Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)

2021 / 1. szám

26 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 1. szám mind a kiugró értékek általában a nem megfelelő alapho­zam szeparálás eredményeként jöttek létre, azonban az így kiszűrt események száma elenyésző volt (<1%). Vé­gül összesen 2 152 db esemény bizonyult megfelelőnek a vizsgálatok végzéséhez, ezek közül 1 346 db (62,5%) esetén használtuk az ECMWF adatbázis csapadék időso­rait. Vízgyűjtőnként minimum 11, maximum 69, átlago­san 35 esemény adatai álltak rendelkezésre (5. ábra). Az ECMWF adatok használati arányából látható, hogy kulcsfontosságú azok használhatóságát igazolni, mivel felhasználásukkal számottevően nagyobb adathalmazra végezhetők el a vizsgálatok. 10 20 30 40 50 60 Vízgyűjtő száma 5. ábra. Felhasznált események darabszáma vízgyűjtőnként Figure 5. Number of events used per watershed A kapott értékek vizsgálatával kiválasztható egy olyan grafikus definíció, amely a korábban kidolgozott empirikus összefüggések megbízhatóságának minősíté­sére alkalmas, illetve egy új összefüggés kidolgozásának alapjául szolgál. Az összegyülekezési idő mért értékei­nek tekinthető grafikus definíciók számítása után számba vettük az összehasonlítható empirikus összefüggéseket. Ventura és Wisnovszky összefüggése mellett, az utóbbi alapjául szolgáló Salcher képletet is bevontuk a vizsgá­latba. Korábbi modellvizsgálatok során Haktanir és Sezen (1990) összefüggése bizonyult hazai körülmények között alkalmasnak az összegyülekezési idő számítására (Nagy és társai 2016), ezért jelen esetben is vizsgáltuk az összefüggést, aminek egyenlete: r = 0,7473 • LZW ahol r [óra] az összegyülekezési idő és Lmax [km] a főmeder hossza. Az empirikus összefüggésekkel kapcsolatban fel­merülő legfontosabb kérdések, hogy azok a) hány paramé­tert tartalmaznak, b) milyen matematikai alakban és c) konkrétan mely morfológiai paraméterek használatával adják a legpontosabb eredményt. A hazai és nemzetközi empirikus összefüggéseket vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a legtöbb esetben 1-4 paramétert tartalmaznak az egyenletek és általában hatványkitevős formában kifej ez­­hetők, azaz i űl űri T= Uo + Pi1 ■ ...‘Vn , ahol pi,...,p„ a választott morfológiai paraméterek, ao,...,a„ pedig az empirikus összefüggés kalibrálandó együtthatói. Valószínűsítettük, hogy a paraméterek számá­nak növelése nem minden esetben okoz számottevő javu­lást az eredményekben, hiszen az egyes paraméterek kap­csolata egymással és az összegyülekezési idővel más erős­ségű és jellegű. Emellett minél több paramétert tartalmaz az egyenlet, annál nehézkesebb annak alkalmazása a gya­korlatban, tehát az ideális paraméterszám kérdéses. A megfelelő paraméterek kiválasztásához célszerű vizsgálni a morfológiai paraméterek egymáshoz és az összegyüleke­zési idő mért értékéhez való viszonyát. Erre alkalmas a li­neáris korreláció vizsgálata és a főkomponens analízis, amelyek segítségével előállítottuk a paraméterek és az ösz­­szegyülekezési idő korrelációs mátrixát, illetve azonosítot­tuk azokat a paramétereket, melyek legnagyobb arányban felelősek a vizsgált adathalmaz szórásáért. Nem triviális azonban, hogy a legerősebb (lineáris) korrelációs kapcso­lattal rendelkező paraméterek, vagy az adathalmaz szórá­sát legjobban reprodukáló paraméterek esetében tudunk jobb összefüggést kalibrálni, esetleg létezik ezen megkö­zelítések eredményénél is kedvezőbb eset. Ennek vizsgá­latára elvégeztük az egyenlet kalibrálását minden, vélet­lenszerűen választható paraméterkombinációra 1-4 para­méter alkalmazása esetén. Utóbbi kombinációkat tekintet­tük az eredmények értékelése során optimumnak, hiszen ennél jobb eredményt nem tudunk elérni, az imént ismer­tetett matematikai alakot alkalmazva. EREDMÉNYEK Összegyülekezési idő számítása mért idősorok segítségével A 6. ábrán látható a 8 különböző grafikus definíció (lásd 1. ábra) esetén kapott összegyülekezési idők érté­keinek szórása, illetve átlaga. Az ECMWF adatok hasz­nálhatóságát alátámasztja, hogy az ECMWF adatokat nem tartalmazó értékek szórása és átlaga csak kis mér­tékben (előbbi esetén átlagosan 9%-ban, utóbbi esetén át­lagosan 8%-ban) tér el a teljes adathalmaz átlagától, il­letve szórásától. ,—, 35 -E o II.o 3 30 l. ° •<D C / 1 25' Vili. Q/ ■o VII o/ C3 LL. § 20 2 ... IV. O LU tn 15 - E •o N ío ■ & >> \ 10'----•------•-----■-----— 10 15 20 25 30 35 Szórás ECMWF adatokkal [óra] 6. ábra. A teljes minta (2152 esemény) szórása (bal) és átlaga (jobb) definíciónként az ECMWF adatok figyelembevételével és azok nélkül Figure 6. Standard deviation (left) and mean (right) of the whole data sample (2152 events) per definition with and without ECMWF data A gyakran alkalmazott definíciók (L és II.) átlaga és szórása közel kétszerese a III.-VI. definíciók által adott ér­tékeknek. A Wisnovszky által alkalmazott definíció (VIII.) és a VII. definíció átlaga és szórása utóbbi két csoporté kö­zött található. Beven (2020) szerint az egyensúly beálltá­hoz szükséges idő rövidebb, mint az összegyülekezési idő, mivel a hullámterjedési sebesség általában meghaladja a vízrészecskék áramlási sebességét. Ezt az általunk kapott eredmények is igazolják, hiszen az I. és II. definíciókkal kapott értékek átlaga nagyobb, mint a VIII. definícióval kapott értékek átlaga. Amennyiben a hullámterjedés figye­lembevételére helyezzük a hangsúlyt, lehetőségünk van a csapadék és lefolyás idősorok azonos pontjainak - kezdő-, súly-, végpont és maximum - vizsgálatára. Ezek közül a

Next

/
Thumbnails
Contents