Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
35 tilos a vízügyi hatóság által meghatározott ökológiai vízkészlet mesterséges beavatkozással történő elvonása, de arról nem szól, hogy mi az ökológiai vízkészlet, és hogyan határozandó meg. • A 43/1999. (XII. 26.) KHVM rendeletben lakonikusan ugyan, de már szerepel az ökológiai vízigény definíciója a következőképpen „ökológiai vízigény: felszíni vizekből védett természeti területek, nemzeti parkok vízigényét és a vízi, vízparti ökoszisztémák fenntartását és megőrzését szolgáló víz igénybevétel”. E rendelet vízkészlet-járulékkal foglalkozó 9. Mellékletében elrendeli, hogy nem kell vízkészlethasználati járulékot fizetni a felszíni vízből történő ökológiai célú vízhasználat vízmennyisége után. Elfelejtkeztek viszont a felszín alatti vízből történő ökológiai célú vízhasználat besorolásáról, amely járulékköteles e rendelet szerint, mert csak a felszíni vízkivétel mentesül ez alól. Ugyanakkor a felszíni vízkivétel már nem szerepel a "közcélú használat" definícióhoz tartozó felsorolásban, és nem szerepel külön tételként sem a szorzókat tartalmazó táblázatban. E rendelet 2. mellékletében ugyanakkor megjelent két új definíció, az "ökológiai vízigény" és a "vízkészlet", anélkül, hogy a rendelkező részekben szerepelnének ezek a fogalmak. ,,g) ökológiai vízigény: felszíni vizekből védett természeti területek, nemzeti parkok vízigényét és a vízi, vízparti ökoszisztémák fenntartását és megőrzését szolgáló vízigénybevétel; h) vízkészlet: meghatározott helyen, térrészben, adott időpontban vagy időszakban mérhető, vagy különféle feltételekkel meghatározható vízmennyiség (m3), vagy időegység alatti vízforgalom (mVév stb.)." A g) pont alatt az "igény" és az "igénybevétel" a köznapi szóhasználattal ellentétesen jelenik meg. Az már csak hab a tortán, hogy a fontos minőségi elemek (vízhozam, tartósság, időzítés stb.) ötlete sem merül fel e jogszabályban. A definícióban az "igény" az "igénybevétel" sajátos aleseteként szerepel, ami helytelen szóhasználat. • A 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről rendelkezik. A halas vizek halainak ökológiai vízigényét a következőképpen definiálja: „az a fizikai - beleértve a halas vizek mennyiségi viszonyait is -, valamint kémiai és biológiai minőségi jellemzőkkel jellemezhető állapot, amelyek az adott víztér természetes vagy természetközeli állapotú környezeti adottságaihoz alkalmazkodott halállomány szerkezeti és működési sajátosságait fenntartható módon biztosítani képes”, Rendkívüli vízszennyezés esetén a környezetvédelmi hatóság „a halak ökológiai vízigénye meg nem felelősségének okát megállapítja, és egyeztet az érintett társhatóságokkal a szükséges vízmenynyiség és vízminőség biztosítása érdekében”. • 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet, amely a felszín alatti vizek védelméről szól, a hasznosítható felszín alatti vízkészlettel kapcsolatban megemlíti, Szilágyi Ferenc: Vízigényekről és konfliktusokról ökológiai szemlélettel hogy a felszín alatti víztest utánpótlódásának hoszszú időszakra megállapított éves átlagos, m3/évben kifejezett értékéből a vele kapcsolatban levő felszíni vizek külön jogszabályban meghatározott ökológiai állapotához szükséges, hosszú időszakra megállapított éves átlagos vízhozamának, továbbá a felszín alatti vizektől is függő szárazföldi ökoszisztémák felszín alatti víz felé támasztott ökológiai vízigényének levonásával adódó érték. Konkrét módszert azonban ez a rendelet sem ad. • 221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet, amely a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szól, az ökológiai vízigényre vonatkozóan semmiféle kitételt nem tartalmaz. • 96/2009. (XII. 9.) OGY határozat, amely a 2009- 2014 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Környezetvédelmi Programról szól, megemlíti az ökológiai vízigényt az erdők és a vizes élőhelyek vízellátásával kapcsolatban, de sem definíciót, sem módszert nem ad. • 1127/2010. (V.21.) Kormányhatározat elfogadta az ország első VKI szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervét, amelyet az Öko Zrt. vezette konzorcium készített a VKKI megbízásából. Ebben is helyet kapott az ökológiai vízigény meghatározásának igénye a felszíni és a felszín alatti víztestek esetében is, azonban erre vonatkozó módszertani útmutató nem készült. A hazai szabályozási gyakorlatot összefoglalva megállapítható, hogy: • Ellentmondás és homályos fogalomhasználat van egyes felsőbb és alsóbb szintű jogszabályok tartalma között e területen. • Az ökológiai vízigény biztosítását több jogszabályban előírja, de szempontrendszert és meghatározási módszert nem ad hozzá. A magyar jogi értelmezés nem egységes, szakmai hiányosságoktól és ellentmondásoktól sem mentes: Van mit javítani rajta. • Elsősorban a fogalmak tisztázása, pontosítása és az ellentmondások kiküszöbölése a legsürgetőbb feladat. Nem kellően definiált a fogalom, mert nem tükrözi a probléma komplexitását. • A társadalmi vízigény és az ökológiai vízigény kielégítése kritikus vízkészlet esetén, nem konszenzuson alapuló megegyezés eredménye, hanem az mechanikus és hierarchikus. EU szabályozás A vízkészletek és vízigények az EU Víz Keretirányelvében (VKI) is fontos szerepet kapnak (WFD 2000). A VKI a vízkészletek hosszú távú védelmét tűzi ki célul. E célnak megfelelően első lépésben a VKI javasolja a vízkészletek felmérését és jellemzését. A felszíni vizeket tartva szem előtt a VKI előírja egyebek között e vizek tipizálását, majd a típusok szerinti referencia területek (vagy referencia állapotok) meghatározását. A víztestek állapotának javítására vízgazdálkodási tervet kell készíteni, melynek keretében meghatározzák azokat az intézkedése
