Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 2. szám
21 VÍZKIVEZETÉS A BEREGI ÖBLÖZETBŐL Magyar területen mindössze 25 m3/s gravitációs kapacitás állt rendelkezésre a Bereg víztelenítésére a Tiszaszalkai szivattyútelepnél. A zsilipnyitás ott március 11-én 7 órakor történhetett. Ugyanott a szivattyútelep névleges kapacitása 13 m3/s volt. A szivattyúüzem március 10-én déltájban kezdődhetett, mert addig a telep villamos berendezése víz alatt volt. Ukrán területen a víz visszavezetésére rendelkezésre állt a Szalókai szivattyútelep (6,2 m3/s), valamint a Csaronda főcsatorna tiszai torkolati szivattyútelepe (18 m3/s), valamint gravitációs műtárgya, az Eszenyi-zsilip (37 m3/s). A zsilipnyitás ott március 14-ről 15-re virradó éjjel történhetett meg, miután addig magas volt a Tisza vízállása. A Csaronda-Latorca főcsatorna medre jól karbantartott, becsülhetően akár a 100 m3/s vezetésére is képes lehetett volna a Latorca felé. A torkolati műtárgyban egy 16 m3/s-os szivattyútelep van, gravitációs bevezetési kapacitása 30-50 m3/s, de a Latorca magas vízállása miatt ezt is csak március 20-ától lehetett igénybe venni. A stabil szivattyútelepekkel összesen tehát 47 m3/s-os vízvisszavezető kapacitás állt rendelkezésre az öblözetben, a jelentős, 100 m3/s-nyi gravitációs kivezetés lehetőségével pedig csak a Tisza, ill. a Latorca megfelelő mértékű apadása, március 20-a után lehetett élni. Az elöntött öblözet helyzetét tekintve tehát kulcskérdés volt a víztelenítés megfelelő ütemének biztosítása. Ezért fontos volt, hogy minél nagyobb mobil szivattyú kapacitás kerüljön az öblözetbe. Magyar oldalon március 11-től két helyen történt szivattyú provizóriumok telepítése: Járulón 17 db, összesen 5,3 m3/s kapacitású és Tiszakerecsenyben 3 db, együttesen 0,6 m3/s kapacitású hordozható szivattyút üzemeltek be. Ukrán oldalon csúcsban 30 db magyar szivattyú működött, 15 m3/s együttes kapacitással (Szalóka, Eszeny, Nagybakos, Cservona térségében). A mély területekről, zugokból a szivattyúzás csúcsban B4 db kisebb gépegységgel történt. Az öblözet magyar és ukrán részén egyidejűleg maximum 145 db mobil szivattyú üzemelt, együttes kapacitásuk 29,34 m3/s volt. A terület mélyebb részeinek víztelenítésére még április 2-án is 70 db szivattyú működött. A Beregben 8 ezer ember dolgozott folyamatosan a védvonalakon, a lokalizációs töltések megépítésén, a víz kivezetésén. Folyamatos volt az együttműködés a megyei védelmi bizottság, a vízügy és a katasztrófa-elhárítási szervek között. Március 10-én délután az első öt településre (Beregsurány, Beregdaróc, Márokpapi, Tarpa, Tivadar) már visszaköltözhetek a lakosok. Március 12-én reggelre a kiöntött víz szintjének csökkenése megindult Tiszaadony és Tiszakerecseny térségében is, így oda is vissza lehetett költözni, majd a továbbiakban a víz levezetésével párhuzamosan folyamatos volt a visszaköltözés. A belterületeken a leghosszabb vízborítás 29 napig tartott. AZ ÁRVÍZVÉDEKEZÉS UKRÁN VONATKOZÁSÚ ESEMÉNYEI Az árvíz során a magyar-ukrán kormányközi határvízi egyezményben és szabályzatban foglaltakon túl is folyt az információcsere és a műszaki segítségnyújtás: a két ország vízügyi szervei folyamatosan, naponta tájékoztatták egymást a hidrometeorológiai és hidrológiai adatokról, az árvíz- és belvízrendszerek üzemeléséről és a védelmi