Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)

2021 / Különszám

Kolossváry Gábor: A mezőgazdaság és a rendelkezésre álló víz - az öntözés és a természetvédelem konfliktusa

lentös termőtalaj tűnik el, vagy válik - a környezet- és természetvédelem véleménye szerint - „veszélyes hulladékká”. Az erózió folytán a vízfolyásokban, holtágakban vagy a települések utcáin landoló termőtalaj jelentős, de megelőzhető többletfeladatot és problémát okoz a fenntartási és üzemeltetési feladatellátás, valamint a települési vízkárok elhárítása során. A mezőgazdasági területekről lemosódó termőtalajnak csak elenyésző része szennyezett, jelentős részét vissza kellene juttatni a termőterületekre, csökkentve ezzel a termőhelyek talajveszteségét és egyúttal a műtrágya felhasználást. A dombvidéki erózió mértékét leginkább a csapadék lefolyásának intenzitása határozza meg, főként a terület meredeksége és a helyi talajviszonyok befolyásolják, de jelentős hatása van a talajművelésnek is. Ugyanakkor minél sűrűbb a növényzet, annál kevésbé éri közvetlenül csapadék a talajt, a vízlefolyás sebessége lassul, a talajba beszivárgás nő, emelkedik a helyi talajvízszint. Ha tehát nem megfelelő a talaj védelme, a csapadékvíz lefolyása felgyorsul, a talaj lemosódás fokozódik. A csökkenő termőképesség később a mezőgazdasági termelést is ellehetetlenítheti, és a helyi kisvízfolyásokat a hordalékterhelés ökológiai katasztrófával sújthatja.

Mára már a gazdák egyre világosabban látják, hogy a mélyebb fekvésű, egykori belvizes területek művelésbe vonása jelentős mértékben csökkenti a talajvíz szintjét, elvonja a vizet a környék magasabb fekvésű területeiről és felesleges költségekkel többlet vízpótlást (öntözés) eredményez.

Az intenzív kertészeti termelés, amihez jelentős munkaerőre és öntözésre van szükség, a talajvízszint jelentős lesüllyesztéséhez vezet, az illegális kutak legalizálása bebetonozza a térség vízgazdálkodási problémáját. A több ezer engedély nélküli fúrt kút tovább növeli a vízhiányt és a gazdák lassan egymással fognak veszekedni és pereskedni a felszín alatti készletekért, mindaddig, amíg végül nem lesz miért veszekedni, megszűnik a mezőgazdasági tevékenység, elnéptelenedik a vidék.

Tudomásul kell venni, hogy szántó művelést folytatni és öntözéses gazdálkodást megvalósítani nem lehet minden mezőgazdasági területen, és minden gazdálkodónak az adott terület táji adottságai és termesztés-technológiai lehetősége szerint kellene a termelését kialakítani.

Örömteli, hogy már több helyi gazda is egyetért abban, hogy ingyen átadnák a földjeik egy részét, ha azon vizes élőhelyet vagy víztározót építenének ki, és a vízügyi szolgálat vizet juttatna oda a csatornákból.

Az ökológiai szolgáltatások főbb területeinek (halgazdálkodás, idegenforgalom) növekedése térbeli és időbeli átrendeződést jelent a hulladék, a vízfogyasztás, a vízkivétel, a vízszennyezés és a szennyvizek ügyeiben. A fejlődés ugyanakkor jelentős pozitív hatással lehet a vizek ökológiai állapotára, mert olyan vízgazdálkodási beavatkozásokat igényel, amelyek a vizek frissítését, a vízhozzáférés bővítését, a természeti értékek megőrzését eredményezik, esetleg új létesítmények létrehozásával is.

57_

MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS

A halgazdálkodás mellett a mezőgazdasági vízgazdálkodás két kiemelt területe a táblaszintű vízgazdálkodás és az öntözés. A táblaszintű vízgazdálkodás során ér össze a terület vízigényének belső (a lehullott csapadék helyben tartása) és külső (öntözés) -kielégítése, valamint a vízkárok elleni védekezés, illetve megelőzés. A tőkeszegény, alacsony tudásszintű kisüzemek esetében a nem kellően víztudatos agrotechnika következménye a mélyszántás elmaradása, a vízzáró „eketalp” kialakulása, ami által csökken a talaj tározó képessége.

Az öntözésfejlesztés Magyarországon is egyre sürgetőbb kérdés, már csak azért is, mert általa 20—40 százalékos pluszbevételt érhetnének el a gazdálkodók. Tévhit azonban, hogy nálunk bárhol, bármekkora terület öntözhető. A felső korlát 800 ezer hektár környékén van, de már a felének is örülnénk. Míg az EU fejlett országaiban a mezőgazdaság számára rendelkezésre álló vízkészletek kihasználtsága 80 %, addig hazánkban nem éri el a 30 %-ot. Magyarországon az öntözött területek aránya alacsony, mindössze 2 százalék körüli, miközben az EU-ban 8 százalék, az USA-ban 13 százalék feletti ez az arány. A hazai öntözés alacsony elterjedtsége olyan okokra vezethető vissza, mint a szétaprózott birtokstruktúra, a termelői együttműködés hiánya, a támogatási rendszerek problémái, a rövid távú bérleti szerződések, a vízjogi engedélyezési eljárások, a hozzáférhető, megfelelő mennyiségű és minőségű öntözővíz, illetve a fejlesztéshez szükséges források hiánya.

Hol öntözzünk?

Jelenleg közel 200 ezer hektárnyi szántóterület rendelkezik vízjogi engedéllyel öntözésre, ám ennek legfeljebb a felét, mintegy 100 ezer hektár körüli területet öntöznek rendszeresen. A korábban megépült öntözőfürtök rekonstrukciójával és bővítésével összesen 150 ezer hektárnyi öntözéses gazdálkodású terület növekedéssel számolhatnánk - de a szakértők azt is hozzáteszik, hogy a birtokszerkezet átalakulása miatt ez nem jelenti azt, hogy ma az igények is ezeken a helyeken jelennek meg. Elgondolkodtató, hogy a korábban megépült öntözőrendszerek (69 db) víz- és szolgáltatási ellátó képessége több mint 400 ezer hektár mezőgazdasági terület öntözését tette lehetővé, amelyből van olyan év, hogy 100 ezer hektárt sem öntöznek.

Egy hároméves kutatás során háromféle minősített területet, gyenge, közepes és jó termőhelyi adottságú földeket vizsgáltak számos paraméter alapján, elsődlegesen a vízkijuttatás, vízfelvétel és a vízhasznosulás szempontjából. Azt az eredményt kapták, hogy a jó termőhelyi adottságok között szinte minden esetben megéri az öntözés, a közepesnél ez viszont már nagyban függ a termesztéstechnológiai, agrotechnikai beavatkozásoktól, tehát főként attól, mit és hogyan termesztenek. A régi öntözőrendszerek kiépülése idején még nagy állami gazdaságok működtek, a nagyobb összefüggő területek hasznosítása volt a jellemző. Az öntözésfejlesztés jelentős beruházást igényel, így minél nagyobb, kiterjedtebb egybefüggő területet tudtak bevonni, annál gazdaságosabb volt az öntözés. Mára azonban a helyzet megváltozott, a birtokszerkezet átalakulásával a kisebb, de szomszédos területeken sem azonos termelést folytatnak, illetve kérdés, hogy szeretnének-e