Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 2. szám
67 Túri Norbert: Egy tiszántúli talajcsövezett mintaterület állapotfelmérési lehetőségeinek, valamint működési hatékonyságának... 3. ábra. Részletes talajcsövezési helyszínrajzzal validált talajcső nyomvonalak (Túri és társai 2018) (Megjegyzés: a: céldrén Zsadányban, b: mezödrén Körösújfalu közelében) Figure 3. Tile drain paths validated by detailed drainage plan documentations (Túri et al. 2018) (Note: a: targeted drains, b: parallel drains) A terepi adatgyűjtés eredményei A terepi állapotfelmérés során meghatároztuk a Mezőtúri II. sz. csatornába futó dréncsövek helyzetét annak érdekében, hogy a dréncső feletti és közötti, valamint a kontroll területek összehasonlítását elvégezhessük. Az első terepi felmérés során azt tapasztaltuk, hogy csupán 5 db dréncső kifolyó látható szabad szemmel. A detektálást több időpontban is elvégeztük, végül az azonosított drénkifolyók vagy maradványaik száma 42 db-ra nőtt a tervekben szereplő 46-ból. Tapasztalataink szerint a talajcsövezési helyszínrajz csak támpontként szolgálhat a drénkifolyók megtalálásához, ugyanis a tervdokumentációban szereplő állandó 20-20 méteres szívótávolságok több cső esetében eltolódtak, vagyis előfordult ~15 és ~25 méteres csőtávolság is. Csőkamerás felvételezések eredményei A Mezőtúri II. sz. csatorna mentén elvégzett csőkamerás vizsgálatok jó eredményeket hoztak. A megfelelő kifolyóval rendelkező öt dréncső állapota igen jónak mondható az általunk vizsgált 4,5 méteres hosszban. Az elkészült fotókon a perforációk környékén láthatóak kiválások, azonban ezek eltömődést nem okoztak. A felvételek nagy részén a drének eltömődés és szennyeződésmentesnek mutatkoztak, de találtunk a drénkifolyó első 50 centiméterében üledéket tartalmazó csövet is. A csőkamerás vizsgálataink alapján a szabad kifolyóval rendelkező dréncsöveket jó állapotúnak, víz által átjárhatónak mondhatjuk (4. ábra). A megtalált, de eltemetett drénkifolyók legtöbbje üledéket tartalmazott. 4. ábra. A 32 éve lefektetett dréncsövek állapotvizsgálata (Megjegyzés: 1. Üledékkel eltömődött drén; 2. Drén, amelyen az okkeresedés jele tapasztalható: 3. Tiszta, a perforációk mentén enyhén kiválásos dréncső) Figure 4. Condition assessment of drainage pipes laid 32 years ago (Note: l. Sediment accumulation in the drain tile, 2. Iron-ochre mineral sediment on the inner surface of the drain tile, 3. Clear drainage pipe with a slightly mineral sedimentation on its perforations) A perforációk eltömődésének lehetőségét és a dréncsöveken található kiválások okait is megvizsgáltuk. Talajszelvényt nyitottunk, mely bizonyította, hogy a 32 éve szűrőzetlenül telepített dréncső perforációi máig víz által átjárhatóak, vagyis eltömődés mentesek. Következtetésképpen, az időszakos többletvíz elfolyását a területről nem a dréncsövek akadályozzák, mindinkább az igen rossz vízáteresztő képességű, több rétegben is tömörödött talaj, annak ellenére, hogy a területen gazdálkodó elmondása szerint a terület mélylazítását időnként elvégzik. Mindez azt is bizonyítja, hogy a komplex melioráció során végzett felszín alatti vízrendezési művek a mai napig működhetnek, miközben a kémiai talajjavítás hatása mára eliminálódott, mellyel az ad hoc jellegű talaj lazító beavatkozások viszonylag rövid időn belül hatásukat vesztik. A vízmintavételek eredményei Öntözővíz minősítés szempontjából (Filep-féle osztályozás) a táblán (vápákban) keletkező, összegyülekezett belvizek jó minőségi kategóriába estek öntözhetőségi szempontból, amely a befogadó vizét hígítja. A befogadóból származó vízminta eredmények szerint annak vize már a feltételesen alkalmazható minőségi kategóriába esik. Vizsgálataink alapján a drénvíz minták rossz minőségi kategóriákba esnek, vagyis azok csak javítás után válhatnak használhatóvá. Ez a felszíni vizek védelmével kapcsolatban több környezeti kérdést is felvet, ugyanis a felszíni lefolyásból és a felszín alatti drénvízből származó kevert vizek közvetlen vagy közvetett hatással bírnak. Eredményeink szerint a drénvíz fajlagos elektromos vezetőképessége (átl. 2300 pS/cm) a februári mintákban majdnem háromszorosa volt a csatorna mintáiból származó értékeknek (átl. 780 pS/cm), a márciusi minták esetében pedig azon kívül, hogy emelkedett a vezetőképesség értéke, arányaiban véve már csak kétszeres volt a különbség (átl. 3300 és 1630 pS/cm). A vezetőképesség értékek februárról márciusra való növekedése a környezeti hőmérséklet növekedésével, vagy a felszín alatti elvezetendő víz tartózkodási idejével hozható összefüggésbe. A
