Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 3. szám
3 Előszó Gyorsuló ütemben ismerik fel az országok (kormányok, döntéshozó szervezetek, a gazdaság szereplői stb.), kontinensektől függetlenül, hogy a Föld erőforrásainak elhasználása a jelenlegi termelési módok és a növekvő népesség fogyasztásának folyamatosan növekvő mértéke mellett nem fenntartható. De nem csak, hogy nem fenntartható, de ez a folyamat súlyos, visszafordíthatatlan változásokat is okoz a természeti környezetben. Változásra, változtatásra van szükség szinte minden területen! A tudomány és a technológiai fejlesztések számos eszközt alkottak e felismerésre válaszul, amelyek minél előbbi gyakorlatba történő bevezetése segíthet a romló folyamatok megállításában, akár a tendenciák visszafordításában is. A változások egyik eszközrendszere a jelenleg folytatott, az erőforrásokat folyamatosan felélő gazdasági modell átalakítás, áttérés a körforgásos gazdasági modellre és széleskörű alkalmazására. A Hidrológiai Közlöny 101. évfolyamának 3. száma a körforgásos gazdaság és a víz, illetve vízgazdálkodás kapcsolatának szakmai kérdéseit járja körül. A kötethez dr. Major Veronika, a Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottságának tagja, a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) alelnöke írt bevezető gondolatokat. Kiemelte, hogy a körforgásos vízgazdálkodásban a víz funkciói és felhasználási területei közötti kapcsolat az integrált vízgazdálkodás módszereivel teremthetők meg. Ez ki kell egészüljön azzal, hogy a körforgásos vízgazdálkodásra való áttérés kiemelt feltétele legyen az oktatás átalakítása, mert az átállás új ismereteket kíván mind az oktatóktól, mind a hallgatóktól egyaránt. Elsősorban az innováció lehet az átállás motorja, mert eddig még nem alkalmazott módszereket, technológiákat kell bevezetni az energia- és hulladékhatékony, fenntartható gazdálkodás kialakításához. A bevezetőt követően a lapszám 9 szakcikket tartalmaz. Az első cikkben Major Veronika áttekintést ad a körforgásos gazdaságról, rámutatva arra, hogyan értelmezzük újra a vizet a körforgásos gazdaság tükrében, felhívva a figyelmet arra, hogy a vizet, mint szolgálatások megalapozóját, energiahordozót és szállítóközeget kell definiálni, és ezzel újra kell gondolni használati módjait a körforgásos gazdaságban, majd cikkében bemutat néhányat a jó gyakorlatok közül is. Az alapok ismertetése után következő cikkben Murányi Gábor alapgondolata, hogy a területi vízgazdálkodás jelen helyzetben felülvizsgálatra szorul, új stratégia kidolgozása szükséges, mely javítja a meglévő rendszerek rugalmasságát és integrálja azokat egy olyan természetalapú rendszerbe, amely megfelel a körforgásos gazdaság elvárásainak is. A körforgásosság a víz- és a talaj körforgásának zárását jelenti, elősegítve a vízkészletek megújulását és az erodált termőtalaj visszapótlását. Ismertet számosat az alkalmazható eszköztárból, majd a területi vízgazdálkodás egyes szakágait számba véve bemutat példákat a nemzetközi és hazai jó gyakorlatokból. Kolossváry Gábor több évtizedes szakmai tapasztalataira alapozva az Európai Unió első Körforgásos Gazdaság Akcióterve és a magyar nemzeti vízstratégia tükrében a körforgásos mezőgazdasági vízgazdálkodást vizsgálja, elemezve azt a vízkészletek és vízhasználatok, a termőtalaj veszteség (a termőhelyekről erodálódott, de a vízfolyásokban koncentrálódott, vízzel és tápanyagokkal telített iszap), valamint a belvizekkel való gazdálkodás (belvizek és a nagytavak fölös vizeinek hasznosítása) és a szennyezett vizek újrahasznosítása oldaláról. A cikk végén megfogalmazott jövőkép-összegzés értékes áttekintést ad azokról a szükségesnek ítélt intézkedésekről, amelyek elő tudják segíteni a körforgásos mezőgazdasági vízgazdálkodást. A települések egyre meghatározóbb befolyást gyakorolnak egy adott terület / vízgyűjtő vízgazdálkodására. Galambos Péter a városi metabolizmus (anyag-, energia- és információáramlás) fogalmi rendszerébe illesztve mutatja be a települési vízgazdálkodás és a körforgásos gazdaság kapcsolatát, a vízérzékeny városok jellemzőit, valamint bemutat néhány mintaprojektet a körkörös települési vízgazdálkodás módszereinek alkalmazására. A szennyvizek összegyűjtése és kezelése a települési vízgazdálkodás egyik kiemelten fontos ága. Melicz Zoltán nemzetközi szakirodalmi adatok alapján vizsgálta a szennyvíz, mint energia és nyersanyagforrás körforgásos gazdaságba történő integrációjának lehetőségeit. Megállapította, hogy számos módszer, eljárás létezik ezeknek az erőforrásoknak a kiaknázására a szennyvízből, továbbá igen intenzív kutatások folynak jelenleg is a kinyerési technológiák fejlesztésére, valamint a jelenleg még laboratóriumi vagy félüzemi kísérletek üzemi szintre emelésére. Az amszterdami szennyvízrendszer körforgásos gazdaságba történő beillesztésének példáján keresztül bemutatja azt a stratégiai anyagot, mely segítséget nyújthat a hazai szennyvízrendszerek átállításának megvalósításához. A Zavarkó Máté és Csedő Zoltán szerzőpáros által készített cikk a szennyvíztisztításból kinyerhető anyagok megújuló energiaforrásként való felhasználásának technológiáját mutatja be. Az innovatív power-to-gas (P2G) technológia várhatóan a jövő energiaszektorának meghatározó megoldása lesz, mivel képes a többlet villamos energiát metánná alakítva a megújuló energiaforrások nagyobb fokú integrációjának elősegítésére, a szén-dioxid újrahasznosítására, illetve a technológia által lehetségessé válhat nagy mennyiségben is a hatékony, szezonális energiatárolás.
