Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
48 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. különszám 1. ábra. Tisza jobbpart, a tarpai gátszakadás 2001 márciusában (Forrás: FETIVIZIG) Figure 1. Tisza River right bank, the Tarpa dike failure in March 2001 (Source: FETIVIZIG) Hasonló példa Baja alatt a Margittal öblözet védelme. A Duna Szerb-Horvát közös szakaszán, a magyar határ alatt, egy esetleges töltésszakadás szerb területen nem veszélyeztet jelentősebb értékeket, ellenben visszafolyva a mélyebb magyar területre, a Margittai öblözetbe, jelentős károkat okozhat. Tovább súlyosbítja a problémát, hogy a határvonal a Duna régi medrének, és nem a jelenleginek a nyomvonalán megy. így a balparton is vannak horvát területek, míg a jobbparton szerbek. Ezért történt meg, hogy amikor a magyar fél 2013-ban mérlegelte, hogy segít a szerb területi védekezésben, horvát diplomáciai jegyzékváltásra került sor, miszerint figyelmeztettek, hogy az a terület horvát. Itt is fennáll az a probléma, hogy Szerbia nem EU-tag, ezért a probléma EU szinten való megoldása nehézkes. AZ INFORMÁCIÓ HIÁNYÁBAN KISZÁMÍTHATATLAN VÍZKORMÁNYZÁS A legtöbb problémát, sokszor a hétköznapokon is, az információ hiánya okozza. Az előrejelző szolgálatoknak a szükséges külföldi adatok nem mindenhol állnak rendelkezésre, ezért az előrejelzések hibával terheltek lehetnek. Szélsőséges helyzetekben ez jelentős problémát okozhat. A leginkább jellemző, hogy a felvízi erőművek feltehetően valamilyen gazdasági érdektől vezérelve gyakorlatilag nem biztosítják online az erőmű közvetlen környezetének adatait. Ennek vélhető oka, hogy időnként eltérnek a nemzetközileg elfogadott üzemtervtől, melyet nyilván nem akarnak megosztani a szomszédos országokkal, de lehet, hogy még a saját felügyeleti szerveikkel sem. A Dráva vízjárásán jelenleg üzemszerűen is tetten érhető a csúcsra járatás, de erről az érintettek nem kívánnak vitát nyitni. Vészhelyzetben a rendkívüli vízeresztések, majd apadó ágban a vizek gyors visszatározása, az üzemrendtől eltérő szabályozások adatai általánosságban nem tetten érhetőek, és ez pontatlanná teszi az előrejelzést. A valóságban kár is keletkezhet azért, mert a hirtelen vízeresztés (áradó ágban) váratlan elárasztásokat okoz vagy a hirtelen vízvisszafogások (apadó ágban) a partvédő müvek becsúszását idézik elő, mint történt Dunacsúnnál 1992-ben. A költségek elszámolását eltérő gyakorlat jellemzi. Általánosságban elmondható, hogy Ukrajna kivételével, a közös költségek valamilyen szinten nyilvántartottak, a pillanatnyi elszámolási egyenleget azonban általában, hoszszabb-rövidebb ideig görgetik maguk előtt az országok. A kiszámíthatatlan vízkormányzás azonban nem minden esetben vezethető vissza belső érdekekre. Sajnálatos módon többször előfordul (Magyarországon is), hogy a védekező személyzetet rendkívül lefoglalja a kialakult jelenség kezelése. Ennek következtében egyszerűen elfelejti értesíteni az érintett országot a kialakult bajról, és azt az érintettek csak a jelenségekből észlelik (ld. Dunai töltésszakadás Csicsónál 1965-ben). Ez a közös károk elszámolásánál okozhat konfliktusokat, amikor a felelősséget meg kell határozni. Pozitív példaként lehet említeni a magyar-ukrán vízrajzi előrejelző rendszert, melynek keretében Ukrajna lehetővé tette a Tisza vízgyűjtőjén automata meteorológiai és vízrajzi állomások kiépítését és fenntartását. A közvetlen adatokból mindkét ország profitál, a védekezési időelőny a korai adatkeletkezés miatt meghosszabbodott. A HAZÁNKBA ÉRKEZŐ KÜLFÖLDI SZENNYEZÉS KEZELÉSE A vízkárelhárítás egyik legnagyobb kihívása az alvízi országok számára a megfelelő vízminőség fenntartása. A legnagyobb problémát ezen a területen a kezeletlen hulladékgazdálkodás, a felhagyott és kezeletlen bányameddők, illetve az egyéb ipari termelések okozzák. Ebben a kérdéskörben alakult ki a legtöbb konfliktus. A vízgyűjtőkön ezen problémák felszámolása költséges, még akkor is, ha az Európai Unió támogatását sikerül megszerezni. Ukrajna esetében viszont, ahonnan a legnagyobb pet-palack terhelés érkezik, még az EU támogatása is nehezen biztosítható, tekintve, hogy nem tagállam. A kialakult helyzeteket a saját (országon belüli) protokollok sem képesek megfékezni, ezek az országok problémaexportra kényszerülnek. Tekintve, hogy ez ellentmond a nemzetközi egyezményeknek, a problémák elhallgatása egyszerűbb. Ez viszont az alvízi országban súlyosbítja a vízkárhelyzetet. 2018-ban a tiszai bányaszennyezést egy külföldi internetben megjelenő bulvársajtóban észlelte a magyar védekező szervezet, hivatalos bejelentés csak a felkérdezésre érkezett. Elképzelhető, ha a 2000. évi cianid szennyezésről nem értesül a magyar fél időben, mennyivel nagyobb károkat okozott volna, amelyek így a vízkormányzással csökkenthetők voltak (természetes élőhelyek kizárása, Szolnok ivóvízellátásának fenntartása). Magyarország ezért támogatja az ICPDR által a Duna vízgyűjtőre szervezett riasztási rendszert, és éppen ezért a 2010-ben történt vörösiszap katasztrófa idején kiemelt figyelmet fordított a tagállamok értesítésére, átérezvén az információ hiányából keletkezhető problémákat. Pozitív elmozdulásnak tekinthető, bár ajelenséget csak tünetileg kezeli, hogy a magyarukrán vízrajzi előrejelző hálózat mintájára kialakításra került egy digitális pet-palack előrejelző rendszer. Sajnos ez csak a védekezést teszi pontosabbá, a problémát alapjaiban nem oldja meg. A védekezés és a keletkezett károk helyreállításának elszámolása rendkívül bonyolult és nehézkes. A költségeket a nemzeti költségvetés kényszerül biztosítani, de megtérülésük kétséges.
