Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)

2021 / 2. szám

50 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 2. szám #13. Egyes kutak esetében az összesalfa értékek elmarad­nak a nuklidspecifikus eredmények várható értékeihez ké­pest (#11 -#13). Ugyanez észlelhető a „B” terület „a” jelű kútjánál is, ahol az alacsony vízállásnál mért összesalfa eredmények alacsonyabb értéket mutattak, mint a maga­sabb vízállásnál mért nuklidspecifikus eredmények. Több esetben (#1, #3, #7) pedig a közepes vízállásnál mért összesalfa értékek (78 és 158 mBq/1) jóval meghaladják az alacsony vízállásnál mért urán értékeket (22-46 mBq/1), ahol a magasabb urán koncentrációk a jellemzőek. 3 § "+ p o* 02 E ;© ’3-*-» e z> ZJ Mintavételi pontok azonosítói n Összesalfa aktivitás m Összesalfa aktivitás D B'1U+“SU aktivitás ■ 2MU+:3*U aktivitás közepes vízállás alacsony vízállás alacsony vízállás magas vízállás 6. ábra. A vízmű által rendelkezésre bocsájtott összesalfa-aktivitás értékek összevetése a nuklidspecifikus mérések eredményeivel Figure 6. Archival gross alpha activity measurements provided by the waterwork compared with nuclide-specific measurements KÖVETKEZTETÉSEK Az eredményekből arra következtethetünk, hogy alacsony vízállás esetén a termelő parti szűrésű kutakban a háttérből érkező felszínalatti víz van túlsúlyban, aminek feltételez­hetően magasabb az urán tartalma, amit a felszíni víz a fo­lyó alacsony vízállása miatt nem tud hígítani. Magas víz­állás esetén azonban nagyobb arányban kerül a kutakba a folyó vize, ami ebből kifolyólag hígítani képes a felszín­­alatti víz magasabb urán tartalmát, így csökken a kutakban a mért aktivitás (3. ábra). A folyó vízállásától függő vál­tozások mellett fontos megjegyezni, hogy nem csak az urán forrásának a közelsége a fontos, hanem a felszínalatti víz mobilizáló, szállító szerepe. Ez pedig a felszíni és a fel­színalatti vizek kapcsolatának függvényében, különböző vízállásoknál különböző mértékben jelenik meg a terüle­ten. A nuklidspecifikus mérések elvégzése és értékelése mellett a tanulmány hangsúlyt fektetett a kapott nuklidspecifikus mérések és a rendelkezésre álló összesalfa és összesbéta eredmények összevetésére. Ezek az eredmények megerősítik az összesalfa és összesbéta módszerek bizonytalanságát, amiről az Európai Unió Kö­zös Kutatóközpontja által szervezett körmérés eredmé­nyei is beszámolnak (Jobbágy és társai 2015). A körmé­rés eredményei feltárták, hogy több esetben nagyságren­dekkel eltérő eredmények születtek a referencia értékek­hez képest a különböző laboratóriumokban (Jobbágy és társai 2015). Ezen eredményekkel összhangban a jelen kutatás, valamint Erőss és munkatársainak (2019) tanul­mánya is azt hangsúlyozza, hogy csak a nuklidspecfikus mérések eredményei nyújtanak megfelelő alapot - a geo­lógiai háttér, az áramlási rendszerek vizsgálatával együtt - a felszínalatti vizek természetes radioaktivitásának megértéséhez és a rendeletben szabályozott értékeknek való megfelelés megítéléséhez. Az eredmények alapján a parti szűrésű rendszerek­nél az összesalfa- és összesbéta-aktivitás monitoringozásánál fontos figyelembe venni a rendszer tranziens viselkedését és ehhez igazítani a mintázáso­kat, mivel egy adott időpillanat nem reprezentatív a rendszer egészét illetően. Érdemes figyelni azokra a ku­takra, melyek alacsony folyóvízállás esetén magasabb aktivitás értékeket mutatnak, hiszen ezek időszakos ki­kapcsolása jelentősen javíthat a vízminőségen. ÖSSZEFOGLALÁS Jelen kutatás az ivóvizek természetes radioaktivitását a fel­színalatti vízáramlások tükrében értékeli, amely új szem­léletet képvisel hazánkban. Mind a felszínalatti vizek, mind pedig a felszíni és felszínalatti víz keveredésével jel­lemezhető parti szűrésű rendszerek radionuklid tartalmá­nak hidrogeológiai szempontú vizsgálata újszerű megkö­zelítést képvisel, mely segítséget nyújthat az ezekből a víz­készletekből származó ivóvizek természetes radioaktivitá­sának megértéséhez, oly módon, hogy az adott vízbázis hidrogeológiai viszonyainak megértésével azonosíthatók az emelkedett radionuklid koncentrációknak kedvező kör­nyezetek. A leggyakrabban előforduló radioaktív izotópo­kat célzó nuklidspecifikus mérések (234U+238U, 226Ra, 222Rn) szükségessége abban rejlik, hogy ez az egyetlen mód arra, hogy megértsük az összefüggéseket a geológiai háttér, a felszínalatti vízáramlási rendszer és a természetes radioaktivitás jelensége között. Az eredmények alapján el­mondható, hogy mindkét vizsgálati területen az urán jelen­léte felelős a megemelkedett összesalfa-aktivitásért és a mért értékek több kút esetében meghaladták a 0,1 Bq/1 összesalfa parametrikus értéket, azonban nem érik el a 0,1 mSv éves dózis terhelés eléréséhez szükséges származta­tott koncentrációt. Emellett mindkét esetben fontos konk­lúzió, hogy a megemelkedett aktivitásban nagy szerepe

Next

/
Thumbnails
Contents