Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 2. szám
22 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 2. szám Az előzőekben részletezett szádfalas elzárások elkészülte után - a tervezéssel szinte párhuzamosan - megkezdődött a töltések előírásoknak megfelelő méretű és szintű kiépítése. Az építési körülmények a Tisza és a Túr mellett is rendkívül nehezek voltak. A tarpai töltések építéséhez az anyagot például a Tisza túlsó partjáról, Nagyar térségéből kellett gépkocsival szállítani. A tarpai helyreállítás 2001. május 14-én, a tönkrement töltésszakaszok teljes helyreállítása 2001 novemberében fejeződött be. ÁRVÍZKÁROK, HELYREÁLLÍTÁS Az előzetes felmérések szerint a személyi tulajdonú lakóépületekben, önkormányzati tulajdonban lévő építményekben, egyéb (egyházi tulajdonú, műemlék) épületekben, önkormányzati utakban, hidakban, más műtárgyakban, az agráriumban, az állami vízkárelhárítási létesítményekben, elsőrendű árvízvédelmi művekben, valamint a közút- és vasúthálózatban keletkeztek károk. A beregi térségben keletkezett árvízi károk enyhítéséről szóló 1025/2001. (III.23.) határozatában a Kormány tudomásul vette az elsődleges kárfelmérések adatait. Kötelezettséget vállalt az elpusztult vagy megrongálódott lakásoknak legalább a vészhelyzet bekövetkeztét megelőző minőség és komfortfokozat szerinti újjáépítésére; az önkormányzati kötelező feladatok ellátásához szükséges épületek; utak, hidak, egyéb műtárgyak és kompok veszélyhelyzetet megelőző használhatósági szinten történő helyreállítására. A Kormány a helyreállításon és újjáépítésen túl döntött a helyi közlekedési feltételek javításáról, a közműfejlesztésről, a kistérség vidékfejlesztési és ökoturizmus-tervének kidolgozásáról, az árvízkárt szenvedett kárpátaljai terület újjáépítésének megsegítéséről. Március 23-án kezdődött el az összeomlott és életveszélyes épületek bontása. A táj építészeti hagyományaihoz igazodó új épületek ajánlati tervpályázatára beérkezett 170 pályaműből április 9-én a bíráló bizottság 17 tervet fogadott el. A kivitelezésben mintegy 240 alvállalkozó vett részt, csúcsidőszakban közel 10 000 fő dolgozott az építkezéseken. A kivitelezés 2001. május 8-án kezdődött el. Az első bokréta-avatás május 26-án, míg az első házátadás 2001. június 22-én történt meg, valamennyi Tákoson. A március 13-tól végrehajtott előzetes kárfelmérés öszszesen 2 714 épület károsodását regisztrálta, 181 ház az árvíz alatt megsemmisült, 870 épület súlyosan károsodott, 1 663 lakó vagy középületről lehetett feltételezni, hogy helyreállítható. Az elsődleges károk pontosítása április 28- án, a végleges kárfelmérés augusztus 1 -én zárult le. A végleges adatok szerint a 2001. márciusi árvíz következtében 46 településen 2870 lakóépület károsodott. Ebből 283 pótlását nem kellett megoldani, mert a tulajdonos lemondott a kárenyhítésről, nem volt fellelhető, idősek otthonában kért elhelyezést stb. 711 család újjáépített, 1 476 család helyreállított, 201 család vásárolt lakóházba költözött, 124 család pénzbeli kártalanításban részesült. A kisebb károsodások kijavítása a lakók kiköltöztetése nélkül történt. 2001. december végén - néhány kivételtől eltekintve - átadásra kerültek a személyi tulajdonú lakóingatlanok. Az árvíz 144 önkormányzati tulajdonba tartozó, a közösségi feladatok ellátásához kapcsolódó ingatlanban okozott károkat. Az önkormányzati ingatlanok közül 17 újjáépült, 4 vásárlással került pótlásra, 123-at helyreállítottak. Megtörtént az árvízkárt szenvedett egyházi tulajdonú, valamint a műemléki védettséget élvező ingatlanok helyreállítása és újjáépítése is, a közvetlen károk javításán túlmutató felújítással, restaurálással és fejlesztéssel együtt. Az árvíz következtében a térségben, az országos közúthálózatban, mintegy 200 km-en keletkeztek károk, az önkormányzati utak 60 településen károsodtak. Az árvíz levonulása után alig két héttel megtörtént az utak járhatóságának biztosítása. A május 20-án megkezdődött helyreállítási munkálatok során 2001-ben befejeződött 181 km úthálózat és a 41. számú főút átvágásának rekonstrukciója. A megkezdett fejlesztések és beruházások 2002 nyarára zárultak le (OKF 2002, Ambrusz és Muhoray 2016). AZ ÁRVÍZVÉDEKEZÉS FŐBB TAPASZTALATAI Együttműködés a védekezés közreműködői között A védekezés valamennyi résztvevője fegyelmezetten, szervezetten és a lehetséges legnagyobb erőkifejtéssel vett részt az árvízkatasztrófa elhárításában. Munkájuk elismerést érdemel. A honvédségi erők személyi állománya és speciális technikája nélkülözhetetlennek bizonyult egy ilyen mértékű árvízvédekezésnél. A védekezésben, a védekezés irányításában a vízügyi szolgálat valamennyi bevethető ereje részt vett. Egy kedvezőtlenebb, elhúzódó, vagy a Duna vízrendszerére is kiterjedő vízkárelhárítási eseményre tartalék már nem állt volna rendelkezésre. A védekezés tartama alatt korrekt és eredményes, példaértékű volt az együttműködés a szomszédos országok vízügyi szakembereivel, szerveivel. Az együttműködő tárcák közül a Belügyminisztérium szerveinek jelentős átcsoportosítási és készültségi feladatokat kellett a védekezés során ellátnia. A Katasztrófavédelmi Szervezet legnagyobb feladata a települések kitelepítése, kimenekítése, valamint a víz levonulása után a területek fertőtlenítésének és a visszatelepítésének szervezése volt. A Polgári Védelem sikeresen közreműködött a védekezési létszám biztosításában, szervezésében. A Tűzoltóság szükség esetén részt vett a védekezési munkákban, segítette a veszélyeztetett településeket az átszivárgó vizek szivattyúzásával, elvezetésével; búvárszolgálata a gátak fóliázásában működött közre. Kiváló munkát végeztek, méltatlanul keveset hallott róluk a közvélemény. A Rendőrségnek jelentős feladatot adott a védekezés közlekedési útvonalainak biztosítása, valamint a kitelepített területek és épületek védelme. Nagy hozzáértéssel a védelem irányításával kiváló kapcsolatot tartva végezték munkájukat.
