Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 3. szám
Harasztiné Hargitai R., Somogyi V.: Körkörösség mértékének számítási lehetősége és nehézsége az élelmiszeriparban 81 WM esetekben egyaránt minimális emelkedést mutat, ahogyan azt az eredeti módszertannál tapasztaltuk. Ez a változás továbbra sem motiváló egy körkörösség felé fordulást tervező vállalatnál. A mutató az átalakításokkal alkalmassá tehető a vízvonalelemzésre, és a különböző évek összehasonlítására. Ennek ellenére nem találjuk alkalmasnak a folyamatos fejlesztésre, inkább a körl'orgásos irányok meghatározására, előtanulmányként alkalmazható. Ahogyan az eredeti módszertannál, a módosításokkal is az egymástól jól elkülöníthető összetételű termékek összehasonlítása végezhető el precízebben. Jól követhető anyagáramok mellett a termék körforgásos értékének javítására javaslatokat is tartalmaz azáltal, hogy a vízfogyasztás csökkentésére való igényt méri fel. Fogyasztási cikkekre ebben a formában sem ideális mutató, több kérdést javasolt lenne a felhasználás céljának megfelelően alkalmazni, például a „Használatban” és a „Használat után” életszakaszok esetében. Anyagkörkörösség mértékének számítása Az anyagkörkörösségi számításokat a kérdőíves mutató tapasztalataira építve végeztük el. Mivel a brojler feldolgozás magas alapanyagigényű és ebből a termékbe jelentős mennyiség nem épül be, ezért összehasonlítottuk minden esetben, hogy egy ilyen technológiának mekkora szüksége van az anyagveszteségek kiegészítő számítására. Ezt az érzékeny elemzést a vízvonal adataival kiegészítve még részletgazdagabbá tettük. A fogyasztási szokások határozzák meg a csomagolóanyagok és a fűszerek felhasznált mennyiségét a termékek jellegéből adódóan, de ez minimális hatást gyakorol a mutatóra normál és anyagveszteség módban egyaránt (4. ábra). A felhasznált nyersanyagok mindegyike a jelenlegi szabályozásnak megfelelően friss forrásból származik. Ezért az MCI érték egy köztes állapotot kapott, ami a lineáris és a körkörös állapot között van félúton. Ezen változtatni nem lehet, hiszen a termékbe beépült nyersanyag 95,1 %-a brojler, tehát lineáris nyersanyag. Az MCI’, érték ennél magasabb, mert a termékbe be nem épülő anyagok az újrahasznosítás miatt növelik a körkörösség mértékét. n2019MCl *2019 MCI' 4. ábra. Körkörösség értékének változása különböző eseteket vizsgálva Figure 4. Changes in the value of circularity for different cases Nem motiváló a termék 1,8 %-os csomagolóanyagtartalmának újrahasznosítása, de érdemes megfontolni a vevői elégedettség miatt. Veszteségszámításra jobb körkörösségi érték érhető el, az állati melléktermékek hasznosítása miatt. Az anyagáramok egy része (fűszer és brojler) az emberi testben hasznosul tápanyagként, de a számolások nem veszik figyelembe a biológiai ciklust, ehelyett egy „egyszerű használati tárgyként” funkcionálnak. Ezzel kikerüli a fogyasztói szokásokat, illetve a kereskedelmi veszteségekkel (pl. lejárt termék) sem számol. Ez alapján az újrahasznosított hulladékok kezelésénél alkategóriákat kéne kialakítani, melyek kezelik az emberi tényezőt. Ennek a „hibának” a kiküszöbölése az anyagveszteség módnál jelentkezhet negatív irányú változással, ami a hulladékkezelés humán tényezőjéből adódik. Az eredeti módszertanban a víz, mint közvetítő közeg jelenik meg. A módosított mutatóba beillesztettük a vizet a nyersanyagok közé. Az összehasonlíthatóság miatt a vízre is a tömeget vettük figyelembe (tiszta víz sűrűségével számítva). A számítás menete nem követeli meg az újrahasználat helyének meghatározását az anyagáramok mellett, ezért nem hasonlítottuk össze az öntözéses és a technológiai célú visszaforgatást. Az MCI értéke 2019-es adatokra -3,26 %-ot változott. A termék össztömege szinte változatlan (25 963 730 kg -» 25 662 024 kg), de 3 %-os víztartalma számításra kerül a nyersanyag és a hulladék oldalon egyaránt, növelve a hasznosíthatatlan anyagok és nyersanyagok mennyiségét. Az anyagveszteség kiegészítésével lineárishoz közelítő értéket kap a technológia. Ez sokkal inkább leírja a jelenlegi húsfeldolgozás jellegét azáltal, hogy rámutat a technológia pazarló oldalára. Az anyagveszteség mód figyelembe veszi, hogy a teljes felhasznált nyersanyagmennyiség több mint 80 %-a víz, ami jelentősen növeli a hasznosíthatatlan hulladék (8 % -> 46 %) mennyiségét. A W, W50 és W100 esetek eredményeinek értelmezéséhez a víz újrahasznosítást tovább vizsgáltuk (5. ábra), hogy 0 % és 100 % között újrahasznált szennyvízre menynyire érzékeny az anyagkörkörösségi mutató. Az alapszámításoknál az MCI érték alig látható (max. +3 %-os) emelkedést mutat, ami egyenes összefüggésben van a termékben megtalálható 3 %-os víztartalommal. Az anyagveszteségek figyelembevételével látványos javulás érhető el. MCI’ maximuma 0,915 (WM eset), azonban nem érheti el az ideális 1-es értéket, egyrészt a brojler és a fűszer alapanyagként való felhasználása, másrészt a technológia során jelentkező párolgási veszteség miatt (friss víz igény). Érdekes, hogy a mutató nem értékeli a víz megtakarítást. A nyersanyag megtakarítás ennél a módszernél a technológiában hátrányként jelentkezik. Húsfeldolgozás szempontjából, a felhasználás ideje (élettartama) nem a termék minőségétől függ, vagyis az alkalmazás intenzitása (f(X)) fogyasztási termékre nem értelmezhető, ennek ellenére a módszer megkövetel egy alsó határértéket. Ennek eredeti célja, hogy a teljesen lineáris termékeket a 0 és 0,1 közötti tartományban össze lehessen hasonlítani.
