Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 4. szám
Kozák Péter: Gondolatok a síkvidéki vízgyűjtők összegyülekezési folyamatairól I. 33 mint ahogyan azt a gyakorlat kezeli (Kozák 2011, Kozma 2013). Ahhoz, hogy a rendelkezésre álló elvezetési kapacitások (pl.: szivattyútelepek, elvezető csatornák) igénybevétele, a lehető legnagyobb hatékonysággal segítse a belvízi elöntések által megjelenő kockázatok mérséklését fontos, hogy a belvíz jelenség megszűnését előidéző tényezők hatásai értékelésre kerüljenek. A belvizek megszűnését és keletkezését ugyanazon természeti és antropogén hatások összessége határozza meg. A belvízi jelenség kialakulását befolyásoló természeti tényezők az alábbiak [A.]: • Meteorológiai tényezők: hőmérséklet, csapadék, párolgás • Domborzat: tengerszint feletti magasság, a terület tagoltsága, konvexitás, • Talaj: vízáteresztő képesség, szerkezet, tározóképesség, fizikai féleség, • Hidrogeológia: a talajvíz mélysége, vertikális és horizontális irányú mozgása, • Földtani adottságok: talajképző kőzet, vízzáró réteg előfordulása. A jelenség kialakulását befolyásoló antropogén tényezők az alábbiak [B.]: • vízrendezés: belvíz-csatornázottság, melioráltság, a vízelvezető hálózat pillanatnyi elvezetési potenciálja, • földművelés: öntözés, termesztett növény típusa, talajművelés, • belterületek növekedése, beépítettség változása, talajfelszín fedettségének növekedése. Az, hogy a belvízi elöntések kialakulását, illetve megszűnését mely tényező, illetve mely tényezők egymásra hatása határozza meg mindig a helyi adottságok függvényében alakul ki. A belvízi elöntések az összegyülekezési folyamat eredményeként alakulnak ki. Az összegyülekezési folyamatok leképezésére szolgáló elméletek gyakorlati alkalmazhatóságát meghatározzák, hogy azok milyen mértékben igazodnak az természeti jelenség fizikai megvalósulásához. Fontos megjegyezni, hogy az összegyülekezés és annak speciális megnyilvánulása (helvízképződés) sohasem statikus módon valósul meg. Minden időpillanatban változik az összegyülekezés/belvízi elöntés kialakulását meghatározó tényezők szerepe, illetve minden esetben komplex módon fejtik ki hatásukat a természeti és antropogén tényezők. A belvizek keletkezését és megszűnését nem lehetséges statikus megközelítéssel vizsgálni, mert akkor épp a jelenség lényegét jelentő dinamikus hatások figyelembevételére nem lesz lehetőség. A dinamikus hatások figyelembe vételéhez megfelelő részletezettségű döntési adatsor, illetve annak feldolgozását biztosító számítástechnikai eszközpark szükséges. Az összegyülekezési elméletek és belvizet leíró kezdeti tanulmányok készítőinek ezen háttér nem állt rendelkezésre, így kényszerűen alkalmazták a statikus leírást. A BELVÍZELVEZETÉS MEGHATÁROZÓ ELMÉLETEINEK ELEMZÉSE Jelen dolgozat keretein belül csak a legmarkánsabb szakirodalmi munkák feldolgozására nyílik lehetőség. A feldolgozás a kiválasztott összegyülekezési elméletek vonatkozásában két kérdéskör vizsgálatát tűzte ki: • A gyakorlati tapasztalatok alapján igazolhatók az összegyülekezési elméletekben megfogalmazott feltevések? • Milyen mértékben alkalmazhatók általános érvényben a közölt megállapítások? A jelenség komplex leírását számos szerző elemezte, azonban ezek közül négy „iskola-teremtő” szerző ilyen irányú munkáságát elemzi jelen tanulmány. Salamin Pál (1. kép) a vízrendezési munkálatok végrehajtásának legnagyobb volumenének megvalósítását követően (az 1941 és 1942. évi belvízkatasztrófák tapasztalatai alapján) összegezte meghatározó tanulmányában a belvízrendezés gyakorlatának tapasztalatait az akkoriban kialakult - és napjainkban is mértékadó nagyságúnak tekinthető- belvízi elöntések kialakulása kapcsán. Tanulmányában (Salamin 1942) számos napjainkban is meghatározójelentőségű megállapítást tett, de jelen tanulmány tárgyához kapcsolódóan a "vízgazdálkodási egyenlet" publikálása illeszkedik. Ezért annak gyakorlati alkalmazása kerül említésre. Vízgazdálkodási egyenlete megadta „valamely vízgazdálkodási szempontból kiragadott területen, meghatározott T idő alatt a fellépő vízkészlet változást az érkező és távozó vizek különbségeként". 1. kép. Dr. Salamin Pál (1913-1984) (Forrás: www.hidrologia.hu) Photo 1. Dr. Pál Salamin (1913-1984) (Source: www.hidrologia.hu) A jelenség kialakulásával kapcsolatosan kidolgozott egyenlete vízháztartási alapon közelítette meg a belvizek kialakulását, a hatótényezők széles körének figyelembevételével az alábbi formátumban: Ci+ C2+FI1+H2+H3+H4+H5—E1+E2+E3+P1+ P2+ P3+K dTlh dTlk dT2 dT4h + dT3 + dT4k (1) ahol Ci - csapadék C2 - nem mérhető csapadék Hí, Ei - hozzáfolyás, elfolyás nyílt vízfolyásban H2, E2 - hozzáfolyás, elfolyás felületi vízként H3, E3 - hozzáfolyás, elfolyás földalatti vízként H4 - hozzáfolyás karsztvizekből H5 - hozzáfolyás mélyből feltörő vizekből Pi - párolgás szabad vízfelületekről P2 - párolgás talajról P3 - párolgás növényekről dT - tározott vízkészletek változása
