Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)

2020 / 1. szám

38

Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 1. sz.

1. táblázat. Magyarország régiók szerinti víziközmű ellátottsági helyzete - 2004. január 1. állapot szerint (KSH 2004) Table 1. Water supply situation in Hungary by region - as of January 1, 2004 (KSH 2004)

SSÍ.

regiok megnevezese

nepesseg

összes la ka s

egy lakásra jutó lakos (fő)

lakások bekötési aranyai

közmű

olló

ivóvíz haiozat

szennyvíz haiozat

no* föi

[10* db]

[fö/la ká s]

[db]

i*i

[db]

ÍM

r*i

1

Közép-Magya ra rszág (Budapest, Pest megy ej

2827,7

1 231,6

2,29

1 182,5

96

944,2

77

19

2

Nyugat-Dun antúl (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala)

1000,4

390,3

2,56

379,6

97

245,0

63

34

3

Közép-Dunántúl

(Fejér, Koma rom-Esztergom,

Veszprém}

1117,6

425,8

2,62

404,2

95

264,7

62

33

4

Dél-Dunántúl

(Baranya, Somogy, Tolna)

989,4

386,0

2,56

369,1

96

190,9

49

47

5

E sza k-Ma g ya ro rszá g (B.A.Z, Heves, Wógrád)

1288,9

499,2

2,58

436,9

88

224,9

45

43

6

E szak-alföld

(Hajdő-Bihar, Jász-Nagykun- Szolnok, Szabolcs-Szatmár, Bereg)

1554,1

591,5

2,63

546,6

92

226,8

38

54

7

Dél-alföld

(Bács-Kiskun, Békés, Csöng rád)

1367,0

579, 7

2,36

514,4

89

206,5

36

53

régiók össze sen:

10 142.1

4 104,0

2.47

3 833,3

93

2 303,0

57

36

Az említett négy és fél évtized alatt alig 25 %-al emelkedett a csatornával ellátott népesség száma, ami egyben jellemezte a féloldalas, elsősorban az ivóvízellátást és a városokat előtérbe helyező életszínvonal politikát.

A rendszerváltást követően, 1990 októberétől a szakágazat irányítása beintegrálódott a Közlekedési és hírközlési infrastrukturális ágazat mellé. A változást követően vízügy számára erősen leszűkített szakirányítás lehetőség mellett a „megvalósítás” feladatai maradtak.

A Belügyminisztérium által sebtében megalkotott helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a korábbi szemléletet követve szintén az ivóvízellátás fejlesztését helyezte előtérbe, egyben meghatározott terminussal (1994. dec. 31.) kötelezte az önkormányzatokat teljes hatásterületükön történő vezetékes ivóvízellátás megteremtésére. Ugyancsak a helyi önkormányzatok hatáskörébe utalta a Víz és Csatornamüvek tulajdonjogát. Az addig rendezetten működő 33 rendszer majdnem 400 zömében erőtlen, alapfelszerelés, labor és egyéb eszközállomány nélküli egységre atomizálódott. A Regionális Vállalatok állami tulajdonban maradtak. A kijelölt feladat mennyiségileg csaknem 100 %-ban sikerrel végződött. Azonban több mint 600 településnél vízminőségi probléma merült fel, melynek teljes felszámolására jelentős központi költségtámogatás biztosításával vízminőség-javító programokat irányoztak elő, ám ez az önkormányzatok gazdasági hozzájárulásának hiányosságai miatt sikertelennek bizonyult.

A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szólól992. évi törvény, valamint az azt megelőző Országgyűlési határozat (36/1993) az ivóvízellátás fejlesztése mellett célként a települések csatornázását és szennyvíztisztítást is megjelölte.

Az illetékes minisztérium (KHVM) központi támogatást meghatározó prioritás szerinti kategóriákat dolgozott ki. Az Önkormányzatoknak a pályázatok mellé, kötelező jelleggel, un. megvalósíthatósági tanulmányokat kellett benyújtaniuk, melyek alapján döntöttek az odaítélésről, ill. a támogatás mértékéről. A pályázatok összeállítását

„profi” cégek vállalták. Az elbírálást területi szakértő tanács végezte és rangsorolta. Mint ilyenkor lenni szokott, a kiírási pontatlanságokat is kihasználva a kivitelezői pályázatok - a siker érdekében - a valóságtól eltérő, túlzó „torzításokat” tartalmaztak. Egyebek mellett a megvalósítási költségeket olyan módon kellett meghatározni, s az nyerte el a munkát, aki számos egyéb módon „érdekeltté” tette a döntéshozókat. Mint legkézenfekvőbbként említhető: pl. az, hogy a település kötelező hozzájárulása legyen elbújtatva a támogatási keretbe stb. A költségnövelés érdekében kihasználatlan, rákötés nélküli vezetékek, túlméretezett, kihasználatlan szennyvíz tisztítók láttak napvilágot. Élt az a megállapítás, hogy a támogatási összeg legfeljebb fele testesült meg, ill. került a földbe. Az is elmondható, hogy elvtelen tervezés, pályázati anyag összeállítás és egyéb, önkormányzati ügyeskedés ellenére az államilag „elnézett” korrupciós jelenségek mellett is a csatornázás fejlesztése előre haladt.

Az ezredfordulóra elkészült az ország csatornázásszennyvíztisztítás keretterve, az országos iszapkezelési és elhelyezési koncepció, a vízügyi igazgatóságok egységes központi irányítása mellet minden megyére elkészítették az un. megyei szennyvízelvezetés koncepciókat is. Nagy lépésekben sor került az EU belépést megelőző „Magyarország Szennyvízelvezetési- és Tisztítási Nemzeti Programja” című előkészítő anyag elkészítésére, mely a 91/ 271 számú EEK Direktíva figyelembevétele mellett alapvetően az előzőkben felsorolt munkákra alapult.

Magyarország Európa Unióba történő belépése idején (2004. május 1.) az ország 3 135 településén, 4,104 millió lakásban 10,142 millió bejelentett lakos élt. A vezetékes ivóvízellátásba 3, 85 millió lakást (93, 4 %) kötöttek be, ~ 4,5-5,0 % a hálózatra telepített közkutas ellátásból nyerte vizét, míg a maradék —1,0-1,5 % a településektől távolabb levő talajvízre telepített kutakból látta el magát. A szennyvízcsatorna hálózathoz (2003. évi adat) 2,3 millió lakás (~57 %) kapcsolódott (KSH 2004).

Már az belépés előtt 2004-ig jelentős felzárkóztatási EU-s pénzügyi támogatást élvezett az ország (PHARE,