Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
3 Bevezető gondolatok a vízről Az elmúlt évtizedek során riasztó jelzéseket kaptunk a vízről. Vészes vízhiányok, az Arai tóhoz hasonlóan eltűnő vizek, a szennyvízelhelyezés katasztrofális állapota, ijesztő csecsemőhalálozás a fejlődő világban, az elöregedő infrastruktúra a vízellátásban és a szennyvízelvezetésben és kezelésben, és szennyezések mindenütt. És folytathatjuk a természeti katasztrófákkal, a nemzetközi vízgyűjtők konfliktusaival, az éghajlatváltozás ma már nem is olyan váratlan hatásaival. Az elemzések aggasztóak: a népesedés és a globális vízigény növekedése, az egy főre jutó készletek fogyása az említett problémák kedvezőtlen trendjeinek folytatását valószínűsítik. Mára általánosan elfogadottá vált, hogy a víz stratégiai fontosságú, de korlátozottan rendelkezésre álló, sérülékeny és jelentős gazdasági értékkel bíró erőforrás, az élet fenntartója. Sokan gondolják úgy, hogy a 21. század válságát a semmi mással nem helyettesíthető víz hiánya okozza majd. Azonban feltehetők a következő kérdések: Valóban vízválság és háborúk fenyegetnek? Miben jelentkezik a víz kihívása? Melyek az okok és az aggodalmak? Mit tudunk tenni az egyre bonyolultabb, globalizálódó világunkban? Kitekintve a világba látjuk, hogy a Föld válasza a túlhasználatra a klímaváltozás, melynek kezelése napjaink legjelentősebb kihívása. A tét hatalmas, mivel az emberiség, és ezen belül hazánk jövője is kockán forog. A klímaváltozás okozta katasztrófák 80 %-a esetében a víz a közvetítő elem, az a víz, melynek értéke felbecsülhetetlen, hiszen a jó életminőségen kívül alapot biztosít a gazdag biológiai sokféleségnek és gazdasági fejlődésnek is. Napjaink másik nagy kihívása a városiasodás, mivel 2050-re az emberiség 70%-át, akik a várososokban laknak majd, kell megfelelő városi infrastruktúrával, többek között ivóvízzel és szanitációval ellátni. A szűkülő készletekkel és növekvő igényekkel együtt fokozódnak a konfliktushelyzetek, melyek megelőzése és kezelése új kihívás elé állítja a kormányokat és a szakembereket. A vízválság már nem tekinthető csak egy közelgő veszélynek, hanem már sajnos napjaink realitása. A vízválság és annak hatásai jelen vannak már gyakorlatilag a Föld összes országában, így hazánkban is. A Duna vízgyűjtőjén lévő országokkal együtt közös célunk a vizek biztonságos, közös használata. A vízért felelős mérnök a problémákat, a tradícióknak megfelelően, az energia- és az anyagmegmaradás törvénye alapján határozza meg. Ezek alkalmazása a gyakorlatban több nehézségbe ütközik, hiszen a leíró egyenletek megoldásai még napjainkban is túl bonyolultak lehetnek, mert az adatok, a mérések és a tervezés is komoly fejlesztéseket igényelnek. Önmagában a jelenségek természettudományos leírása nem elégséges, a trendeket is figyelembe véve elkerülhetetlen a társadalmi, gazdasági, intézményi stb. folyamatok bevonása a területi tervezésbe, a településfejlesztésbe, mégpedig a valóságnak megfelelően, tárgyalásokra és újszerű folyamatokra is építve. A Hidrológiai Közlöny jelen kötete sok érdekes, esetenként izgalmas cikket tartalmaz, amelyek szinte lefedik a vízgazdálkodás egészét. A témák, melyeket a kötet szerzői érintettek: a készletek és igények, ökológia, települések, vízkárelhárítás, mezőgazdasági vízgazdálkodás, valamint a vízgazdálkodás szabályozásának műszaki, közgazdasági, jogi eszközei, fókuszálva az integrált vízgazdálkodás hazai megvalósítására. Kimagasló elemző munkát végzett e kötet szerkesztője dr. Major Veronika és irányításával a szerzői csapat. Céljuk volt, hogy képet adjanak, hol tart a világ és merre haladunk a vízkészletekkel való gazdálkodás terén. Be kívánták mutatni, hogy a víz hordozta konfliktushelyzetek hazánkban is egyre többször előtérbe kerülnek. Ugyanakkor tudnunk is kell, hogy innovatív műszaki, közgazdasági és jogi eszközök alkalmazásával elősegíthetjük a vízzel kapcsolatos viták megoldását, és támogathatjuk a határokon átnyúló vízügyi együttműködést, a nemzetek fenntartható vízgazdálkodásának mielőbbi kialakítását, felhívták a figyelmet arra, hogy ezeket az eszközöket használnunk is kell. A lehetséges megoldást a konfliktuskezelés meglévő és még kialakulatlan módszereinek alkalmazása jelentheti. Érdekes, újszerű, rugalmasan kezelhető fogalom. A konfliktus latin eredetű szó, jelentése köznapi értelemben viszály, ellenkezés, az érdekek ütközése. A felek között eltérő erő áll fenn. Szemben a hiedelmekkel ez nem mindig negatív értelmű, például lehet „építő” vagy „konstruktív” is. De másképpen is kifejezhető a konfliktus: olyan csoportok vagy osztályok (országok) között eszkalálódott versengés, ami a maximumot igyekszik kihozni a szereplőkből. Jó kezdeményezés, hogy a Hidrológiai Közlöny egy tematikus lapszámban tárgyalja a vízzel kapcsolatos konfliktusokat és azok megoldásának kérdéseit. A kötetben bemutatott eredmények több mint ígéretesek. Minden szakember figyelmébe ajánlom! Dr. Somlyódy László Professor emeritus Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
