Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
Szilágyi János Ede és társai: A tájszemléletű vízgazdálkodás hidrogeológiai, talajtani és jogi aspektusai - Felhívás a tájszemléletű... 47 táplálkoznak, igen jelentős a Kárpátok területén hulló csapadékok alföld felé történő áramlása is, ami jelentősen csökkenthetné a mezőgazdaság időjárási függőségét. Nem csoda, hogy a réti, réti csemozjom talajokon nagyobb termésbiztonsággal termeszthetők a vízigényesebb fajok, mert a klimatikus víz mennyisége nem mindig fedezi a vízszükségletüket. A medence aljba történő leszivárgást viszont szintén erősen befolyásolják a talajtani viszonyok. A rossz talajtani adottságok megakadályozzák a víz szabad áramlását a talajban, ami végeredményben csökkent beszivárgáshoz, vagy a felszín alá szorult, és oda feljönni nem tudó talajvizet eredményez. Hasonló összefüggésrendszerek állíthatók fel a kis vízgyűjtők területén, ahol az egyes domborzati, talajtani, tájhasználati egységek közösen alakítják a teljes rendszer működését. A vízgazdálkodási stratégia talajtani, mezőgazdasági vízhasználati, felszín alatti és felszíni vizek minőségi öszszetevőinél talajtani szempontból teljes szemléletváltásra van szükség. Részben azért, mert a rossz vízgazdálkodási szokások számos talajdegradációs folyamatot indítanak, indítottak el, melyek erősen rontják a talajok vízgazdálkodási jellemzőit, tovább fokozva a szélsőségek hatásait. Ezeknek a veszélyeknek igen jelentős hazai talajtani irodalma van, számos jó szakkönyvvel (Darab és Ferencz 1969, Stefanovits 1977, Dömsödi 1984). Az aszály, belvíz és árvizek kezelési stratégiáinak talajtani elemei Összefoglalva a jelenlegi helyzetet a következő megállapítások tehetők a kialakítandó stratégia talajtani pilléréinek kialakításához. Magyarország talajainak jelentős részén, de különösen a klímaváltozás szempontjából leginkább érintett alföldi területeken az aszály, a belvíz és árvizek kialakulása egységben kezelendő. A talajtani okok mellett a szerkezet degradálódását fokozó agrotechnika tehető felelőssé a helyzet kialakításában. A talajok szántott szintje szerkezetileg elporosodott, porozitás, víztartó és vízvezető képessége erősen lecsökkent. A felszíni vizek így nem tudnak beszivárogni, ezért a lefolyástalan területeken belvizek jönnek létre, a lefolyással rendelkezőknél pedig oldalirányú elfolyás indul el a felszínen a felszíni vízfolyások felé, jelentősen megterhelve azokat és fokozva az árvízveszélyt, növelve a talajeróziót. A száraz időszakban történő öntözés az esetek nagy hányadát tekintve tüneti kezelés. A problémákat nem oldja meg, de időszakosan kezeli. Természetesen vannak intenzív kultúrák, ahol az időjárás kiszámíthatatlanságának csökkentése gazdaságilag mindenképpen kifizetődő. A többi esetben a valódi megoldás a talajaink vízgazdálkodási tulajdonságainak javítása lenne és a csapadék víz helyben való raktározása és felhasználása a termesztett kultúrákban. Szakmai körökben egyre erősebben támogatott megoldás az úgynevezett zöldítési program, mely számos talajszerkezet javító megoldási lehetőséget kínál (a 10/2015. (III. 13.) FM rendelet). Takaró és másodvetésű növények, forgatás nélküli művelés, melyek hosszú távon javítják a talaj szerkezetet és drénezik a felszínt, növelik a talajba szivárgott és ott tárolt víz mennyiségét, mindenképpen támogatni kell. Terménydiverzifikáció, a nagy területeken uralkodó monokultúrák csökkentése, illetve az ökológiai szempontú célterületek kijelölése - parlagon hagyott földterület - zöld-ugar, terasz, tájképi elemek, vízvédelmi sáv, agrár-erdészeti hektár, erdőszélek mentén támogatható hektársáv, rövid vágásfordulójú fás szárú energetikai ültetvény, erdősített terület, ökológiai jelentőségű másodvetés, nitrogén megkötő növényekkel beültetett terület - mind olyan elem, amelyeket táj szemléletben kell kezelni, igényli az együttműködést a gazdák és hatóságok között, miközben számos direkt pozitív talajtani, talajtermékenységi hatással bírnak. A felszíni vízpótlás egyébként számos talajdegradációs folyamat elindítója, okozója lehet, ezért öntözési rendszerek tervezésénél egy felelős rendszerben mindenképpen elkerülhetetlen a részletes talajtani vizsgálat. Bár a legfrissebb tanulmány „Az öntözhetőség természeti-gazdasági korlátainak hatása az öntözött területekre” (Kemény és társai 2018) számos helyen és részletesen hivatkozik a talajtani adottságok meghatározó jellegére, a tanulmány összefoglalásában már nem szerepel a talajtani tulajdonságok figyelembevétele. Jelenlegi tudásunk szerint az öntözés természetikörnyezeti és gazdasági hatékonysága és megtérülése csak a talajtani tulajdonságok, a talaj adottságok térbeliségének figyelembevételével érhető el. Mindenképpen támogatandó a precíziós rendszerek telepítése a táblákon belüli talajtani változatossághoz való alkalmazkodás lehetősége miatt és elkerülhetetlen az előzetes - a konvencionális vagy precíziós eszköztár közötti választás megalapozására -, illetve a részletes talajtani vizsgálatok elvégzése a precíziós öntözést kívánó területek felmérésére. Ezen vizsgálatok törvényi előírásai azért is fontosak, mert elkerülhetők az öntözés negatív talajtani hatásai, melyek a nemzeti vagyon felélését, illetve a magas költségen beépített, esetleg banki hitelezéssel beszerzett eszközök érétékének drasztikus csökkenését és hitelek behajthatatlanságát eredményezik. Ezt a megközelítést támasztja alá a Kemény és munkatársai által is idézett Szabolcs és társai (1976) által szerkesztett és az MTA-TAKI által felújított öntözés talajtani alapjait bemutató térkép is, mely térkép az ország területének túlnyomó részét feltételesen - talajtani alapokon meghatározott - öntözhető területnek osztályozza be. Ebből a szempontból a talajtani társadalom nagyon egységes és a képes a szükséges szakértői támogatásra.
