Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
Pump Judit: A jog konfliktuskezelő és/vagy azt keletkeztető? 25 lönböző - adott esetben akár egymással konkuráló - közérdekek védelmét szolgáló szakmai követelmények összehangolásának kényszerét és eljárási garanciáit (25. jegyzet). A vizek mennyiségét és minőségét, valamint a vizek nyújtotta ökoszisztéma szolgáltatások fenntarthatóságát befolyásoló egyedi hatósági döntések tartalmát - a különböző szempontok fígyelembevehetőségét, értékelését - az elmúlt évtizedek folyamatos szervezeti átalakításai (a hatáskörök feldarabolása, majd részben újraegyesítése; az igazgatási és tulajdonosi feladatok szétválasztása; a szakmai területek szervezeti megjelenítése) jelentős mértékben megváltoztatta, és mind a hatósági döntéshozókkal, mind az ügyfelekkel szembeni elvárásokat - ideértve a szakmai követelményeket is -, az érdekegyeztetés lehetőségeit gyakran kiszámíthatatlanná tette, ezzel a jogalkalmazás változása önmagában is konfliktus forrásává vált. A hatósági döntéshozatal eljárási rendjében jelentős különbség van aszerint, hogy a vízzel kapcsolatos döntéshozatalt érintő hatáskörök egy vagy több szervezethez tartoznak-e. Más ugyanis a szervezeten belüli, illetve az önálló szervezetek közötti egyeztetés eljárási rendje, és a különböző hatáskör gyakorlása során megfogalmazott szakmai álláspont kötőereje (26. jegyzet). A hatósági eljárások során felmerülő, illetve megelőzhető konfliktusokat két nagy csoportba sorolhatjuk: (i) érdekkonfliktusok (magánérdekek, illetve magánérdek és közérdek, valamint közérdekek között); (ii) szakmai konfliktusok. Az érdekkonfliktusok a hatósági döntéssel akkor előzhetők meg, ha a tényállás tisztázása kiterjed az érdekek közötti különbségekre vezető okok feltárására, figyelembe veszik a döntés következményeként megjelenő előnyöket és hátrányokat, tekintettel vannak arra, hogy ki lesz a költségek viselője, illetve a hasznok élvezője. Mindennek elengedhetetlen feltétele, hogy a hatóság hatásköre e kérdések vizsgálatára is kiterjedhessen, valamint, hogy az eljárásban mindazok a személyek részt vegyenek, akiknek érdekére a döntés közvetlenül hatást gyakorol. Minél szűkebb ez a kör, annál kevesebb konfliktus előzhető meg a döntéssel. Megjegyzendő, hogy az Alkotmánybíróság elismeri, hogy a környezet-, valamint a természetvédelmi szervezetek feladata a környezet és a természet, mint paszszív jogalany érdekeinek védelme, a hibás hatósági döntés elleni fellépésen keresztül (27. jegyzet). Ezért jelentősége van annak, hogy a vizeket érintő hatósági eljárások során az eljáró hatóság a környezetvédelmi törvény megközelítését elfogadva a vizet a környezeti rendszer részének tekinti, vagy kiemeli abból és önálló szabályozási tárgyként kezeli (28. jegyzet). Az első megközelítés a hatóságokat arra kényszeríti, hogy természetes környezetünket érintő emberi beavatkozások hatásait az ember és a környezet egésze kapcsolatában vizsgálják, míg a második esetben lehetőség van arra, hogy ezen hatásokat ne komplexen, hanem csak az egyes környezeti elemek vonatkozásában értékelje, ami mind az ökoszisztémák, mind az ökoszisztéma szolgáltatások veszélyeztetéséhez, károsodásához vezethet, megteremtve ezzel az azokhoz fűződő érdekek sérelmét, a konfliktusok kialakulását, vagy megerősödését. A jogszabályok gyakran utalnak, adott terület szakmai szabályaira, mint kötelezően betartandókra. E