Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)

2021 / Különszám

34 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. különszám a kormányrendeletek, majd a miniszteri rendeletek szere­pelnek. Az alsóbbrendű jogszabályok - elvben - nem tar­talmazhatnak a felsőbbrendű jogszabályokkal ellentétes előírásokat. A vízigény, és különösen az ökológiai víz­igény, a hazai jogi szabályozás szerint meglehetősen el­lentmondásosan és hiányosan szerepel. Nézzük meg az alábbiakban, hogy mi a jogi helyzet ezen a területen. Az ökológiai célú vízhasználat fogalmának első jog­szabályi értelmezése az 1992. évi LXXXIII. törvényben található, és a természetvédelmi célú vízhasználatra szűkíti le. A vízgazdálkodás általános szabályairól szóló 1995. évi LVII. törvény rögzíti a vízigények kielégítésének sorrend­jét, valamint korlátozások esetén a korlátozások sorrendjét is az alábbiak szerint: • Létfenntartási ivó és közegészségügyi, katasztrófa­elhárítási. • Gyógyászati, valamint a lakosság ellátását közvet­lenül szolgáló termelő- és szolgáltató tevékenység­gel járó. • Allatitatási, haltenyésztési. • Természetvédelmi. • Gazdasági. • Egyéb (így például sport, rekreációs, üdülési, für­dési, idegenforgalmi célú) vízhasználat. Ha a vízhasználat korlátozása szükségessé válik, a kor­látozás sorrendje a fenti kielégítési sorrend fordítottja. Amennyiben tehát ezt az elvet követjük, az ökológiai víz­­használathoz hasonló fogalom (természetvédelem) nem szerepel az elsők között. A jogszabály túl mechanikus, nem ad módot a különböző vízhasználatok megegyezésen alapuló értelmes korlátozására. Ebben a törvényben sem találunk semmi konkrét fogalmat az ökológiai vízhaszná­latról, vízkészletről és vízkivételről. A természetvédelmi vízhasználat definíciója is hiányzik (bár valószínűleg ebbe érthető bele az ökológiai vízigény). A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LVIII. törvényben az "ökológiai célú vízhaszná­lat" fogalomként nem szerepel. Ugyanakkor e törvény 18. § (1) szerint ,/t víz védelme kiterjed a felszíni és felszín alatti vizekre, azok készleteire, minőségére és mennyisé­gére, a felszíni vizek medrére és partjára és a víztartó kép­ződményekre. (2) A vizek természetes hozamát, lefolyását, áramlási viszonyait, medrét és partját csak a vízi életkö­zösségek megfelelő arányainak megtartásával és működő­­képességük biztosításával szabad megváltoztatni. ” Majd a 19. § (1) szerint: víz - mint alapvető életfelté­tel és korlátozottan előforduló erőforrás - kitermelésének és felhasználásának feltételeit vízkészlet típusonként a terület i adottságoknak megfelelően, igénybevételi határérték figye­lembevételével kell megállapítani. (2) A vízigények kielégí­tésének sorrendjéről külön törvény rendelkezik. (3) A kör­nyezet igénybevétele - így különösen a vízviszonyokba tör­ténő beavatkozások - esetén gondoskodni kell arról, hogy: a) A víz, mint tájalkotó tényező fennmaradjon; b) A vízi és víz közeli élővilág fennmaradásához szükséges feltételek, valamint c) a vizek hasznosíthatóságát biztosító mennyiségi és minőségi körülmények ne romoljanak." Ha tehát nem a fogalmakat hiányoljuk, hanem a két tör­vény szellemét nézzük, akkor világos az ellentmondás a két törvény között a vízhasználatok hierarchiájára és a kor­látozásuk sorrendjére vonatkozóan. Később az 1992-es törvényben meghatározott sorrendiségen változtattak, de az antropocentrikus és hierarchikus szemlélet megmaradt. A természet védelméről szóló 1995. évi Lili. törvény­ben az "ökológiai célú vízhasználat" nem szerepel. Nem definiált fogalomként szerepelnek a törvényben az ökoló­giai vízkészlet és a vízhasználat. A törvény a vizet - mint természeti értéket - a környezetvédelmi törvényben kör­nyezeti elemként határozza meg. Ez a törvény tehát az ökológiai vízkészlet erősen vitatható fogalmának beveze­tésekor nem adott definíciót, így az bármilyen szűk vagy tág értelmezést lehetővé tesz. A törvény 18. § (1) pontja szerint „A természetes és természet-közeli állapotú vizes élőhelyen, a természeti értékek fennmaradásához, a termé­szeti rendszerek megóvásához, fenntartásához szükséges ökológiai vízkészletet mesterséges beavatkozással elvonni nem lehet." A következő bekezdés szerint: „(2) Az ökoló­giai célú vízkészlet mértékét a vízügyi hatóság - az igazga­tóság szakhatósági hozzájárulásával - állapítja meg. Öko­lógiai célú vízkészlet megállapítását az igazgatóság is kez­deményezheti." Láthatóan több hiányosság is felfedezhető ebben a törvényben: (1) Nem definiált fogalmakat használ kötelezésre; (2) Nincs összhang a megelőző 1995. évi LVII. törvénnyel a vízigények kielégítését illetően (ami­lyen sorrendet egyébként a környezet védelméről szóló törvény megerősít); (3) Nem ad semmiféle támpontot a meghatározási módszerekre vonatkozóan, hanem azt a víz­ügyi hatóságra bízza. Ha tehát összefoglaljuk a törvényekben megfogalma­zott előírásokat, akkor az alábbi következtetésekre jutha­tunk: • A törvényekben a vízzel kapcsolatos ökológiai fo­galmak nem definiáltak, ezért az előírások tartalma nem világos. • Egyes - azonos szintű - jogszabályok tartalma között ellentmondás figyelhető meg a vízhaszná­latokkal és azok korlátozásának sorrendiségével kapcsolatban. • Világosan kifejeződik az igény a két utóbbi tör­vényben a vizek állapotának védelmére. A Kormányrendeleteket és miniszteri rendeleteket te­kintve az ökológia és víz összefüggésében az alábbiak tűn­nek ki: • A 2/1992. (I. 6.) Kormányrendeletben, amely a Vízügyi Alapról szól, a vízhasználatokról szóló részben az ökológiai vízhasználat megjelenik, de semmilyen definíció nem tartozik hozzá. A kom­munális és az ökológiai célú vízhasználat alapve­tően eltérő jellegű tevékenységek, erre a különbö­zőségre valamilyen módon a jogszabálynak rá kel­lett volna mutatnia, de ez nem történt meg. • A 67/1998. (IV. 3.) Kormányrendelet a védett és fo­kozottan védett életközösségekre vonatkozó korlá­tozásokról és tilalmakról szólva megállapítja, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents