Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)

2020 / 1. szám

36 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 1. sz. Bár a tenni akarás meg volt, a politika azonban min­dig egyoldalúan az ivóvíz ellátásának adott gazdasági elsőbbséget. Ennek ellenére a szakosztályi előadó ülé­sek mellett a ma már százéves múltra visszatekintő Hid­rológiai Közlöny adott lehetőséget mind az egyre sza­porodó fiatalabb szakírók beszámolóinak, mind a tudo­mányos fejlődések, ill. fejlesztések szélesebb körű is­mertetéseinek. Műszaki fejlesztések a XX. század második felében Korszakváltást jelentett a svéd Flygt dugulásmentes szi­vattyúk megjelenése. A MELYEPTERV munkatársai ha­zai kooperációban létrehoztak egy gyorsan építhető és sze­relhető szennyvízátemelő típust (9. ábra). Ezzel lehetővé vált hálózati rendszerek összekapcsolása, nagyobb távol­ságra történő gazdaságosabb szennyvíz szállítás kérdése. Valójában ennek volt köszönhető a nagykiterjedésű regio­nális rendszerek létrejötte. 9. ábra. A MELYEPTERV által tervezett kooperációban gyártott szennyvíz átemelő terve Figure 9. Pumping plan for sewage produced in co-operation designed by MÉL YÉPTER V Az kormányzat nagy hangsúlyt szentelt a Balaton­nak, Európa hírű üdülő-idegenforgalmi „imázsunk” közmű ellátás biztosítására, nem különben a tó vízmi­nőségére. Külön kormányrendeletben írta elő a vízellá­tás fejlesztése mellett a tó körüli csatornázás, szenny­víztisztítás megteremtését, azzal a kitétellel, hogy a tó szennyezésének csökkentése érdekében a szennyvizeket idegen vízgyűjtőkbe kell kivezetni. Ahol erre nincs le­hetőség, ott a tápanyag eltávolítási fokozatot ki kell épí­teni. A parti sáv beépítettsége miatt nem volt mód ön­álló tisztító telepek építésére, de az új keletű szivattyú­­zási technika megadta a lehetőséget a távolabbi fogadó­helyre való szennyvíz elszállítására. így jött létre, a Ba­latont teljesen körül övezve, összesen hét régió (10. ábra). Az itteni regionális megoldás az ország sok terü­letén nyert alkalmazást. Figure 10. Development of the Balaton regions Am az örömöt sajnos üröm követte. Kezdetben senki nem gondolkodott abban, hogy hosszú tartózkodási idő esetén a szennyvíz berothad, a közbenső átemelők bűzt okoznak, a kén okozta korrózió kárt gerjeszt mind a beton­ban, mind a belső gépészeti berendezésekben, nem be­szélve a berothadt szennyvíz okozta tisztítási problémák­ról. Az üdülői környezetekben a téli-nyári terhelésingado­zás miatt a vezetékekben való „pangás” tovább növelte a problémákat. Természetesen ezek kiküszöbölésére azon­nal megindult a jelentős időt igénylő kiútkeresés, mely vé­gül eredményes megoldással zárult. A „tőkés valuta” hiányában szükséges volt a gépész­technológiai háttér megteremtésére. A létrehozott viszony­lag soványka Vízgépészeti (Vízgép) üzem gyakorlatilag 400 termék gyártását képtelen volt gazdaságosan megol­dani. Az évente épülő néhány, különböző kapacitású és technológiájú, akár ívó-, akár szennyvíztisztító mű soro­zatgyártást nem tett lehetővé, nem beszélve arról, hogy a műszaki haladást követő tervezés rendre újabb és újabb be­rendezéseket alkotott. A gyár fennmaradása folyamatos ál­lami támogatást igényelt. A fentebb leírtakra is tekintettel Országos Vízügyi Hi­vatal illetékes főosztálya — a kifogásolható ipari háttér és a tőkés (értsd: nyugati) deviza hiányában - a külföldről be­szállítható jó minőségű berendezések igen korlátozott be­szerzési lehetősége miatt - no meg a kissé szabadon szár­nyaló tervezői fantázia némi módon történő lefaragására a ’70-es évek közepétől mind a víztisztítás, mind a szenny­víztisztítás területéhez kapcsolódó igen értelmesnek mu­tatkozó egységesítési programot indított el. Ennek számos előnyös vonása mellett azonban hátránya is keletkezett. Az egységesített - gazdaságos technológiai - eljáráso­kat és műszaki megoldásokat az ország legkiválóbb tech­nológusai dolgozták ki, melyeknek megismerése és átvé­tele az „alacsonyabb ismeretekkel” rendelkező tervezők számára ugrásszerű felzárkózást és versenyképességet eredményezett. Javította továbbá a gépészeti és villamos berendezések ipari hátterének lehetőségeit azzal is, hogy a minőség szempontjából — ha nem is túlzott méretekben - alkalom nyílott gyártmányok gazdaságosabb módon tör­ténő sorozatgyártására. A megyei kiterjedésű üzemeltetők­nél, de a nagyobb telepek esetében is a berendezések „csere szabatossága” javította a tartalék-készletekkel való

Next

/
Thumbnails
Contents