Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 4. szám
Farkas Dávid: Szivárgáshidraulikai kisminta-modell igazolása terepi mérésekkel 29 Oldalnézet (era) 1«"] Fel ül nézet 1. ábra. Kisminta-modell oldal- és felülnézeti ábrája (Farkas és társai 2019) Figure 1. Side and top view of the physical model (Farkas et al. 2019) A 10 darab kút távolsága az oldalfaltól: 8, 12, 17, 27, 37, 50, 63, 76, 90 és 105 cm. Az észlelőkutak perforált csövek, melyek a talajszemcsék bemosódása ellen geotextília burkolatot kaptak. A betápláló vízteret geotextíliával burkolt rács választja el a talajjal megtöltött résztől. A fémrács a fizikai elhatárolást biztosítja, a geotextília az apró szemcsék szűrésére szolgál, hogy azok ne mosódjanak a víztérbe. A stabil, egyenletes vízbevezetés és vízkivétel bukók alkalmazásával történt, így a leszívást a két bukó szintkülönbsége generálta (2. kép). 2. kép. Az alsó peremként szolgáló körbukó Photo 2. Round weir to serve as lower boundary Homogén víztartókban a próbaszivattyúzások hengerszimmetrikus leszívási folyamatot eredményeznek, így a kisminta-modell esetében megengedett a negyedkörcikk alakú modell használata. Annak tényét, hogy a vizsgálatok eredményeit a modell alakja nem torzítja, fizikai és numerikus modellezéssel igazolták (Barta és társai 2012. Szabó és társai 2012). Ezen felül a kisminta-modellt Barta és társai (2012) alkalmasnak találták a modelltérben vizsgált talajféleség szivárgási tényezőjének meghatározására, ugyanis a kapott értékek megfeleltethetők voltak a szakirodalomban fellelhető tartományoknak. Barta és társai (2013) korábbi méréseiket numerikus modellezéssel ellenőrizték. Eredményeik arra mutattak rá, hogy a vízkitermeléskor kialakult leszívott vízfelszín, valamint a nyomásszintek nem egyeztek meg egymással annak ellenére, hogy szabad felszínű víztartót vizsgáltak. A jelenség oka a vízkitermelés módjában volt keresendő, mivel az alkalmazott szivattyú hozama túl nagynak bizonyult, így egyenletes és hosszabb időtartamú vizsgálatokat nem tudtak elvégezni, a valós permanens állapot nem tudott kialakulni. Nempermanens méréseik során az anyakút rendszerint leürült, az így kapott leszívási vízfelszíneket összevetve a Theis-módszerrel kapott elméleti görbékkel megállapították, hogy az anyakút közvetlen közelében kifejezetten nagy eltérés mutatkozott. Vig és társai (2016) a fizikai modell vízkivételét szivattyúról bukóra cserélték annak érdekében, hogy permanens vizsgálatokat végezhessenek el. További átalakítást jelentett, hogy az anyakút közelében oldalfali piezométereket helyeztek el, melyekkel a leszívási vízfelszín termelőkúthoz közeli szakaszáról több információt nyertek. A 0-1 mm szemcsetartományú talajmintán végzett laboratóriumi mérések eredményeit a Visual
