Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 4. szám
34 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 4. sz. dTi - tározott vízkészletek változása talajvízben dT2 - tározott vízkészletek változása termőtalaj hézagaiban dT3 - tározott vízkészletek változása talaj felszínén dT4 - tározott vízkészletek nyílt vizekben dTk - káros tározódás dTh - hasznos tározódás K. - kémiai kötések. Tanulmányában Salamin részletesen ismertette a belvizek keletkezésének egyes "üzemállapotait" a vízgazdálkodási egyenlet hatótényezői alapján: • "csapadék jellegű belvizek", • "felületi jellegű belvizek", • "földalatti jellegű belvizek", • "karsztos jellegű belvizek". A Salamin által közölt egyenlet teljeskörűen írta le az összegyülekezés elméleti folyamatát. Az egyenletben valamennyi belvízgenetikai szempontból releváns természeti tényező hatása szerepelt a hatótényezők között. Az egyenlet gyakorlati alkalmazásához azonban egyszerűsítések alkalmazására volt szükség. Példaként kiemelhető, hogy az (1) egyenletben szerepelt a felszín alatti vizekkel kapcsolatos kölcsönhatás eredményeként jelentkező víztömeg (H3, H4, E3), azonban az ezen egyenletből származtatott - és a későbbiekben bemutatásra kerülő - méretezési eljárásokban csak közvetett, illetve semmilyen formában sem lett figyelembe véve. Hasonló megállapítás tehető a párolgás (Pi, P2, P3) értékével kapcsolatban is. A síkvidéki vízgyűjtők esetében a felszíni összegyülekezési folyamatok - a csekély felszínesések következtében - csak a csatornától mért kis távolságra kiterjedően valósulnak meg, így a H2, E2 tagok nem tekinthetőek relevánsnak. A Szerző által közölt vízháztartási egyenlet széleskörű alkalmazására nyílt lehetőség, amely alapján méretezési segédletek, irányelvek készültek el. A belvizek keletkezésének és kezelésének későbbi gyakorlati tapasztalatai azonban ráirányították a figyelmet, hogy annak (1) egyenlete két szempontból kiegészítése indokolt: 1. Az egyenletben felsorolt tényezők skaláris értéke mellett azok iránya is fontos a belvizek keletkezése szempontjából. A tanulmány nem említi, hogy az egyes hatótényezők nem csak skalár értékükkel, hanem "előjelükkel" is figyelembe veendők. 2. A levezetés további pontosításra szorul azzal kapcsolatban, hogy a terepi viszonyok között nem csak a természeti tényezők okozhatnak elöntéseket, hanem antropogén hatások is. Az antropogén hatások nem kerültek beemelésre az egyenlet tagjai közé, azonban a belvizek szempontjából hatásuk fontos. A fentiek alapján a egyenlet kiegészítésre kerül a H(„ H7 és Hg tagokkal: Cl+ C2+Hi+H2+H7+H4+H5+H6+H7+H8=Ei+E2+E3+Pi+ P2+ P3+K+— + — + — dTlk dT3 dT4k (2) ahol Hí - hozzáfolyás a vízelvezetési potenciál függvényében H7 - hozzáfolyás a földművelési potenciál függvényében Hs - hozzáfolyás a beépítettségi potenciál függvényében. Az egyenlet kibővítésébe bevont tagok tartalmi kifejtése: • Hé - hozzáfolyás a vízelvezetési potenciál függvényében. A tag reprezentálja a vízrendezési infrastruktúra hatását az összegyülekezési viszonyokra. A gyakorlati tapasztalatok alapján a vízelvezető hálózat működésének következtében az elvezetés intenzitása lecsökkenhet, az elvezetés pillanatnyi potenciális értének függvényében. Az elvezetési potenciál értékét a terület vízrendezési műveinek sűrűsége, illetve a vízelvezető rendszerek pillanatnyi elvezetési viszonyai határozzák meg. • Hs - hozzáfolyás dinamikáj a a beépítettség függvényében. Az összegyülekezés folyamatát a statikus és a dinamikus hatások összessége határozza meg. Azonban a vízgyűjtőkön végrehajtott antropogén beavatkozások az összegyülekezés dinamikáját jelentősen befolyásolták. Ezen hatások legmarkánsabban a belterületeken végrehajtott, a burkolt felületek növekedését megvalósító beavatkozások kapcsán jelenik meg. A burkolt felületek növekedése következtében az összegyülekezés sokkal gyorsabbá válik. A gyorsabb belterületi összegyülekezés a külterületi rendszerek irányába impulzus szerűen továbbítja a belterületekről érkező terhelést, melynek következtében a terhelést befogadó vízrendszerekben elvezetési problémák, elöntések keletkeznek. • H7 - hozzáfolyás a földművelési potenciál függvényében. A tag reprezentálja az érintett vízgyűjtőn fennálló öntözési tevékenység, agrotechnológiai gyakorlat és beavatkozások hatásait, melyek a termesztett növénykultúrától és annak fenológiai státuszától függően változik. Az agrotechnológiai beavatkozások jelentősen befolyásolhatják az összegyülekezési folyamatokat. Jellemzően a növénytermesztés számára kedvezőbb viszonyok biztosítása a céljuk, azonban a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a nem kellő körültekintéssel végrehajtott beavatkozások (pl: mélyszántás elmaradása következtében keletkező „eketalp” stb.) nemhogy elősegítik, hanem kifejezetten hátráltatják kedvező vízgazdálkodási helyzet kialakulását. Habár Salamin munkáját 1942-ben publikálta, azonban számos olyan - sajnálatosan napjainkban is helytálló - kérdést érintett, amelyekkel napjaink vízrendező mérnöke is, mint vádakkal kénytelen megküzdeni. Kiemelte például azon helytelen közvélekedés káros voltát, amely a belvíz levezető csatornahálózatot teszi felelőssé az Alföld " elsivatagosodásáért". Kienitz Gábor (2. kép) munkássága többek között a belvíz keletkezés és az elvezetés rendkívül alapos vizsgálatát ölelte fel. Elméleti megközelítését (Kienitz 1968) fizikai alapon dolgozta ki. x =1! + q,+qp+qsz (3) ahol
