Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
19 Szilágyi F. és Major V.: Vízkészleteivel való okos gazdálkodás lehet Magyarország számára a XXI. század egyik meghatározó... alapvető jogát". Az ítélet azonban Magyarországot is elmarasztalta, mivel jogtalanul szüntette meg az 1977. évi vízlépcsőszerződést (lásd a jelen kötetben Janák Emil: Híres magyar vizes konfliktus - A Bős-Nagymarosi Vízlépcső rendszer cikkét). Hazánk szempontjából - mivel felszín alatti víztesteink több mint fele határon átnyúló - különös jelentőséggel bírnak mind a mennyiségre, mind a minőségre vonatkozó szabályok. Esetleges konfliktusokat azonban a jelenlegi helyzetben a szomszédos államokkal megkötött kétoldalú megállapodások, illetve egyes régiós vagy szubrégiós egyezmények segíthetnek csak rendezni (lásd például a Helsinki egyezményt vagy az 1994-es szófiai egyezményt a Duna védelméről. Nemzetközi szinten a Duna-védelem Nemzetközi Bizottságában (ICPDR) több munkacsoport dolgozik, mindegyik munkája fontos számunkra. Az ICPDR munkáját hét kétoldalú vízügyi bizottság támogatja (mindegyik kormányzati szintű kétoldalú megállapodás alapján. A vízellátás és csatornázás területén is van konfliktus és tennivaló. A hálózati veszteség természetszerű jellemzője minden hálózatnak. A veszteség döntő részét a rejtve maradó vízelfolyások alkotják, melyek nagyrésze a hálózat állapotára vezethető vissza. Az elvárás szerint ezt a vesztséget 20 % alatt kell tartani, ám a gyakorlatban ennél jóval magasabb példákat is találunk. Csupán Budapest esetében 1 %-s veszteség csökkenés évi 1,6 Mm3 megtakarítást, vagy felhasználható vízmennyiséget jelent. Az, hogy egy szolgáltató mennyi pénzt és energiát fordít a veszteség csökkentésére, az a mindenkori ráfordítás/haszon vizsgálat alapján számítható. Mindemellett a mostani gyakorlat szerint a szolgáltatási díjak nem biztosítanak fedezetet országosan a jelenlegi infrastruktúra fenntartására sem, így a rekonstrukciók elmaradása és halmozódása amellett, hogy a karbantartási, hibaelhárítási és a vízveszteségek növekedésén keresztül a szolgáltatás költségének növekedésével jár, már az átlagos fogyasztó szintjén is az ellátási biztonság csökkenését okozza (lásd: „Települési víziközmű infrastrukturális konfliktusok: a jelenlegi rendszer fenntarthatósága”). A víz, mint érték, alulértékelése, valamint a költségeket nem fedező szolgáltatási díjak diktálása a vízveszteség csökkentése ellen hat, így elvesztve azt a jelentős vízmennyiséget, mely kitermelése és kezelése is további üzemeltetési költség növekedést generál a szolgáltatónál. KONFLIKTUST MEGELŐZŐ - KEZELŐ ESZKÖZEINK HATÁRON INNEN ÉS TÚL A hazai vizeink minőségi és mennyiségi védelmével, illetve az elosztás rendjével kapcsolatban jól kidolgozott jogi, közgazdasági és műszaki eszközök állnak rendelkezésre. A gondos vízgazdálkodási gyakorlat révén, az eszközök jó megválasztásával, kombinációjával és illesztésével az intézmény rendszerekhez megóvhatóak a készletek és optimális, igazságos elosztás valósítható meg. Az intézményrendszer szerepe lenne a jogi, közgazdasági és műszaki eszközök működtetése, a jogi környezet kialakítása, valamint az igazgatási és hatósági irányítás megvalósítása. Az elégtelen hatósági ellenőrzés és az érdekérvényesítés gyengesége miatt azonban a vagyonkezelői érdekeket nem lehet megfelelően érvényesíteni, a hatásmérséklő intézkedések nem hozzák meg a várt eredményt, továbbá várható, hogy az illegális vízhasználatok tovább növekednek (JVK 2020). Az eszközrendszer optimális működtetésének feltétele lenne mind felszínalatti, mind pedig a felszíni vizek tekintetében a készleteink és az igények pontos ismerete. A Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Tervek ugyan információt adtak a vízkészletekről a vagyonkezelőnek és a hatóságoknak, de a tervek elsődleges célja az öntözés céljából kitermelhető vízkészletet meghatározása volt. A 2021-ben elfogadásra kerülő OVGT3, a Vízgyűjtő-gazdálkodási terv második felülvizsgálata már kiegészül egy Integrált Vízkészlet-gazdálkodási Országos Tervvel is, mely vízkészlet-gazdálkodási metodikát és modellt dolgoz ki a felszíni és felszín alatti vizeinkre. Azonban az illegális vízhasználatok kérdése a mai napig megoldatlan, melyek következtében az így igénybe vett vízkivételek nem ismertek, másrészt pedig a jelentős problémát okozó illegálisan fúrt kutak nem megfelelő kiképzés esetén minőségi problémát okozva elszennyezhetik a mélyebb vízadó rétegeket. A jogszabályok, a tervek, a hatósági határozatok, az adatbázisok, a szerződések és a megállapodások sokkal inkább a konfliktus megelőzését, semmint annak kezelését szolgálják. Sajnos, sem a joggyakorlatban, sem pedig a hatósági munkában nem kap kellő hangsúlyt a jogérvényesítés, a vizek minőségi és mennyiségi védelme. Ahogy Pump Judit e lapszámban megjelenő A jog konfliktuskezelő és/vagy azt keletkeztető? cikkében rámutat: „A bemutatásra került jogiformák alapján az is megállapítható, hogy a megelőzés és annak sikeressége jól kitapintható an az érintettek megközelítésén, szemléletén és értékítéletén múlik: mit tartanak védendő értéknek, vajon keresik-e a megegyezéshez vezető utat, betartják-e az őket terhelő kötelezettségeket, megfelelnek-e a velük szemben támasztott elvárásoknak, keresik-e és megtalálják-e a különböző magánérdekek, valamint a közérdekek közötti összhangot. Az állami, önkormányzati szereplők példamutatása, vagy éppen annak hiánya a magánszereplők konfliktus megelőzési hajlandóságára is közvetlenül hat. ” A közgazdasági eszközök - a díjak, a járulékok, a támogatások, az ösztönző rendszerek - készletszabályozási és vízvédelmi kellékként szolgálnak a lehető legnagyobb érték előállításához, mivel céljuk a vízkészletek igazságos felosztásának támogatása mellett a lehető legnagyobb gazdasági érték megteremtése. A jól megválasztott közgazdasági eszközrendszer alkalmazásával megvalósítható a készletek kezelése, valamint a köz- és egyéni érdekek öszszehangolása. A jelenlegi rendszerek azonban a készletbőség feltételezésére épülnek és a vízhasználat megvalósításához szükséges infrastruktúra költségén túl nem tartalmazzák a környezeti költségeket (a vízhasználat vagy a víz terhelése mi
