Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)

2021 / Különszám

36 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. különszám két, amelyek a jó ökológiai és kémiai állapot, illetve jó ökológiai potenciál eléréséhez szükségesek. Ez a jó álla­pothoz vagy a referencia állapothoz (kiváló vagy zavarta­lan állapothoz) közeli állapotot jelent. A Magyar Kormány a 1127/2010 és a 1 155/2016 Korm. határozatokkal elfo­gadta az OVGT1 és OVGT2-t Magyarország Vízgyűjtő­­gazdálkodási Terveit. A hazai vízkészletekkel és vízigényekkel kapcsolatban Simonffy (2000, 2002) végzett általános felmérő munkát a VKI előírásai szerint. A hazai kisvízi hozamok elemzését Szalay (2009) végezte el a vízgyűjtő-gazdálkodási terve­zéshez kapcsolódóan (Öko Zrt Konzorcium 2009). Ebben a munkában számítási módszer készült a kisvízi készlet számítására. A munka célja a VKI szerinti vízgyűjtő-gaz­dálkodási tervezés részére a felszíni vízkészletek jellem­zése a középvízi és a kisvízi vízhozam tartományban. A készletszámítás alapegységei a felszíni víztestekhez tar­tozó részvízgyűjtők voltak. Ez a munka a készletszámítás­hoz adott módszert, de az ökológiai vízigény meghatáro­zásnak ez csak a peremfeltételeit határozta meg, ehhez semmiféle módszert nem szolgáltatott. A vízigény biztosítása nemcsak a felszíni vizekkel kapcsolatban jelentkezik, de a felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémáknak is lényeges alapfel­tétele, hiszen a felszíni és a felszín alatti vizek kapcsolat­ban állnak egymással, hatnak egymásra. Ezzel kapcsolat­ban Simonffy (2003) végzett a Víz Keretirányelvhez kap­csolódóan kutatást. Alapvető megállapításait az alábbiak­ban foglaljuk össze: • Fontos szempont, hogy a hidrológiai/hidraulikai ál­lapotjellemzők közötti összefüggéseket is figye­lembe kell/lehet venni. Például a talajvízforgalom és a talajvízszint kapcsolata, a vízfolyás kisvízi ho­zamának függése a talajvízből származó alapho­zamtól, illetve a meder közeli talajvízszintektől, a sekély tavak vízjárása és a környező talaj vízszint­­változások kapcsolata stb. • A felszín alatti vizek vízháztartási és potenciálvi­szonyait több ok együttes hatása alakítja. A vízki­vétel - vagy bármely más ok - hatása nem vizsgál­ható a többi hatástól függetlenül. Ebből az is követ­kezik, hogy a kritérium (akár a küszöbérték, akár az elfogadható változás) az eredő hatásokra vonatko­zik, külön a vízkivételre nem adható meg. • A VKI szemlélete szerint a döntő tényező az öko­szisztémák zavartalantól csak kismértékben eltérő, ún. jó állapotának fenntartása, illetve helyreállítása, ettől csak abban az esetben lehet eltérni, ha vala­mely alapvető emberi szükségletet kielégítő víz­­használat (pl. ivóvízkivétel) ésszerű költségekkel nem oldható meg más, ökológiai szempontból ked­vezőbb megoldással. Ugyanakkor a komplex meg­közelítésből adódóan bizonyos beavatkozások ked­vező hatásai is figyelembe vehetők. • A túlzottan részletes és a gyakorlatban nehezen hasznosítható kutatások elkerülése érdekében cél­szerű tájléptékű ökológiai jellemzők (indexek) vagy kiválasztott biotikus indikátorok (a változá­sokra érzékenyen reagáló releváns fajok) igénye alapján meghatározni a hidrológiai és hidraulikai kritériumokat. 2012-ben készült el piszkozatban egy útmutató, amely nagyjából azokat a gondolatokat foglalja össze, amelyeket a 2. fejezetben már más irodalmak nyomán ismertettünk {Navarro és Schmidt 2012). Bár az útmutató az ökológiai vízigényt helytelen értelmezéssel teszi egyenlővé a kör­nyezeti vízigénnyel, mégis elméleti síkon jól összefoglalja a meglévő ismereteket az ökológiai vízigénnyel kapcsolat­ban a VKI előírásaival, de konkrét meghatározási módsze­reket nem ajánl. Arra a következtetésre jut, hogy az ökoló­giai (környezeti) vízigényt egyedileg, víztestenként cél­szerű meghatározni. Ez utóbbi helyes megállapítás, csak nehezen kivitelezhető. Az ökológiai vízigényre vonatkozó végleges útmutató 2015-ben készült el {EC 2015), a Bi­zottság ezt fogadta el. Ebben az útmutatóban számos eset­­tanulmány szerepel, de konkrét ökológiai vízigény megha­tározási módszert ez az útmutató sem ajánl, jóllehet tartal­mában lényeges előrelépést mutat a kéziratos változattal szemben. Az ökológiai vízigény és a VKI összefüggéseit a mai állapot alapján vizsgálva összefoglalóan megállapítható, hogy továbbra is komoly problémát jelent a fogalmak nem konzekvens értelmezése, és a konkrét módszerek hiánya. E tekintetben az európai szakirodalom és szakmai gondol­kodás kissé el van maradva az észak-amerikai vagy az ausztrál, sőt a kínai szakirodalom mögött is. Mint említet­tük, ennek a kérdéskörnek a vizsgálata elsősorban azokban az országokban fejlett, ahol vízhiány van és dönteni kell a készlet megosztásáról, vagy pedig a vízi környezetvéde­lem fejlett, és az pragmatikus alapokon áll. VÍZIGÉNY KEZELÉSE A FEJLETT, EURÓPÁN KÍVÜLI ORSZÁGOKBAN Cross (2007) felmérése szerint Magyarország azon orszá­gok közé tartozik, amelyekben az ökológiai vízigény meg­határozás területén a munka ugyan megkezdődött, de az még kezdeti stádiumban van. Ilyen tekintetben hazánk Pu­erto Rico, India, Laosz társaságában van, de ebbe a cso­portba tartozik Svédország, Ausztria és pl. Belgium is (ez utóbbiak esetében a vízhiány és az ökológiai vízigénnyel kapcsolatos problémák egyelőre még nem jellemzőek). Vizsgáljuk meg, hogy a vízigény és a vízhasználat te­kintetében hogyan vélekednek az Európán kívüli fejlett or­szágok! Az ökológiai vízigény meghatározás szakiro­dalma ma már rendkívül nagyszámú, és dominálnak benne a kínai szerzők, vagy azok bevonásával készült publiká­ciók (ha és társai 2011, Yang és társai 2012, Yin és Yang 2012, Doulgeris és társai 2012, Liu és társai 2011). Ez ab­ból is adódik, hogy a probléma elméleti síkon is nehezen kezelhető, ezért kevesen foglalkoztak vele. Ugyanakkor az ökológiai vízigény meghatározásának módszertana kifeje­zetten nagy szakmai kihívást jelent, és a Víz Keretirány­elvből fakadóan is kötelező foglalkoznunk vele {Navarro és Schmidt 2012, EC 2015). Az ökológiai vízigény meghatározás megalapozott vizsgálatát Ausztráliában, az USA-ban, Kanadában, az

Next

/
Thumbnails
Contents