jogi megoldás feltételezi, hogy léteznek olyan szakmai szabályok, amelyeket mindenki elfogad. A valóság azonban mást mutat, hiányzik a szakmai konszenzus, az egységes joggyakorlat, s ez konfliktus forrása. E téren a megelőzés legegyszerűbb módja a szakmai egyeztetés, a közös szakmai útmutatók kidolgozása, és azok oktatása a kötelező képzéseken. Szakmai párbeszéd nélkül a szakmai konfliktusokat sem megelőzni, sem megoldani nem lehet. A szakmai párbeszédben résztvevők körétől függ, hogy szakmai párbeszéddel milyen konfliktusok előzhetők meg. Ha a kiindulási alap a környezetvédelmi törvény, akkor a vizeket érintő emberi beavatkozások szakmai feltétel- és követelményrendszerének konszenzusos megteremtéséhez szükség van minden környezeti elem - és az azokon belüli - szakterületi képviselőjének részvételére a szakmai egyeztetéseken, valamint a szakmai útmutatók kidolgozásában. Tekintettel arra, hogy a környezetvédelmi törvény a környezeti elemek védelmét a használatok meghatározásán keresztül látja el, ezért a szakmai követelmények közötti összhang megteremtése a látszólag konkuráló közérdekek közötti összhang megteremtésének is az alapja. A konszenzusra épülő szakmai útmutatók készítése, elérhetőségének mindenki számára való biztosítása, valamint azok hatósági eljárásban való használata hatékony megelőzési eszköz lehet. A szakmai útmutatók jelentőségét növeli, ha az emberi beavatkozáshoz nem szükséges a hatóság engedélye, azt bejelentés alapján, vagy anélkül is megteheti. Ezek az útmutatók nemcsak abban nyújthatnak eligazítást, hogy milyen szakmai követelményeknek kell megfelelni, és a hatósági ellenőrzések során milyen magatartást fogadnak el jogkövetőnek, hanem a magánjogi, különösen a szerződéses kapcsolatokban is útmutatóul szolgálhatnak. Amennyiben a hatósági döntéssel nem sikerült a konfliktust megelőzni, vagy éppen maga a döntés lesz a konfliktusforrása, akkor az ügyfelek a jogorvoslati lehetőségek keretei között - a közigazgatási rendszeren belüli másodfokon, vagy a bíróságon - kereshetnek megoldást. Mindezért jelentősége van annak, hogy az eljárásban a különböző érdeket képviselő személyek milyen eljárási pozíciót töltenek be, a jogorvoslat ugyanis ügyféli jogálláshoz kötött. A közigazgatási határozatot a közigazgatási bíróság előtt lehet megtámadni, ugyanakkor nem kizárt, hogy a határozat okozta érdekkonfliktus miatti vita rendezése más bíróság hatáskörébe tartozik (pl. a közigazgatási szervek által okozott kár megtérítését a bíróság előtt polgári peres eljárás keretében lehet kezdeményezni). Megjegyzendő továbbá, hogy ha a hatósági döntés azért okoz konfliktust, mert olyan jogszabályt kell alkalmazni, amely ellentétes az Alaptörvénnyel, akkor a bíróság ennek felülvizsgálatát kezdeményezheti az Alkotmánybíróság előtt (29. jegyzet). Adatok és nyilvántartások Konfliktust megelőző funkciót tölt be az adatok gyűjtésének és nyilvántartások vezetésének jogi kötelezettsége, azok elérhetősége, megbízhatósága, és teljessége. E hármas követelmény együttesére van szükség a vizeket érintő megalapozott döntéshozatalhoz is, így az ingatlanok hasznosításához is. Mivel a vizek jogi szabályozása jogok és kötelezettségek telepítésével, gyakran a tulajdonjog korlátozásával is jár, ezért konfliktusforrássá válhat, ha a fenti hármas követelmény nem teljesül. A kifejezetten a vizekkel kapcsolatos nyilvántartások mellett a nyilvántartások
