Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
51 Felszíni vizeink szennyezése Varga Pál Magyar Hidrológiai Társaság, Környezetvédelmi Szakosztály (email: vargapaldr@gmail.com) Kivonat Magyarországot vízföldrajzi adottságai miatt nagymértékű kiszolgáltatottság jellemzi, különösen a felvízi vízgyűjtőkről időről időre érkező vízszennyezések miatt, melyek hatására felszíni vizeink károsodnak és esetenként vízhasználati korlátozásokat is el kell rendelni. A cikk áttekinti az elmúlt évtizedek jelentősebb vízszennyezési eseményeit és ezek miatt kialakult konfliktusokat, illetve a konfliktusok kezelésére alkalmazott módszereket. Kulcsszavak Felszíni vízfolyások, vízszennyezés, vízminőség, határon átterjedő hatás, vízkonfliktus. Pollution of our surface waters Abstract Due to its hydrogeographical conditions, Hungary is characterized by a high level of vulnerability, especially due to water pollution from upstream catchments from time to time, as a result of which our surface waters are damaged and in some cases water use restrictions had to be imposed. The article reviews the major water pollution events of recent decades and the conflicts that have arisen as a result, as well as the methods used to manage conflicts. Keywords Surface watercourses, water pollution, water quality, transboundary impact, water conflict. BEVEZETÉS Magyarországot vízföldrajzi adottságai miatt nagymértékű kiszolgáltatottság jellemzi, így kaphatunk, de okozhatunk is vízszennyezéseket. A vízszennyezések, vagyis a vizekben bekövetkezett károsodások miatt vízhasználati korlátozásokat kell elrendelni. A vizek terheltsége, szennyezettsége döntően meghatározza azok ökológiai állapotát. A „sok-víz, kevés-víz, szennyezettvíz” előfordulások napjainkban egyre gyakoribbak, konfliktusokat okozva a víz- és a természethasználatok között. JELENTŐSEBB SZENNYEZÉSEK, KONFLIKTUSOK A vizeinket ért nagyobb szennyezéseket az 1. táblázatban mutatjuk be. Külön kiemelést érdemelnek azok a szennyezések, melyek fontos szerepet játszottak Magyarországon a felszíni vizek szennyezésének kezelése területén. Dunaújvárosi pakura szennyezés 1974. január 4-én a Dunai Vasmű egyik 5 000 m3-es tartályából meghibásodás következtében nagy mennyiségű, mintegy 4 000 t pakura került a Duna medrébe. A helyszíni felmérések és a légi felderítések megállapításai szerint a pakura mintegy 80%-a a dunaföldvári híd feletti 12 km-es hosszon, 20%-a a dunaföldvári híd és a Sió torkolat közötti közel 60 km-es Duna-szakaszon - a téli hideg vízben tömbökben összeállva - terült el a jobb parton. A szennyezés mértéke és a szennyezett terület kiterjedtsége miatt a vízügyi szolgálat csaknem teljes igénybevételére, összefogására és a védekezésben résztvevő vízügyi igazgatóságok koordinálására egyaránt szükség volt. Az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) elnökhelyettese a területileg érintett vízügyi igazgatóságok mellett további három vízügyi igazgatóság és az OVH központi műszaki biztonsági szolgálat osztagainak mozgósítását rendelte el. A vízi osztagok (100 ladik és 40 motorcsónak) a víz felől hozzáférhető pakura eltávolítását kezdték meg elsőként, majd gépi eszközök (kotró, rakodó, úszókotró, dózer, tehergépkocsi, komp, uszály, vontatóhajó stb.) segítségével kezdődött meg a folyamatos kitermelés, melynek napi teljesítménye 100-500 t volt. Az átlagban 1 000-1 500 ember munkájának és az igénybe vett számtalan szárazföldi és vízi jármű, gépi technika alkalmazásának eredményeképpen január 25-ig zömmel (96%-ban) sikerült a nagy menynyiségű pakurát a Duna medréből eltávolítani. A nagy tömegű pakura eltávolítása után február hó közepéig az aprólékos, kizárólag kézi munkaerőt igénylő és túlnyomórészt csak a vízből végrehajtható utótisztítási munkálatokat kellett végrehajtani (Radványi 1975). A szennyezőre az érvényes jogszabályok alapján 12 millió forint szennyvízbírságot vetett ki a hatóság, a védekezés költségét is áthárították, s a felelősség megállapítására ügyészségi vizsgálat indult. Váci vízszennyezés 1981. febr. 14-én a Duna “közvetítésével” szennyeződött el a Váci Déli Vízbázis. A szennyezést a Chinoin gyógyszergyári hulladékai általi talajvízszennyezésnek a Dunába szivárgása és innen a DMRV kútjaiba történő bejutása okozta. A VITUKI Vízrajzi Intézet hidrogeológiai feltárása alapján az elszennyeződött talajvízkészlet 860 000 m3 volt. A térségben több hónapon keresztül vízkorlátozást kellett bevezetni. Végül, a kiesett 20 ezerm3 ívóvíz pótlását a szentendrei-szigeti kutak vízének a Duna medre alatti átvezetésével oldották meg (Károlyi 1983). A szennyezés történeti jelentőségét több tényező is alátámasztja: Ez volt az első, vízbázist ért veszélyes hulladékok általi szennyezés. A kutakba bejutott mikroszennyezőket a hagyományos vízvizsgálati módsze
