Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
20 att a víz jó ökológia állapotában bekövetkező romlás költsége) és a készlet költségeket (a készletek szűkössége esetén ajelenlegi használatnál jövedelmezőbb vízfelhasználás meghiúsulásából fakadó veszteség) (Ungvári 2009). A készleteink kezelésének legfontosabb eszköze az integrált vízgazdálkodás és azon belül is az integrált vízkészlet-gazdálkodás műszaki eszközrendszere. Az integrált vízgazdálkodás feladata az, hogy minden olyan tervet, tevékenységet összehangoljon, amely közvetlenül vagy közvetve kapcsolatba lép a természet vízháztartásával és megváltoztatja annak társadalmi jelentőségű tulajdonságait. Napjainkban a vízigények kielégítése, valamint a fejlesztési lehetőségek vizsgálata folyamatos ágazatközi, valamint társadalmi együttműködést kíván, és a gazdasági szempontok mérlegelése mellett a környezeti (ökológiai) szempontok meghatározó tényezővé váltak. Az integrált vízkészlet-gazdálkodás egy „ olyan folyamat, amely elősegíti a víz, a föld és a kapcsolódó erőforrások összehangolt fejlesztését és kezelését annak érdekében, hogy az ebből eredő gazdasági és társadalmi jólétet méltányos módon maximalizálja, anélkül, hogy veszélyeztetné a létfontosságú ökoszisztémák fenntarthatóságát." Az integrált vízkészlet-gazdálkodás ágazatközi politikai megközelítés, amelynek célja a vízkészletek és a gazdálkodás hagyományos, széttagolt ágazati megközelítésének felváltása, amely rossz szolgáltatásokhoz és fenntarthatatlan erőforrás-felhasználáshoz vezetett. Az integrált vízkészlet-gazdálkodás azon a felfogáson alapul, hogy gazdasági jó szerves részét úgy képezi, hogy a víz, mint természeti erőforrás védelmét, az általa nyújtott ökoszisztéma szolgáltatást kiemelten kezeli (GWP 2011). Magyarország a határokon átnyúló vízkészletek vonatkozásában már jóval kevesebb eszközzel rendelkezik, mint az országon belüli készletek tekintetében. Bár nemzetközi összehasonlításban az Európai Unió és tagállamai rendelkeznek a határvízi együttműködések legszélesebb és legbonyolultabb rendszerével, a határokon átnyúló kockázatkezelés eszközeivel. Ennek ellenére hiányosságot mutatnak a mennyiségi menedzsment, a vízelosztási mechanizmusok, a hidrológiai változékonyság-kezelés és végül a vitarendezési mechanizmusok vonatkozásában (Baranyai 2015, 2019). (Bár az Osztrák-Magyar Határvízi megállapodás erre nézve tartalmaz ilyen kitételt.) A felszín alatti, határon átnyúló víztesteink különös jelentőséggel bírnak mind a mennyiségre, mind a minőségre vonatkozó szabályok esetében. Esetleges konfliktusokat azonban ajelenlegi helyzetben a szomszédos államokkal megkötött kétoldalú megállapodások, illetve egyes régiós vagy szubrégiós egyezmények segíthetnek csak rendezni (lásd például a Helsinki egyezményt vagy az 1994-es szófiai egyezményt a Duna védelméről). Releváns, kötőerővel rendelkező nemzetközi dokumentumok nem foglalkoznak részletesen a felszin alatti vizek problémáival, a speciális szerződések pedig általában megragadnak a tervezet szintjén. A politikai akarat hiányát a felszín alatti vizek tekintetében a megbízható adatok - részleges - hiánya is súlyosbítja, és ez semmiféle optimizmusra nem ad okot a közeljövő sajnos minden bizonnyal fellépő vízkonfliktusai tekintetében (Raisz 2012). ÖSSZEFOGLALÁS Hazánk, köszönhetően a Duna vízgyűjtőnek, a számokat tekintve vízben gazdag országnak tűnik, de az országon belüli szélsőségek miatt az átlagos vízstressz index már a mérsékelt kategóriába esik. A felvízi országok vízgazdálkodásától való függésünk, a klímaváltozás, energia és élelmiszerkereslet növekedése pedig csak tovább fokozza a konfliktus helyzeteket. A jól átgondolt, szakmai alapokon nyugvó integrált vízgazdálkodás alkalmazása, mely bátran visszanyúlik a hagyományos eszközökhöz (tározás, vízvisszatartás), a jól megválasztott közgazdasági eszközrendszer alkalmazásával megvalósítja a készletek kezelését, a közérdek és az egyéni érdekek összehangolását és alkalmaz olyan új megoldásokat, mint például a virtuális víz kereskedelem és a vízlábnyom optimalizálása. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A Szerzők köszönetüket fejezik ki Simonffy Zoltánnak a kézirat elkészítése során nyújtott szakmai támogatásáért. IRODALOMJEGYZÉK Baranyai G. (2015). Transboundary water cooperation in the European Union: a hydro-political gap assessment. Water Quality Priority Area of the Danube Region Strategy. https://waterquality.danube-region.eu/wp-content/ uploads/ sites/13/sites/13/2019/09/BG_T ransboundary_W aterCooperationC ONFB YD AN - UBE_STRAT.pdf Baranyai G. (2019). European water law and hydropolitics: an inquiry into the resilience of transboundary water governance in the European Union. Doktori értekezés tézisei Dévai Gy., Aradi Cs. (1998). Ökológiai vízminőség. - A nemzeti vízgazdálkodási stratégia kidolgozásának alapozó tanulmánya, MTA, Budapest Dévai Gy., Aradi Cs., Csabai Z. (1998). Ökológiai vízigény. - A nemzeti vízgazdálkodási stratégia kidolgozásának alapozó tanulmánya, MTA, Budapest Dobó K„ Göncz B., Iványi K. (2020). Az árvíz- és belvízvédelem országos helyzetképe. Hidrológiai Közlöny 100. évf. 1. szám, pp. 5-20. Fraiture, C., Cai, X., Amarasinghe, U., Rosegrant, M., Molden, D (2004). Does International Cereal Trade Save Water? The Impact of Virtual Water Trade on Global Water Use. International Water Management Institute, Research Report No. 4. pp. 32, https://www.iwmi.cgiar.org/assessment/files/pdf/publications/ResearchReports/C ARR4.pdf Glied, V. (2008). Vízkonfliktusok - küzdelem egy pohár vízért. IDResearch Kft. / Publikon Kiadó, Pécs, ISBN 978-963-88332-9-7, pp. 272 Gombos B. (2011). A Föld vízkészletének megoszlása. TÁMOP-4.1.2, https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0019 hidrologia-hidraulika/chO ls02.html GWP (2011). What is IWRM? https://www.gwp.org/ en/GWP-CEE/about/why/what-is-iwrm/ Ijjas F. (2009). Magyarország a virtuális vízpiacon. Gazdálkodás, 53(5), p. 469-475. Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. különszám
