Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
26 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. különszám közül kiemelkedő szerepet tölt be az ingatlan-nyilvántartás, mert az ingatlanhoz fűződő jogokról és kötelezettségekről, a különböző érdekeltekről, és az érdekek jellegéről ezen keresztül lehet a legtöbbet megtudni. Az ingatlannyilvántartásba való bejegyzés jog keletkeztető (konstitutív), vagy deklaratív, ez utóbbi azt jelenti, hogy a jogot nem a bejegyzés hozza létre, az valami másra vezethető vissza (pl. jogszabályra, hatósági határozatra stb.). Konfliktushoz vezethet, ha az ingatlan tulajdonosa nem vesz részt azokban az eljárásokban, amelyek az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzési/feljegyzési kötelezettséghez vezetnek. A bejegyzést/feljegyzést elrendelő hatósági határozatot ugyanis ezekben az esetekben nem lehet eredményesen megtámadni. A nyilvántartások fontos információforrások, ezért azok megbízhatósága és teljessége alapvető érdek. A közérdekű célt szolgáló nyilvántartások naprakész vezetésének nemcsak konfliktus megelőző szerepe van, hanem a közérdek hatékony védelméhez is elengedhetetlen. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nyilvántartások nem megfelelő vezetése mögött meghúzódó okok között találhatjuk többek között (i) a bejegyzés megalapozásához szükséges tevékenységek elmaradását; (ii) a hatósági, tulajdonosi ellenőrzések elmaradását; (iii) a bejegyzéssel együtt járó költségvetést terhelő pénzügyi terhek fedezetéhez szükséges források hiányát; (iv) a személyi és/vagy dologi feltételek hiányát. Miközben ezek mind más és más konfliktushoz vezetnek, a konfliktus megelőzés jogi eszköze ugyanaz, a nyilvántartások naprakész vezetéséhez szükséges feltételeket kell megteremteni és megőrizni. A nyilvántartások nem megfelelő vezetése következtében fellépő konfliktusok kezelése már sokszínű lehet. A konfliktus alapját képező érdeksérelmek jellege, az érintett személyek köre alapján dől el, hogy milyen formalizált eljárás keretében lehet azt megoldani, illetve mely bíróságnak lesz rá hatásköre (30. jegyzet). Szerződések, megállapodások A szerződések, megállapodások fogalmukból adódóan konfliktus megelőző eszközök, mert feltételezik az érintett személyek megegyezését a szerződés, illetve megállapodás céljában, és a cél megvalósításához vezető útban. (A mediációs eljárásokat lezáró megállapodások is e körbe tartoznak, ha a megállapodást a felek jogi kötőerővel ruházzák fel.) E jogi eszközök tartalmát a felek többnyire szabadon határozzák meg, és az érdekek közötti összhang megteremtésének bizonyítékául szolgálnak. Az egyezség kiindulópontja a kölcsönös érdek felismerése. Ilyen érdekfelismerés vezette a tejtermelő üzemet és a mezőgazdasági gazdálkodót, amikor megegyeztek a szennyvíz öntözési célú hasznosításában, és az ahhoz szükséges feltételek megteremtésében. Az egyik félnek megtakarítást jelentett, hogy szennyvizéből nem kellett minden anyagot kivonni, ami az élővizekbe való kibocsátás feltétele volt. Míg a másik oldalon az öntözővíz elérhetőségének kiszámíthatósága, és a csapadékvízhez képest a növénytermesztés szempontjából kedvező anyagösszetétele számított előnyösnek. Közös érdek hozta össze a vízügyi igazgatóságot és az állattartókat az árvízvédelmi töltések karbantartására. A töltések állapotát veszélyeztető növényzet eltávolításával az állattartók olcsó takarmányhoz jutottak, a vízügyi igazgatóság számára pedig a karbantartás nem költséget, hanem bevételt hozott. A gyakorlat azt mutatja, hogy az ivóvízbázisok védőövezetében lévő önkormányzat számára az ingatlanhasználatok korlátozottsága miatti bevételkiesés kompenzálására az érdekelt víziközművel köthető megállapodás. Az egy részről csökkenti a helyi társadalmat sújtó hátrányokat, más részről tudatosítja a korlátozások betartásának szükségességét. Mindhárom példa (31. jegyzet) arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyezség első lépése mindkét oldalon az előnyök és hátrányok, valamint a költségek és hasznok felmérése, ami többnyire gazdasági megfontolás, azonban maga az elérni kívánt cél nem szakítható el a vizek mennyiségi, minőségi védelmétől, a vizek okozta kártételek megelőzésétől, azaz a közérdek érvényesítésétől. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a fenti egyezséget az érintett felek nem tudják meghozni. Ilyenkor a közérdek védelmében szükség lehet az állam beavatkozására, korlátok közé szorítva az egyéni megoldások közötti választási lehetőséget, ideértve azt is, hogy kivel, mikor és milyen tartalmi követelményeknek is megfelelő megállapodást, szerződést köthet (pl. a vízminőség védelme: szennyvízhálózathoz csatlakozási kötelezettség; mennyiségi és minőségi védelem is: a kútfúrás megrendelhetősége a szakmai feltételeknek megfelelő kútfúrótól; a vizek okozta kártételek megelőzése és a feladatfinanszírozás biztosítása: társulathoz tartozás kényszere). A kötelező elemek a közérdeket kívánják védeni (32. jegyzet), és a felek által nem vitathatók, ugyanakkor betartásuk gyakran az állami ellenőrzési rendszer hatékonyságától is függ. A szerződés feleitől és céljától függően a fellépő konfliktus megoldására alternatív eszközök is rendelkezésre állnak (pl. közszolgáltatási szerződések esetén a békéltető testület eljárása). Ha az egyéni érdek és a közérdek egybeesik, akkor a felek közötti konfliktus bírósági eljárásban történő megoldása a közérdek érvényesítését is jelenti. Ha azok különböznek, akkor a közérdek érvényesítése már nehézségbe ütközhet. Az Alaptörvény nemzeti vagyonra vonatkozó rendelkezéséből levezethető az állami kötelezettség, hogy a jó gazda gondosságával járjon el, és mint tulajdonos megtegyen minden szükséges intézkedést a vizek jó állapotának megőrzésére, javítására, továbbá biztosítsa a szükséges feltételeket a vízilétesítmények megfelelő működéséhez, működtetéséhez (33. jegyzet). E kötelezettséget közvetítő jogi forma a nemzeti vagyon elemének kezelését ellátó szervezettel kötött megállapodás, vagyonkezelői szerződés. Az állami tulajdon a különböző közérdekek közötti konfliktus megelőzésében is szerepet tölthet be, amennyiben az állami tulajdont kezelőkkel szemben olyan elvárásokat fogalmaznak meg, vagy olyan vagyonkezelői szerződést kötnek, amelyek egyértelművé teszik a közérdekek összehangolásának kötelezettségét, szakmai követelményeit és szempontrendszerét (34. jegyzet) és az állami tulajdon kezelőinek teljesítményét ezen elvárásoknak való megfelelés alapján értékelik. Erre azért is szükség lenne, mert az állami tulajdonnal, mint szabályozás módszertani eszközzel, nemcsak a vizeket védi a magyar jog, hanem mást is, többek között az Alaptörvényre tekintettel a biodiverzitást is. A veszélyeztetett növény- és állatfajok,
