nem tudjuk felmérni az adekvát ellátás nélkül elszenvedett egészségügyi, és emiatt keletkezőt környezeti károkat, illetve azok költségét (Kovács 2020). Kovács Károly: A víz értéke - megfizethető-e a tiszta víz? A bevezetőben említett társadalmi-gazdasági megosztottságra visszatérve, a megfizethetőség nem vizsgálható az integrált vagyongazdálkodás, a költséghatékony fejlesztés, a kis- és nagytelepülések és a generációk közti szolidaritás nélkül. Mit is jelent ez? Egy, a településekre, illetve azok méretcsoportjaira és az ott élő lakosság, fogyasztók gazdasági helyzetére összpontositó, azok víziközmű vagyon- és díjgazdálkodását értékelő (közművagyon értékelésekre, továbbá KSFI, és MEKH adatokra alapozott) 714 településre kiterjedő országos reprezentatív felmérés eredményei szerint: • A szolgáltatási díjak a települések méretével (lakosok száma) fordítottan arányosak, azaz minél kisebb a település, annál magasabb a vízdíj (az eltérés mértéke a szélső értékeken akár negyvenszeres, míg a településméretcsoport átlagértékei alapján 26%). Ehhez képest a közműves vízszolgáltatás alapját képező infrastruktúra egy főre jutó éves pótlási költsége település méretcsoportokban a kis települések rovására 5-szőrös értéket mutat. • A 2000 lakos alatti települések esetén az éves víz és szennyvíz díjak együttes átlagos értéke elmarad a pótlási szükségletek egy évre számított átlagos értékétől, azaz amennyiben a szolgáltatási díjakat teljes mértékben az infrastruktúra fenntartására költenék, azok ezen települések és fogyasztók esetében akkor sem nyújtanának kellő fedezetet a pótlási szükségletekre (2. ábra). • Az eltérések elsősorban az egy főre jutó közmű vezeték hosszra, valamint az ebből adódó infrastruktúra fejlesztési, fenntartási (pótlási) költségre vezethetők vissza, melyek értéke szintén fordítottan arányos a települések méretével. Ezen értékek esetén az eltérések mértéke a szélső értékeken a településméretcsoportok átlagértékei alapján 5- 600% (3. ábra) (Kovács és társai 2020). Azt, hogy a kisebb településeken alacsonyabbak a jövedelmek, és a lakóingatlanok értéke, illetve azok ára, mint a nagyobb településeken, eddig is tudtuk, de azt nem, hogy a település méretcsoportokba sorolva az 1000 fő alatti településeken a víziközmű infrastruktúra bekerülési (pótlási) értéke a teljes lakóingatlan értékének mintegy 50%-át teszi ki, amit a 4. ábra szemléltet. A víziközmű törvény (Magyarország Parlamentje 2011) és a vonatkozó rendeletek (NFM2013) előírásai szerint elkészített vagyonértékelések alapján felállított 50 éves pótlási idősorok értékeinek időbeni és nagyságrendi eloszlása az egyes településeken jelentős szélsőségeket mutat, melyek mértéke (szórása) fordítottan arányos a települések méretével. Ezek a szélsőségek kistelepüléseken egyenként kezelhetetlenek, ugyanakkor a pótlási szükségletek összevont értékelése (lásd a 714 település együttes értékét) jelentős kiegyenlítődést eredményezne (5.ábra).
