Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
60 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. különszám szellemisége, hogy a vízgyűjtőn osztozó tagállamok együtt koordinálják vízgazdálkodási tevékenységeiket. A vízgazdálkodás fontos alapelve és kihívása, hogy a víz-politikát integrálni kell a különböző szektorpolitikákkal. Az emberi beavatkozások jelentős negatív hatást gyakorolhatnak a vizek állapotára, ezért is fontos, hogy közös, vízügyes családunkra mindig is jellemző módon és a természetvédelemmel együtt érvényesítsük a Víz Keretirányelvben megfogalmazott és előírt integratív alapelveket, hogy vízkészleteinket jó állapotban, a jövő generációk számára is megóvhassuk. A legtöbb, amit remélhetünk, és amiért tennünk is kell, az a szemléletváltás, ami a legnehezebb nemzeti sport. A hivatásszerűen vízzel foglalkozók ősidők óta szolgálják a társadalmakat, gazdaságokat, nem kis erőfeszítéssel küzdve a pillanatnyi igények kielégítése és a jövő számára megőrizhető készletek egyensúlyának biztosításáért. Hinnünk kell abban, hogy a jól képzett szakemberek értik és szakszerűen, mindannyiunk egészségéért, biztonságáért és boldogulásáért végzik feladataikat, és ha mindenki hozzáteszi a maga kis részét az ésszerű és okszerű vízgazdálkodáshoz, akkor minden időben és mindenki számára jó és elfogadható állapot születhet. KONFLIKTUS KEZELÉS Az integráció A vízgazdálkodást érintő irányelvek közötti összhang a ténylegesen integrált tervezésen keresztül teremthető meg. Az integrált vízgazdálkodás azt jelenti, hogy „a vizek használatával és védelmével kapcsolatos környezeti, gazdasági és szociális célok elérését biztosító intézkedéseket összehangoltan fogalmazzák meg és hajtják végre." ... „és ez egy olyan folyamat, mely lehetővé teszi a víz, a terület és a kapcsolatos készletek összehangolt fejlesztését, annak érdekében, hogy az egyenjogúság szem előtt tartásával maximálja az ebből származó gazdasági és társadalmi jólétet, anélkül, hogy létfontosságú ökoszisztémák fenntarthatóságát megsértenék. (Ijjas 2020). Az intézkedések halmazain belül tehát kialakítható az a közös halmaz, amely egyszerre több irányelv megvalósítását is támogatja. Az integrált vízgyűjtő-gazdálkodás általános elveként az intézkedéseket csak akkor szabad végrehajtani, ha azok egyaránt pozitív hatással vannak a víz minőségére és mennyiségére is, valamint lehetőleg semleges hatással vannak az ökoszisztémára, és minimális negatív hatással az érintett ágazatokra. Az integrált települési csapadékvíz-gazdálkodás keretében például a települések adottságait, a vízgyűjtőterületet és a térségbe illeszkedést kell vizsgálni. Olyan, méréseken alapuló, integrált vízgazdálkodás megteremtése a cél, melynek során a vízkárelhárítási és vízkészlet-gazdálkodási tevékenység, az ökoszisztémaszolgáltatások megtartásával vagy növelésével, teljeskörűen biztosítani tudja - az igények kielégítése mellett- a fenntarthatóságot. A vízkészletek megfelelő időben történő biztosítása érdekében az OVF fejlesztésében már 2016-ban megkezdődött az Operatív Aszály- és Vízhiánykezelő Rendszer kiépítése, amelyben jelenleg 47 megfigyelő állomás működik. A mért és számított adatok megjelenítését és közzétételét egy folyamatos fejlesztés alatt álló, nyilvános és vízügyi szakértői weblap segíti. A rendszer 2018-ban 10 napos előrejelzéssel is kiegészült. A tartósan vízhiányos helyzetek hatékony kezelésére 2018. elején vízhiány védelmi körzetek kerültek kijelölésre, melyekre az aszályindexek területi átlagai alapján lesznek elrendelhetők a fokozatok, illetve a szükséges operatív vízgazdálkodási beavatkozások. Az öntözési idény alatt vízhiány védelmi körzetenként, hetente készülnek vízhiány jelentések. A megfelelő jogszabályi környezet kialakítása után védelmi tervekben kerül rögzítésre a vízügyi igazgatóságok vízhiányos helyzetekben gyakorolható tevékenysége. A mintatervek és nyilvántartások 2018-ban elkészültek. Az öntözésfejlesztés megalapozása A Kormány öntözésfejlesztést biztosító döntéseinek előkészítése során az volt a fő célkitűzés, hogy a fontosabb természeti és gazdasági tényezők figyelembevételével lehatárolásra kerüljenek a potenciálisan gazdaságosan öntözhető és gazdaságosan nem öntözhető területek, valamint, hogy meghatározzák azt, hogy milyen nagyságrendű kibocsátás- és termelésiérték-növekedést eredményezne a magyar mezőgazdaság számára, ha minden olyan területet öntöznének, ahol ez lehetséges és jövedelmező (figyelembe véve a termelők öntözési beruházásainak többletköltségeit és az így elérhető többletjövedelmet is). Az eredményeket az első és második körös vízigény felmérések alapján kidolgozott főműfejlesztések és a vízszolgáltatások, vízszolgáltató rendszerek bővítései határozták meg. Az öntözésfejlesztésnek köszönhetően a szántóföldi kultúrák öntözött területe 64 ezer hektárról csaknem hatszorosára növekedhetne. A javasolt öntözésfejlesztés vízigénye a felszíni öntözőrendszereknél 409 millió m3 , a felszín alattiaknál 98,9 millió m3, vagyis együttesen 507,9 millió m3. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy problémát jelent az, hogy az 5 éve nem használt, de vízjogi engedéllyel lekötött vízmennyiség - a 2018. évi felmérés alapján - országosan 38 millió m3, és az öntözőrendszerek kínálta lehetőségek (mintegy 436 ezer hektár), sok helyen nem esnek egybe az új igényekkel. Ezért szükséges a vízszolgáltatások és kapacitások fejlesztése, vagyis új öntözőcsatornák és az öntözővíz elosztó pontokig való eljutását biztosító infrastruktúra kiépítése és fenntartható üzemeltetésének biztosítása. A sikeres öntözés fejlesztés feltétele mindemellett a gazdálkodók ösztönzése, üzemeltetési és gazdaságossági biztonságot adó új jogszabályi környezet, illetve megfelelő beruházási és támogatási környezet kialakítása. Jogszabályi változtatások Az öntözésfejlesztés megvalósításához elengedhetetlen az engedélyezési folyamat egyszerűsítése, a jogi, szabályozási környezet rugalmasabbá tétele. Bár az adminisztratív terhek csökkentése érdekében jelentős intézkedések születtek az elektronikus ügyintézés bevezetésével, de a gazdák együttműködése és a támogatási rendszerek,
