Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
Juhász Endre: Visszatekintés a szennyvízelvezetés fejlődésére 39 ISPA, SAPARD stb.), ezt követően további különböző alapokból KEHOP stb.) a csatornázási, szennyviztisztítási terület az összes 1153 Mrd Ft. támogatásból 318 Mrd Ft (27.6 %) összeget használhatott fel A szennyvíztisztítás területén, mint rendkívül hatékony eljárás, megjelent a membrán tisztítási technológia. Annak ellenére, hogy a csaknem az egész világot ellátó kutatási és gyártás kapacitást sikerült Magyarországra telepíttetni, jelentős költségvonzata miatt a szennyvíztisztítás területén nem tudott elterjedni. Annál inkább eredményesebben vált be a membrán az ivóvíztisztítás területén (pl. a lázbérci felszíni víztisztító igen hatékonyan működik). Valójában nem történt előrelépés - egyébként világproblémaként is fennálló - szennyvíziszap elhelyezés kérdésében. A legutóbbi un. „Szennyvíziszap Stratégia” a hazai gazdasági feltételeket szem előtt tartó, kellően előkezelés után az élelmiszeri felhasználásra nem kerülő növényzet felhasználását szolgáló termőföldre való kihelyezést helyezte előtérbe. Az agrártárcával ezúttal sem sikerült ez ügyben konszenzusra jutni. Az égetés az ország GDP helyzetének figyelembevétele mellett rövidtávon nem látszik megoldhatónak. A sikerek és kudarcok e néhány példájának kiragadásával lehet jellemezni az elmúlt időben történteket. Országos helyzetképként mindenesetre leírható, hogy 2020-ban Magyarország jelenlegi 3 155 települése közül (346 város, 2 809 község) 2 001 település rendelkezik közcsatornával (63,4 %). Az ivóvízzel való ellátás lakásokra vonatkozó lefedettsége elérte a 95,5 %-ot, ugyanekkor a csatorna lefedettsége bár ~90%-ra emelkedett, kihasználtsága (rákötések) pedig a csupán ~82 % körüli értéket mutat. Sajnos a lakosság kb. 8 %-a még mindig nem él közcsatornák által nyújtott civilizációs lehetőséggel. Az utolsóként kiépített Budapesti-Központi- és a Szegedi Szennyvíztisztítók megvalósításával minden közcsatornába bekötött szennyvíz mintegy 700 tisztítóművön keresztül jut az adott vízfolyásra előírt (min. biológiai) fokozatú tisztítási szint után a befogadóba. A kiépített szennyvíztisztító kapacitás 14,85 Mill. LE, a leterheltség 10,67 Mill. LE (72 %). Az alacsony „kihasználtság” részben az üdülő területek idényjellegű csúcsterhelésének (kettős igénybevétel) többlet terheléséből, részben a felesleges túlméretezettségből származik. TOVÁBBI FELADATOK Sajnos az eredmények ellenére sincs ok a hátradőlésre! A számos, a jövőben is élő és napirenden tartandó, ill. megoldandó probléma közül csak néhányat említünk: • Változatlan és állandóan „összeomlással fenyegető” veszélyforrás a több ezer milliárd forintot kitevő, elavult ivóvíz- és csatornahálózat rekonstrukciója. Ugyanez vonatkozik a tisztítóművek minőségbiztosításához szükséges gépészeti és automatikai berendezéseinek szinten tartásására, cseréjére, rekonstrukciójára. • A napirendre tűzött, klímaváltozással összefüggő csapadékvíz-elvezetés elsősorban jogi-, támogatási-, és kezelői kérdéseinek sürgős tisztázása szükséges. • A víz világválsággal is összefüggően a szennyvizek hasznosítása (öntözés, talajvízdúsítás, biomassza termesztés) terén előrelépés szükséges. • Változatlan téma a magas tápanyagot képviselő, jelentős értéket magába foglaló évi ~225 ezer t/szárazanyag szennyvíziszap hasznosítással történő elhelyezésének ügye. • Az antropogén anyagok szennyvízből történő eltávolításának esetleg bekövetkező szükségessége, ill. feltételrendszeréhez felkészülési stratégia kidolgozása. • Figyelemmel a klimatikus változásra, a napenergia által kínált energia kihasználása, mely jelentős energia költségmegtakarítást hordoz magában az iszap szárítás területén. • A csatornázással eddig el nem látott 2 000 LE alatti települések szennyvíz-elhelyezési megoldásának műszaki és támogatási ügye. • A csapadékvíz-gazdálkodással kapcsolatos fontos feladat mind a középfokú, mind a felsőfokú szakemberképzés. Elképzelhető lehetne az önkormányzati, vízügyi igazgatósági szakemberek kötelező szaktanfolyamatokra történő besorolása, továbbá települési csapadékvíz kezelési szakmérnök képzés önálló, vagy a vízellátási és csatornázási szakmérnök oktatásba történő integrálása. • Bármilyen országos méretű fejlesztés esetén ne a hozzánk képest lényegesen gazdagabb országok eredményeinek „utánzása” legyen a mérvadó, hanem a hazai GDP által megvalósítható, üzemeltethető, a lakosság terhelhetőségét szem előtt tartó eljárás kerüljön bevezetésre (lásd: iszapégetés, IV. tisztítási fokozat stb.). A hatósági megszorítások legyenek összhangban a társadalom és az ország terhelhetőségével! • „Útkeresés” a szolgáltató vállalatok gazdasági stabilizálásához a munkaerő elvándorlás, a szolgáltatási biztonság, az alapvető technológiai fejlődés nyomon követése stb. céljából. A jelenlegi helyzet nem fenntartható. • Nagyobb hangsúlyt kell helyezni a lakosság és a politikai döntéshozók valóságot tartalmazó tájékoztatására. (Rendszeres sajtótájékoztatók megszervezése, szakújságíró képzés bevezetése.) Az eredmények és feladatok láttán zárszóként és szó szerint ide idézve Joó István FM főtanácsos, szakírónak 1938- ban leírt aktuális szavait: „A csatornázás és szennyvíztisztítás terén még nagyon sok tennivalónk van. Bízzunk a jövőben. országunk gazdasági helyzetének megszilárdulásában. Ebben az esetben a mulasztásokat pótolhatjuk, mert a szellemi felkészültségünk megvan hozzá; csak anyagiakban van hiány! ” IRODALOM Ágoston I. (2004). Szeged város vízellátásának és csatornázásának krónikája. Szegedi Vízmű Zrt., Szeged, 134 p. BodaJ. (2017)400 éves Magyar Hidrológiai Társaság Csatornázási és Szennyvíztisztítási Szakosztályának a története. Megemlékezés a MHT 100 éves megalakulásának alkalmából. 2017. május 10. Förstner, U. (1993). Környezetvédelmi technika. Springer Tudományos Kiadó. p. 462. ISBN: 9637775447.
