Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
24 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. különszám nyiségvédelem, ami a használatok összehangolását teszi szükségessé; valamint (iii) a vizek okozta kártételek elkerülése, amely vízszabályozási, vízrendezési kérdésként jelenik meg. A közérdek érvényesítéséhez egyrészt szükség van az ingatlanok használatának korlátozására, másrészt biztosítani kell a közérdekű beavatkozások, a vízilétesítmények működtetéséhez szükséges pénzügyi fedezetet. Az ingatlanok használatának korlátozása, annak módja és jellege és mértéke mindig célhoz kötött, és eredményességét a közérdek érvényesülése szempontjából lehet és kell értékelni. Az állam az állami tulajdonnal egyrészt a magántulajdonostól „átveszi”az ingatlan használatára vonatkozó korlátozást, másrészt felelőssé válik a közérdek érvényesülésének, mint eredménynek az eléréséért. E kettősség miatt az állami tulajdon automatikusan csak az első konfliktus fellépését előzi meg, a másodikat már csak akkor, ha az állami tulajdon védelméhez, valamint a létesítmények működtetéséhez szükséges feltételeket - ideértve a személyi, dologi feltételeket, a költségvetési forrásokat - biztosítják. Mindebből pedig az következik, hogy a feltételek megteremtésének hiánya - különösen a pénzügyi forrásoké - állami tulajdon esetén is konfliktus forrása marad. Az állami tulajdon valódi tulajdonviszonyként az ország határain belül értelmezhető, a más országokkal közös felszíni és felszín alatti vízkészletek hasznosítását, védelmét nemzetközi egyezmények rögzítik. Az országnak azon területein, ahol a felszín alatti vízkészleteket tartó képződmények átnyúlnak a határokon, ott az állami tulajdon konfliktus megoldó szerepe teljesen más értelmet is kap. A vizek mennyiségi és minőségi védelmét csak a másik ország felelős szerveivel való együttműködés útján tudja biztosítani, ami egyben azt is jelenti, hogy a konfliktus megelőző eszközök között megjelennek a nemzetközi egyezmények, és adott esetben a nemzetközi egyezményben foglaltak kikényszeríthetőségén múlik, hogy az egyén számára milyen lehetőségek állnak rendelkezésre jogainak érvényesítése érdekében. Tervek A vízkonfliktusok megelőzésében kiemelt szerepet tölthetnek be a tervek. Nem véletlen, hogy több olyan terv is létezik, melynek megalkotása jogszabályból fakadó kötelezettség. Minden terv a jelen tudásán alapuló - jó esetben a múlt tapasztalatait is értékelő — jövőösszegzés. A terv konfliktust megelőző funkciót akkor tud betölteni, ha a tervkészítés folyamata kiterjed a meglévő és a potenciális konfliktusforrások és okaiknak feltárására és kezelésére. Önmagában a tervkészítés folyamata is konfliktusmegelőző hatású, ha hozzájárul a különböző érdekek és érdekeltségek, megközelítések, valamint az azok mögött meghúzódó okok felismeréséhez, és a terv megalkotója e különbözőségekben nem az ellentétet, hanem az összehangolandó és összehangolható sokszínűséget ragadja meg. A kötelezően elkészítendő tervek esetén ez az elvárás fogalmazódik meg a tervkészítés eljárásának folyamatára vonatkozó szabályokban, ideértve a stratégiai környezeti vizsgálat elkészítésének kötelezettségét is. Az eljárási szabályok betartása tartalmi szempontból is garanciális értékű, mert az eljárási szabályok többnyire kitérnek arra is, hogy kiket kell e folyamatba bevonni, ami egyben a terv tartalmát is közvetlenül befolyásolja (21. jegyzet). A terv elfogadásának jogi formája jogszabály, vagy a közjogi szervezetszabályozó eszközök közé tartozó normatív határozat (22. jegyzet). A jogi forma közötti különbség lényeges, hiszen míg a jogszabály jogokat és kötelezettségeket telepítve általánosan kötelező magatartásokat fogalmaz meg, addig a közjogi szervezetszabályozó eszközök a közigazgatás hierarchikus szervezeti rendszerében értelmezhetőek csak, és nem tartalmazhatnak e szervezeti rendszeren kívül állókra kötelező normákat (23. jegyzet). Az egészséges környezethez való jog érvényesítését, illetve az Alaptörvény P) cikke alá tartozó nemzet közös örökségének — így a vizeknek - megóvását befolyásoló jogszabályok módosításáról szóló elmúlt évekbeli alkotmánybírósági határozatok tükrében a közép- és hosszú távú szakmai stratégiák, tervek jelentősége megnőtt. Az Alkotmánybíróság ugyanis azok figyelembevételét a kiszámítható jogalkotás érdekében szakmai kiindulópontnak, az elővigyázatosság és a megelőzés elvének érvényesítését szolgáló garanciális eszköznek tekinti. Ezért figyelmen kívül hagyásuk külön értékelési szempontként jelenik meg a jogszabályváltozások alaptörvény-ellenességének vizsgálatakor (24. jegyzet). E fejlemény miatt felértékelődik a tervekhez kötődő vitarendezési eszközök léte, illetve hiánya, s válaszra váró kérdésként merül fel, hogy „Hogyan lehet elérni a tervek megalkotását?”; „Milyen jogi eszközök állnak rendelkezésre a tervek tartalmi megvitatására, ha azok nem megoldják, hanem keletkeztetik, vagy akár megerősítik a meglévő konfliktusokat?”; vagy „Mi a teendő, ha az azonos tárgyat érintő, de más szakmai tárca által kidolgozott tervek között a szakmai megközelítésekből fakadó különbözőségre visszavezethető éles ellentét van?”. E kérdésekre adandó válaszokkal a jog még adós. Hatósági határozatok A konfliktusok megelőzése szempontjából a hatósági határozatoknak kiemelkedő szerepe van, mivel mindig konkrét ügyben születnek, egyrészt a jogszabályok általános szabályait egyediesítik és keletkeztetnek jogokat és kötelezettségeket, határoznak meg anyagi jogi követelményeket, feltételeket a helyi viszonyokhoz, konkrét területhez és konkrét tevékenységhez igazítva, másrészt formalizált eljárást biztosítanak a különböző érdekek megjelenítéséhez, egyeztetéséhez és összehangolásához. Azt, hogy milyen jellegű konfliktust lehet egy hatósági határozat keretei között megelőzni, közvetlenül és elsődlegesen befolyásolja (i) az eljáró hatóság személye, feladat- és hatásköre, valamint annak teijedelme, továbbá illetékességi területe; (ii) az eljárásba kötelezően bevonandó más hatóságok, illetve állami vagy egyéb szereplők személye, feladat- és hatásköre, és azok terjedelme, illetékességi területe; (iii) az eljárásban ügyfélként fellépő személyek köre; (iv) a tényállás tisztázásához rendelkezésre álló adatok, nyilvántartások megbízhatósága és teljessége. A konfliktusok megelőzésének esélyét csökkenti és hatékonyságát rontja le az állami hatósági és igazgatási szervezetrendszer, valamint a hatáskörök, illetékességi területek állandó változtatása, mert kiszámíthatatlanná teszi az eljárásokat és azok eredményét. A szervezeti átalakítások megváltoztathatják a hatóság által alkalmazandó szakmai irányokat, a szakmai irányítás lehetőségét és eszközrendszerét, a kü
