Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
43 Szilágyi János Ede és társai: A tájszemléletű vízgazdálkodás hidrogeológiai, talajtani és jogi aspektusai a vízgazdálkodás elválaszthatatlan a terület- és tájhasználattól ... vízállapotokkal szembeni igények nagyrészt területhasználat formájában jelennek meg (d) A helyzet egyfajta orvoslására (is) hivatott VTT, azonban mindezt nem tudta maradéktalanul megvalósítani; annak végrehajtása kapcsán egyaránt kritikát fogalmazott meg a VGT1 2012, illetve a KJT 2017 is; utóbbi szóhasználatával élve: „ korszakos siker az új Tisza-völgyi árvédekezési doktrína (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) kidolgozása, de kedvezőtlen, hogy az eredetileg elképzelt komplexitással szemben egyoldalúan árvízvédelmi célokra szűkült a megvalósítása.” Az, hogy ezidáig a tájszemléletű vízgazdálkodás koncepciójának megvalósítása nem történhetett meg a maga komplexitásában - például az Alföld területhasználatát grandiózusabb mértékben átszabó formában - feltételezhetően betudható az érintett települések struktúrájának átalakításával, illetve az infrastrukturális hálózatok jelentős módosításával együtt járó nagyarányú költségeknek is. A táj szemléletű vízgazdálkodás koncepciója ebből a perspektívából tekintve tekinthető a VTT újragondolásának is. Magunk azonban szerencsésebbnek gondolnánk, ha egy új nevet kapna mindez, s karakteresebben megjelenhetne benne a vízvisszatartás központi eleme. (e) A problémarendszerre válaszul — felismerve a vízgazdálkodás zöld infrastruktúráiban, illetve infrastruktúra nélküli intézményeiben (utóbbihoz sorolhatók a jogi eszközök is) rejlő lehetőségeket (MTA 2018, Szilágyi 2018) - a védmüvek korlátlan fejlesztése helyett bizonyos helyeken érdemes megfontolni a természetközeli vízjárás részleges helyreállítását, és egy természethez közeli (táj)gazdálkodás folytatását (K.JT 2017). Mindezzel lényegében azt kellene elérjük, hogy a Magyarországra - például árvíz formájában - érkező többletvízmennyiséget az ország határain belül megtartsuk azon időszakokra, amikor az időjárás okán egyébként szűkében lennénk a víznek. A vízvisszatartás kapcsán a táj szemléletű vízgazdálkodás koncepciója változatos eszközöket céloz alkalmazni, és nem pusztán a védmüvek, mesterséges tározók alkalmazásán alapul (Balogh 2003, MTA 2011, VGT2 2015, Ungvári és társai 2015, Kovács és társai 2016, Rákosi és társai 2017, MTA 2018). (f) Hangsúlyozandó, hogy a táj szemléletű vízgazdálkodás túlmutat egy adott folyóhoz köthető hullámtéren, nagy vízi medren, azoknál jelentősebb területet fog át (VTT 2004, KJT 2017). A Tisza esetében például az Alföld jelentős részét érinti a probléma (a pontos területi lehatárolás ugyanakkor ez esetben is nyitott kérdés még), az árvíz mellett ugyanis a belvíz és az aszály sújtotta területek gondjainak megoldása is azonos értékű eleme a tájszemléletü vízgazdálkodás koncepciójának (lásd ismételten az 1. ábrát). Az aszály elleni fellépés kapcsán például fontos kiemelni, hogy annak vonatkozásában sem pusztán az öntözést tekintik egyedüli eszköznek a témát taglaló szerzők és dokumentumok - tipikusan a területhasználatváltást hozzák fel egy fontos lehetőségként (KJT 2017) - egyúttal az öntözés jelenlegi gyakorlata kapcsán is továbbfejlesztést sürgetnek (MTA 2011, Tamás J. 2016 és 2017). A tájszemléletű vízgazdálkodás optimális megvalósítása esetén egyébiránt igaz lehet akár az a kijelentés is, hogy e koncepcióban nem- Felhívás a tájszemléletű... az öntözés a mezőgazdasági vízigény kielégítésének elsődleges módszere; vagyis, hogy itt jó esetben táji szinten valósul meg a vízháztartás kiegyensúlyozása. (g) A táj szemléletű vízgazdálkodás megvalósíthatóságának fontos elemét képezik az annak elérését szolgáló intézkedések, eszközök és az azokhoz kapcsolódó költségek meghatározása (VGT2 2015, Ungvári és társai 2015, Rákosi és társai 2017, MTA 2018), mint amiként hasonlóan fontos a költségviselés kérdésének rendezése is. Találó gondolat ugyanakkor, hogy a megvalósítás költségeinek értelemzéséhez az is segít, ha megértjük a meg nem valósítás kárait. A költségek megosztásának időbeli tagolása, vagyis a fokozatosság elvének gyakorlati alkalmazása nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy azok a tárasadalom számára elfogadhatóbbak legyenek (Honti és társai 2017). A TÁJSZEMLÉLETÜ VÍZGAZDÁLKODÁS KONCEPCIÓJA A HIDROGEOLÓGIA TUDOMÁNYA SZEMSZÖGÉBŐL A tájszemléletü vízgazdálkodás koncepciójának teljeskörű alkalmazása természetesen a felszín alatti vízkészletekre is jelentős hatást gyakorolna (Szűcs 2017). A korábbi időszakban csak nagyon kevés tanulmánykészült azzal kapcsolatban, hogy az árvízi szükségtározók vagy a belvíz visszatartása esetében hogyan alakulnának egy adott területen a felszín alatti vízkészletek mennyiségi és minőségi viszonyai, hogyan módosulnának a felszin alatti áramlási rendszerek (Szűcs és társai 2016). Komoly kérdések ezek, hiszen bizonyos területeken akár több hónapos időszakra vonatkozólag jelentős felszíni vízborítás alakulhat ki, amelynek talajvízszint emelő hatása mellett akár felszín alatti vízminőségmódosító hatása is lehet (Szilágyi és társai 2017). Különösen érdekes ez a kérdéskör, ha figyelembe vesszük a felszín alatti víztesteink állapotát a tájszemléletű vízgazdálkodás által potenciálisan leginkább érintett területeket a Tisza és a Kőrösök völgyében (Szűcs és társai 2015). Ezeken a területeken a sekély porózus víztestek jelentős kiterjedésben gyenge állapotot mutatnak a vízgyűjtő gazdálkodási terv alapján definiált mennyiségi aspektusokat illetően (2. ábra). Nem sokkal jobb a helyzet a sekély porózus víztestek minőségi vagy kémiai állapotát illetően sem (3. ábra). Ez egyben azt is jelenti, hogy a tájszemléletű vízgazdálkodás gyakorlati megvalósítása jelentős mértékben módosíthatja (Somlyódy 2011), optimális esetben megfelelően tervezett kivitelezéssel akár javíthatja is a felszín alatti víztestek állapotát a mezőgazdasági és ökológiai előnyök mellett. A táj szemléletű vízgazdálkodás megvalósítása jelentős mértékben tompítani tudná azokat a negatív hatásokat is, amelyek a szélsőséges időjárási viszonyok egyre gyakoribb előfordulása miatt alakulnak ki hazánkban. Ezek a hatások leginkább a föld vízkörfogalom felszíni elemeire hatnak (Buday és társai 2015). Ugyanakkor a felszín alatti vizes monitoring hálózat segítségével ezeket a negatív hatásokat már a felszín alatti vizek esetében is egyértelműen észlelni tudjuk (Palcsu és társai 2017). A 4. ábra a bükki karsztvíz észlelő rendszer egyik legfontosabb monitoring kútjának mintegy negyedévszázados vízszint adatsorát mutatja. Az adatok jó dokumentálják, hogy a maximális karsztvízszintek a Bükkben egyre magasabbak, míg a minimális karsztvízszintek egyre alacsonyabbak. Az egyre
