Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)

2021 / Különszám

Kolossváry Gábor: A mezőgazdaság és a rendelkezésre álló víz - az öntözés és a természetvédelem konfliktusa

59

települések és a mezőgazdaság káros vizektől való mentesítését is, sőt az öntözésfejlesztés során a medertározást és az ökológiai vízpótlást, valamint - ahol károkozás nélkül lehet — a belvizek visszatartását is. Mindeközben jelentős tározó programot valósítottak és valósítanak meg, mert feladatuk az okszerű, takarékos, megőrző vízgazdálkodás. A társadalom, a gazdaság, a civil szervezeteké pedig, hogy ezt segítsék, támogassák! Semmilyen indok nem lehet elég erős ahhoz, hogy parciális érdekek mentén meggátolja, hogy a vízkészletek mennyiségi és minőségi rendelkezésre állását generációkon átnyúló módon megőrizzük.

A vízre tehát erőforrásként és létünk alapjaként tekintünk, de a Kárpát-medence „teknő” jellegéből adódóan ez sokszínű vízgazdálkodási megoldásokat követel.

Sok tévhit, álmagyarázat övezi az öntözést. Az öntözés agrotechnikai elem, a termesztés-technológia része, ott kell alkalmazni, ahol agrotechnikai, vagy más beavatkozással nem lehet a növény számára hiányzó vizet pótolni.

Az öntözés érezteti hatását a táj mikroklímájában. Ez a talaj és közvetlen fölötte lévő légtömegek hőmérsékletében és viszonylagos nedvességtartalmában mutatkozik meg. Az öntözővíz odavezetésével a felszínen bizonyos hőmérsékleti kiegyenlítődés jelentkezik.

Az öntözőcsatornák lényegesen módosították a táj vízgyűjtőterületét, a talajvíz mozgását és magasságát is. Nagy hatással van az öntözés a talajviszonyokra is. A hatás részben kedvezőtlen, részben kedvező. Kedvezőtlenül hat a szerkezetre a hosszas elárasztás, a jó morzsás szerkezetet tönkreteheti és tömöttséget idéz elő. Kedvezőtlen a mélyebben fekvő öntözendő területek talajára, ha a sókban gazdag talajvíz szintje aránylag magasan van.

Az öntözés ugyanakkor elősegíti a talaj képződési folyamatokat az előnyös hő- és vízviszonyok létrehozásával, így a talajban lévő baktériumok életműködése megerősödik, és lehetővé válik a szerves anyagok gyors bomlása, vagyis a talajok biológiai körforgásának folyamata meggyorsul. Az öntözés révén a szikes talajok átmenetileg kisebb mértékben javuláson mennek keresztül, az őszi szántás könnyebbé válik, a visszamaradt gyökerek és egyéb növényi részek a nagyobb mennyiségű szerves anyaggal a szántást megkönnyítik és a szikesedést átmenetileg enyhítik.

Sajnos az időszakos aszályoknál sokkal nagyobb kárt okoznak a felszín alatti készletek korlátok nélküli megcsapolod A felszín alóli vízkivételek - sok helyen - olyan termeléshez, technológiához emelik ki a vizet, amelyeket nem kellene művelni az adott területen. De sietve jegyzem meg, hogy nem a felszín alatti vízkészletek használatának tiltása, csak okszerű használata a megoldás. Magyarországon, ha az eddigi maximális öntözött területet (400 000 ha) ismét öntöznék, a termőterület több mint 90%-án akkor is száraz gazdálkodást kell folytatni. Sajnos sok esetben nem a termőterület adottságai határozzák meg, hogy egy területen mit termelnek, hanem a termelő akarata vagy még inkább a piaci remények. A kontroll nélküli vízkivételek tovább növelik a vízhiányt és a gazdák lassan egymással fognak veszekedni és pereskedni a felszín alatti készletekért, mindaddig, amíg végül nem lesz miért veszekedni, megszűnik a mezőgazdasági tevékenység, elnéptelenedik a vidék. Szántó művelést folytatni és öntözéses gazdálkodást megvalósítani nem lehet minden mezőgazdasági területen, és minden gazdálkodónak az adott terület táji adottságai és termesztés-technológiai lehetősége szerint kellene a termelését kialakítani.

Örömteli, hogy már több helyi gazda is egyetért abban, hogy ingyen átadnák a földjeik egy részét, ha azon vizes élőhelyet, talajvízpótló víztartást vagy víztározót építenének ki, és a vízügyi szolgálat vizet juttatna oda a csatornákból. Ehhez persze felszíni vízkészlet kell.

Az esővíz mellett azonban a biztonságos szürke vizek visszatartása is egyre fontosabb lesz. Erre is van már használható program (TISZ projekt), és települési példa (Rúzsa). A világon mindenütt egyre fontosabbá válik a használt vizek újbóli felhasználása, hasznosítása.

Fontos, hogy a társadalomban és a környezetvédelemben is újra felfedezzék Beszédes József (1787-1852) neves vízépítő mérnök intelmeit és egyben a tennivalónkat:

„ Házad udvarából ne ereszd ki az eső, vagy hó levét, míg nem használtad, úgy határodból, vármegyédből, országodból használatlanul a vizet ki ne bocsássad, mert ez ingyen az Isten becses ajándéka. ”

Még egy gondolat a termőföldről. A helytelen mezőgazdasági gyakorlat következtében évente jelentős termőtalaj tűnik el, vagy válik - a környezet- és természetvédelem véleménye szerint - veszélyes hulladékká. Az erózió folytán a vízfolyásokban, holtágakban vagy a települések utcáin landolva jelentős, de megelőzhető többletfeladatot és problémát okoz a fenntartási és üzemeltetési feladatellátás, valamint a települési kárelhárítások során. Ez sajnos nem zavarja sem az agráriumot, sem a környezet- és természetvédelmet! A jelenleg érvényben lévő jogi szabályozások nem elegendőek az eróziós folyamatokból kialakuló mederanyag, iszap megfelelő kezeléséhez. Általános jelleggel veszélyes hulladékként kategorizálva újrahasznosítása nem lehetséges, a kitermelt iszapot meg kell semmisíteni. Sok esetben, helyben tartása, akár a mederpartra helyezése sem lehetséges, amennyiben a mezőgazdasági területek egészen a partig húzódnak. Azonban éppen ezekről a nem megfelelően művelt területekről kerül be a medrekbe a legtöbb hordalék, tehát az iszap gyakorlatilag ugyanazokat az anyagokat tartalmazza, melyeket a gazdák használnak a termelésükhöz.

A mezőgazdasági területekről lemosódó termőtalajnak csak elenyésző része szennyezett, jelentős részét vissza kellene juttatni a termőterületekre, csökkentve ezzel a termőhelyek talaj veszteségét és egyúttal a műtrágya felhasználást.

A Duna vízgyűjtője közel 100 millió ember közös élettere, ahol a víz, stratégiai erőforrás és több szempontból is felértékelődött. Sokan, sokféle módon felhívták már a figyelmet a közös gondolkodásra, a közös cselekvésre és megvannak a kulcsszavak: integráció, együttműködés, felelősség.

A világ legnemzetközibb vízgyűjtőjén különösen fontos az EU 20 évesként jubiláló vízvédelmi politikájának