készültség fokáról. Az ukrán fél azonnal tájékoztatást kapott a gátszakadások helyéről, idejéről, az átfolyó víz mennyiségéről, ukrán határra érkezésének várható időpontjáról. Átadásra kerültek a kiömlött víz Szlávik Lajos: 20 éve volt a 2001. márciusi beregi árvízkatasztrófa lokalizálási és visszavezetési lehetőségeiről készített számítások, valamint folyamatos tájékoztatás kaptak a foganatosított intézkedésekről (útátvágások, kitelepítés, lokalizációs védvonal építése stb.). A beregi öblözet ukrán területén a nagyobb vízmélység miatt 5 település (Hetyen, Harangláb, Danyilovka, Bagolyszállás, Szatnyecsnoje) került veszélybe, teljes egészében vagy részben elöntésre. A magyar segítség az első pillanattól kezdve jelen volt az ukrán védekezés végrehajtásában és szervezésében. Az ukrán fél részére védekezési létszám, anyagokat és eszközöket biztosítottak, ezen túlmenően légi felderítéssel, űrfelvételek és mérőcsoportok átadásával is segítették a védekezést. A rendkívüli árvízveszélyre való tekintettel a két ország szakemberei együtt vettek részt a védekezési munkálatokban. Az ukrán vízügyi szervek részt vettek Lónya község lokalizációs védvonalainak kiépítésében gépek és anyagok biztosításával, mivel a települést akkor csak Ukrajna felől lehetett megközelíteni. Magyar védelmi osztag március 10-től előbb 10 db, majd további 20 db 500 1/s teljesítményű szállítható szivattyút telepített és üzemeltetett a Tiszába való vízlevezetés gyorsítására, valamint az elöntött területek vizének levezetésére. A közös munka eredményeképpen az ukrán területen lévő települések veszélyeztetettsége március 31 -re megszűnt. A VÉDMŰVEK HELYREÁLLÍTÁSA A FET1VIZIG kezelésében lévő művekben (töltések, utak, folyószabályozási művek, épületek, belvízi létesítmények) jelentős károk keletkeztek. A töltésszakadások, suvadások, vízátfolyások helyén és azok környezetében, valamint a védekezéskor igénybevett szakaszokon olyan súlyosan megsérültek a töltések, hogy az OMIT vezetője és elrendelte az azonnali helyre állításukat, a Tisza jobb parton 8,05 km, a Túr bal parton 1,9 km, a Palád jobb parton pedig 1,8 km hosszban. A helyreállítási munkák tervezése és kivitelezése a gátszakadást követő napon megkezdődött (Kertai és Vincze 2003). A teljes töltésszakasz helyreállításának módját alapvetően meghatározta az a körülmény, hogy a töltésszakasz hullámtéri oldala a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet része, vagy védelembe vonásra tervezett terület és a hullámtéri anyaggödrök, valamint a hullámtér egy része az árvizet követően még hosszú ideig víz alatt állt, lehetetlenné téve így a vízoldali bővítést. Ezért mentett oldali töltéserősítést terveztek, a magassági hiány megszüntetésével, másrészt a töltés- és altalaj állékonyság növelésével. Az új töltés 4,0 m koronaszélességű, koronaszintje a mértékadó árvízszint +1,30 m-ben került meghatározásra. Az 1,30-as magassági biztonságot a Tivadar-Kisar közötti Tiszahíd környéki, illetve az alatta található szűkület jelentős visszaduzzasztó hatása indokolta. A vízoldali rézsűhajlás 1:3, a mentett oldali - költségkímélés miatt, de a megkívánt állékonyságot biztosítva - l:2,5-es hajlású. Az 52+500-52+623 tkm között a töltésszakasz magassági biztonsága parapetfallal biztosított, és a töltéskoronára 3 m széles sétányburkolatot terveztek.
