Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 4. szám
46 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 4. szám Jelmagyarázat C3 Rákos-patak C3 Ménes-patak C3 Gerence-patak DEM [m B.f.] Max.: 650 s Min.: 140 A Gerence-patak a Közép-Dunántúlnak és talán az egész országnak vízelszökés szempontjából az egyik legjellegzetesebb vízfolyása (Zsuffa 1964). A patak vízgyűjtője torkolatához tartozó területe 1959 után 408 km2-ről 318 km2-re csökkent a Tapolca-patak Marcalba történő átvezetése révén. A vízfolyáson 1957 óta működik a takácsi vízmérce állomás, ehhez a szelvényhez 277 km2-es vízgyűjtő terület tartozik. A vízelszökés jelensége a Kerteskői és a Bakonybél-Bakonykoppányi szűkületnél a legmarkánsabb (71 Bratán és társai 1967). A beszivárgó csapadék és a mederből elszivárgó vízhozam a földtani viszonyok által megszabott irányt követi és elhagyja a vízgyűjtőt. Ezek a szivárgó vizek később a Tapolcaiéi-, illetve a Bodajki- és Iszkaszentgyörgyi-források vizét gyarapítják {Jankó 1961). A Ménes-patak az Ipoly egyik legnagyobb hazai mellékvize. Teljes vízgyűjtője 165 km2, a Benczúrfalván 1961 óta üzemelő mérceszelvényhez tartozó vízgyűjtő területe 138 km2. A Rákos-patak a Fertő-tavat tápláló egyetlen jelentősebb hazai vízfolyás (Bosznay 1973). Teljes vízgyűjtője 50 km2 kiterjedésű, melynek közel 15%-a nyúlik a határon túlra. A patakon 1969 óta mérik a vízállást a torkolattól 1,1 km-re található fertőrákosi vízmérceszelvényben (Kozmáné Tóth és Urbán 1980). A Rákos-patak egy kisebb, és viszonylag kis esésű vízgyűjtő. A vízzáró felületek aránya ezen a vízgyűjtőn a legnagyobb, ami növeli a fajlagos lefolyás értékét. A Gerence-patak ugyan területét tekintve a legnagyobb vízgyűjtő, azonban a maximális megfigyelt vízhozam (Qmax) a kisebb méretű Ménes-patakhoz tartozik, ami a Gerence-patakon megfigyelhető vízelszökésnek tudható be. Egyedül a Ménes-patak tekinthető teljes terjedelmében természetes vízgyűjtőnek, azonban itt a legjelentősebb a mezőgazdasági területhasználat. Ennek következtében a Gerence-patak és a Rákos-patak vízgyűjtője esetén is nagyobb az erdős területek aránya, ami a fajlagos lefolyásra mérséklőén hat. A Rákos-patakon található négy kisebb mesterséges tó (Kis-Tómalom, Nagy-Tómalom I.III.), melyek elsősorban horgászati és rekreációs célt szolgálnak. Ezeknek köszönhető a Rákos-patak esetében az 1 %o-es vízfelület arány. A vizsgált vízgyűjtők néhány fontosabb jellemzőjét foglalja össze az 1. táblázat. 1. táblázat. Vizsgált vízgyűjtők főbb paraméterei Table 1. Parameters of the study catchments Gerencepatak Ménespatak Rákospatak Terület [km2] 277 138 48,3 Leghosszabb lefolyási úthossz [km] 54,1 21,1 12,5 Maximális szintkülönbség [m] 578,5 241,7 204,6 Átlagos esés [%1 10,2 14 5,78 Tál aj képző kőzet 2, 1,3 1,4,5 1 Vízzáró felületek aránya [%] 0,73 0,87 2,14 Erdős terület aránya [%1 51,7 35,1 45,7 Vízfelület aránya [%°1 0,400 0,225 1,04 LNQ [m3/s] 29,8 45 2,18 Víztest kategória Természetes/ erősen módosított Természetes Erősen módosított Talajképző kőzetek jelölése: 1 - Harmadkori és idősebb üledékek; 2 - Glaciális és alluviális üledékek, 3 - Mészkő, dolomit, 4 - Mészkő, dolomit, 5 - Andezit, bazalt, riolit FELHASZNÁLT ADATOK A vízgyűjtők lehatárolása az EU-DEM (Copernicus 2016) terepmodell felhasználásával történt, az ArcGIS és az Arc Hydro Tools segítségével. A vízfolyáshálózat meghatározása során 1 km2-es vízgyűjtő területtől tekintettünk egy cellát medercellának. A lehatárolt vízgyűjtő és mederhálózat megfelelőségét a hivatalos vízügyi térképekkel történő összehasonlítás biztosította. A mérceszelvényekhez tartozó vízgyűjtő területeknél minden esetben kevesebb, mint 10%-ra adódott az eltérés. Számos morfológiai paraméter került meghatározásra egy korábbi tanulmányban (Nagy és I. ábra. A vizsgált vízgyűjtők elhelyezkedése Figure 1. Overview of the study catchments
