Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 2. szám
Szlávik Lajos: 20 éve volt a 2001. márciusi beregi árvízkatasztrófa 23 A Honvédelmi Minisztérium 2001-ben is a védekezés egyik meghatározó közreműködője volt. Szervei lehetőségeik határait kimerítve biztosították a szükséges katonai kontingens igénybevételét. Katonai erők vettek részt a legkritikusabb gátszakaszok védekezési munkáiban, a veszélyeztetett települések védelmében, illetve különleges eszközeikkel (helikopterek, PTSZ-M-ek, terepjáró gépkocsik és egyéb felszerelések) védelmi anyagot szállítottak a leginkább veszélyeztetett helyekre és számos, egyéb feladatot láttak el. A honvédség ilyen típusú igénybevétele nélkül a védekezés sikere erősen kérdéses lett volna. Az Egészségügyi Minisztérium intézkedései tőként az ivóvízbázisok és ivóvízhálózatok fokozott ellenőrzésére, a szennyezőforrások felmérésére és megszüntetésére, az elöntött épületek és területek fertőtlenítésére, valamint a veszélyeztetett lakosság védőoltással való ellátására irányultak. Külön is ki kell emelni a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Védelmi Bizottság munkáját, amely az elmúlt évek kiemelkedő vízkáreseményein gyakorlatot szerezve megfelelően látta el feladatát. Az önkormányzatok vezetése általában konstruktívan állt a feladatokhoz, vízügyi irányítással, de önállóan szervezték a fenyegetett települések védelmét. A rendkívüli árvíz nagy megpróbáltatást jelentett a térségben élő lakosság, elsősorban a beregiek számára. A lakosság nagy többsége - a javaikat ért súlyos csapás ellenére - együttműködésével segítette a védekezési feladatot ellátókat. A lakosság fegyelme, összefogása, áldozatkészsége példaértékű volt és döntő erejévé vált a védekezésnek. Előrejelzés Ismét bebizonyosodott, hogy a Felső-Tiszán a csapadék tevékenység és az árhullám országhatárra érkezése között rendkívül kevés idő áll rendelkezésre. A védekezés eredményességéhez jelentősen hozzájárult, hogy mindenkorjó előrejelzések, pontos információk és helyzetértékelések álltak rendelkezésre. Ezeknek az információknak jelentős része külföldről, a vízjárás szempontjából meghatározó jelentőségű vízgyűjtőkről érkezett. Egy ilyen összetett árhullámnál, az előrejelzések készítésénél nagy tömegben és nagy gyakorisággal kell, hogy az adatok rendelkezésre álljanak a külföldi vízgyűjtőről. Az árvízi információs és távjelző rendszer (melynek fejlesztése az árvizet közvetlenül megelőzően is folyt) jól működött. A vízállás előrejelzések pontosak voltak, ami nagymértékben köszönhető annak is, hogy már működött az ukrán oldalon, Huszton és Técsőn a távjelző állomás. Árvízvédelmi művek Nagy jelentősége volt, hogy a Felső-Tisza árvízvédelmi fejlesztése keretében 1997-től összesen 36 km hoszszú töltés szakaszon megvalósult a töltésfejlesztés, mert e nélkül a Tisza bal partján is lettek volna töltés szakadások, amelyek a bekövetkezettnél nagyságrendekkel súlyosabb károkat okoztak volna a Palád-Csécsei, illetve a Tisza-Szamosközi árvízi öblözetben. (Az addigi fejlesztések nélkül helyenként több, mint 1,3 m-rel haladta volna meg a vízszint a töltések koronaszintjét.) A védekezés eseményei egyértelműen igazolták, hogy a megelőző évek fejlesztései szükségesek és hasznosak voltak. Azokon a védelmi szakaszokon, ahol a művek az előírásoknak megfelelően már megerősítésre kerültek, ott kritikus védelmi helyzet sehol sem alakult ki, a védekezés igénye mind létszámban, anyagban és eszközben, mind pedig az anyagi ráfordítást illetően jelentősen, egy nagyságrenddel kisebb volt. A mértékadó árvízi terhelést helyenként jelentősen meghaladó igénybevétel a védvonalak egyes szakaszain számottevő károsodásokat okozott. Ezeken a szakaszokon a védműveket csak ideiglenes beavatkozásokkal lehetett megvédeni az árvíz időszakában, védőképességük bizonytalan, az előírtnál jelentősen kisebb, ezért helyreállításuk elengedhetetlen. A töltésszakadások mindenütt olyan helyeken, azokon a töltésszakaszokon következtek be, amelyek kiépítése az előírásoknak nem volt megfelelő. Ismételten beigazolódott, hogy az árvízvédelem kockázatát csak akkor lehet csökkenteni, ha a védművek az előírásoknak megfelelő mértékre rövid idő alatt kiépülnek és teljes körűen korszerűsítésre kerül az árvízvédelem infrastruktúrája. A 2001. évi felső-tiszai árvíz ismét a korábbi maximumok felett tetőzött és a gátszakadást is okozó árvízi jelenségek egyrészt ismételten és nyomatékosan támasztották alá a töltéserősítési és egyéb árvízvédelmi célokat szolgáló munkálatok gyorsításának szükségességét, másrészt igazolták a korábbi prioritási sorrendeket. A Tisza vízrendszerében 1998 novembere óta már negyedik alkalommal fordult elő sorozatban rendkívüli árvízi helyzet. A 2001. évi tapasztalatok megerősítették, hogy folyóinkon bármely időszakban, akár egymást követően is kialakulhatnak jelentős árvizek, azokra fel kell készülni, sajátosságaikat, - nevezetesen azt, hogy azonos vízhozamok mellett folyamatosan emelkedő árvízszintek mellett vonulnak le az árhullámok - fel kell tárni. Az árvizek által felvetett új problémák kezelésére és megoldására hosszú távú új típusú árvízvédelmi koncepció kimunkálását kezdte meg a vízügyi szakma, a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) c. program keretében (MTA-MHT 2003). A védekezés összesített adatai A védekezés során kiépült összesen 42 000 m nyúlgát (ebből 30 000 m március 5-6-án), 2 430 m bordás megtámasztás, 4 500 m hosszon hullámverés elleni védelem. A belterületek védelmére lokalizációs vonalak épültek a Beregben 9, a Tisza-Szamos közben 7 településnél, összesen 50 km hosszan. Az öblözet magyar és ukrán részén az elöntött területek szivattyús víztelenítésére egyidejűleg maximum 145 db mobil szivattyú üzemelt, együttes kapacitásuk 29,34 m3/s volt. A védekezésben csúcsban több mint 15 ezer ember, 543 db közúti jármű, 111 db építőipari gép, 21 db vízi jármű, 12 db helikopter, 15 db kétéltű katonai szállítójármű vett részt. Felhasználtak - többek között - 2,6 millió homokzsákot, 100 ezer m2 terfilt, 200 ezer db fáklyát stb. (5. táblázat, 13. ábra).
