Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 2. szám
36 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 2. szám Az elmúlt közel három évtized alatt a rendszerbe bevont észlelési helyek száma, esetenként az egyes észlelőpontok megközelíthetősége is jelentősen megváltozott. Például a védett természeti területekre történt behajtás feltételei szigorodtak, területeket kerítettek el, sorompók nőttek ki a földből, az észlelőrendszerbe bevont ivóvízbázisok esetében pedig a vízbiztonság növelése végett sok esetben nyitásérzékelők, mozgásérzékelőhöz kötött riasztó berendezések kerültek kiépítésre. A vízmű üzemeltetőkkel jó a kapcsolatunk, így ezekre a mérőhelyekre biztosított a bejutás, azonban a műszerekhez történő hozzáférés sok esetben még külön eszközöket, speciális kulcsokat, célszerszámokat is igényel. A megközelíthetőséget persze nem csak az ember változtathatja meg, sokszor a természet is közbeszól. Ezek lehetnek az időjárással összefüggő körülmények, illetve más természetes folyamatok is, hiszen a mérések kezdete óta eltelt 28 év alatt a természet már részben, valamint beavatkozás nélkül már teljesen visszahódította volna a tőle korábban elragadott területeket. A járművel történő közlekedést a sáron, télen a vastagabb hótakarón kívül az ónos eső, vagy a letaposott hóból kialakult jégkéreg is megnehezítheti, ezért fontos, hogy télen hólánc, ásólapát, hólapát, vontatókötél, illetve egy-két zsák szóróanyag (homok) mindig legyen az autóban. Nagyobb hóban felesleges az elakadást kockáztatni, így jobb a járművel egy biztonságos helyen megállni és bakancsban, kamásliban megközelíteni az észlelési pontot, természetesen az összes, a kinyeréshez szükséges eszközzel és hólapáttal felszerelkezve. Az időjárás, azon túl, hogy az észlelőhelyek megközelíthetőségét befolyásolhatja, alapvetően meghatározza a terepi munka körülményeit is. Hidegben a számítógép akkumulátora vagy a fejlámpa telepei hamarabb lemerülnek, az el- és lefagyott zárak, ajtók, aknafedelek kinyitása nehézségeket okoz. A műszerek légző és tartókábelei ridegek, sérülékenyek lesznek, telepítés után csak igen lassan, órák alatt egyenesednek ki. A hóesés, eső, zápor, zivatar (különösen erős széllel) az adatkinyerést, a terepi mérést megnehezíti, adott esetben el is lehetetlenítheti. A terepi mérések tapasztalatai, tanulságok A hosszú távú, megbízható adatsorok záloga az átgondolt müszerválasztás és telepítés, majd a precíz, gondos üzemeltetés és az időszakos karbantartás. A műszerválasztás során az egyes csatornák méréshatárait az adott helyen észlelni kívánt paraméterek változékonyságához, így például a légzőkábel és a tartókábel hosszát, arányait, a várható vízjáráshoz kell igazítani. Az üzemeltetés során az ellenőrző kézi mérés mellett másik két igen fontos mozzanata a műszerek kezelésének a nyers mérési adatok helyszíni ellenőrzése és a kinyeréseket követő újratelepítés. A kinyert adatok grafikus, illetve táblázatos megjelenítésével ellenőrizhetők a kezdeti és végértékek, a minimum és maximum értékek, egyéb rendellenességek, adathiányok, így rövid idő alatt megállapítható, hogy a műszer jól működik-e, illetve ha nem, mi a további teendő az adathiány elkerülése érdekében. A műszerek kinyerést követő újratelepítése azért is fontos, mert ezzel megakadályozható, hogy az időmérés, valamint a nyomás (mélység) mérés hibája a hosszú távú adatsorokban halmozottan jelenjen meg. Minden műszernek, különösen a régebbi típusoknak, „lelke” van, ezért nagyon fontos a kinyerés és telepítés során a naplózás, azaz minden lényeges adat és körülmény feljegyzése, amelyek a biztonságos üzemeltetéshez, az adatok feldolgozásához, esetlegesjavításához, értelmezéséhez szükségesek lehetnek. Adatelőkészítés — előfeldolgozás Az adatelőkészítés feladta a nyers mérési adatok konvertálása olyan formátumba, amely lehetővé teszi az adatok további szűrését (a hibás adatok leválogatását és törlését) és az adatsorok javítását. A konvertálás a SMART műszerek esetében a REC fájlból DXT, majd XLS állomány előállítását jelenti, míg a DA 23 és PIC WISE műszerek esetében a nyers WAQ állományokból a WAQAUACOM szoftverrel állítunk elő MS Excel-ben feldolgozható XLS fájlokat. A szűrés javítás (az ellenőrző kézi méréshez igazítva), illetve a valós időbe helyezés már Excel állományban történt, történik. A szűrt, javított adatsorokból az adatkezelés egyszerűsítése érdekében napi átlagokat számítunk, majd a napi átlagokból képzett adatsorokat a korábbi, meglévő adatsorokhoz csatoljuk hozzá. Az összefűzött adatsorok illeszkedésének ellenőrzésére az adatokból grafikonok készülnek, majd az elsődleges adatfeldolgozás után valamennyi állományt a további ellenőrzést, kiértékelést és elemzést végző kollégák részére továbbítjuk (Czesznak 2018). Karsztvíz-felhasználás a Bükk hegységben és környezetében A Bükk hideg és langyos karsztvizét ivóvízként és kommunális vízként használják fel. A termálkarsztvíz felhasználása főleg fürdési céllal történik, de a víz lehűtésekor keletkezett hőmennyiséget fűtési célra felhasználják. A gyógyvízre alapozott gyógyászat (Eger, Egerszalók, Demjén, Mezőkövesd-Zsóry, Bogács, Miskolc-Tapolca) igen jelentős. A fűtési célú vízkivétel (Mályi) és visszasajtolás (Kistokaj) biztosítja a miskolci távhőszolgáltatás energiaigényének több mint 50%-át. A „bükki termálkarszt” Bükk-térségre eső részének tárolt vízkészletét 500 millió m3-re becsüljük. A Bükkből történő éves karsztvíztermelés megoszlását, valamint hőfok szerinti megoszlását — termelői adatok alapján - a 4. ábrán mutatjuk be. 1992-1996 között a csapadék növekedése miatt egy emelkedő szakasz volt, a karsztvízművek több vizet tudtak termelni. Innen a 2010-es évekig folyamatos a csökkenés, mert több ok miatt csökkent a vízigény, ill. esetenként (pl. 2006-ban és 2010-ben a Miskolctapolcai Hidegvízmüvet) vízminőségi problémák miatt ki kellett zárni kutakat a termelésből. A 2010-es évektől a termelés ismét emelkedik, aminek egyik oka a Bükk-térségi termálkarsztvíz egyre erőteljesebb felhasználása.
