Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 4. szám
22 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 4. sz. A TIVADARI ÉS A TARPAI GÁTSZAKADÁSOK A Tisza jobb parti töltésének szakadása Tivadar és Tarpa között 2001. március 6-án kora délután következett be. A gátszakadást először az 54+650 tkm-ben, majd az 55+350 tkm szelvényében jelezték március 6-án 13 órakor, majd 14:30 órakor, aminek helye a szakadás utáni pontos felmérések alapján az 54+235-54+345 tkm (tivadari szakadás), illetve 55+340-55+485 tkm (tarpai szakadás) közötti szelvényszámokra módosult. így az első szakadás szélessége 110 m, a másodiké 145 m volt. „A töltésszakadás amiatt következett be, hogy a mértékadó vízszintet 84 cm-el és a koronaszintet 40-50 cm-el meghaladó rendkívüli vízterhelést a nem megfelelő magasságú és szelvényméretű - 3,0 m koronaszélességű 1:2 mentett oldali és 1:2 víz felőli oldali rézsűhajlású -, a korábbi napok esőzéseitől és a nyúlgátak alatt és felett átfolyó víztől átázott töltések nem bírták. A gátszakadás helyén, de az egész 2 700 m hosszú nyúlgáttal védett töltés szakaszon sem az 1998. novemberi, sem az ezt megelőző árvizek idején nem voltak árvízi jelenségek, a töltéstest anyaga jó minőségű, egységesen kötött agyag volt.” (Fazekas 2001). A gátszakadással is érintett töltésszakaszon a tarpai töltésfejlesztés vége és Tivadar között 2700 m hosszban a vízszintemelkedéssel lépést tartva kiépült a nyúlgát, ami végül 40-50 cm-es vizet tartott. A nyúlgátak alatt és helyenként felette is kismértékű vízátfolyások voltak, s az ebből származó víz áztatta a töltéskoronát és a rézsűt is, ami a rézsű csúszások kialakulásában szerepet játszhatott. A töltésszakadások környezetében az első megcsúszások március 6-án 5-8 óra között jelentkeztek, majd 11 órától gyors egymásutánban 2,5 óra alatt 16 töltéssuvadás keletkezett, s a második töltésszakadás térségében egy 200 m hosszú szakaszon egy óra alatt 5 db suvadás alakult ki. A helyszínen lévő védelmi erők azonnal megkezdték a suvadások megfogását a csúszólap alsó élének megtámasztásával, de a közel függőleges oldalfalak bordás megtámasztására már nem volt idő, mert bekövetkezett a gátszakadás. A gátszakadásokkal érintett szakaszon ekkor három VÍZIG összesen 180 fős védelmi osztaga, a Dombrádi PV Komplex Alegysége 50 fővel és 170 fő közerő, összesen 400 fő dolgozott (Fazekas 2001). Az 54+650 tkm-nél egy 25 m széles, a töltéskorona mentett oldali koronaéléből induló, a töltéslábig tartó suvadásnál a töltés hirtelen 5,0 m szélességben 1,5 m mélységben megroskadt és átszakadt. A kiszakadt nyílást a víz gyorsan mélyítette és szélesítette, elzárására esély sem volt. Az 55+350 tkm szelvényben két egymástól 15 m-re lévő suvadásnál egyszerre következett be a töltéstest teljes állékonyságvesztése, s a víz először két egyenként 5,0-6,0 m széles nyíláson áramlott ki, ami rövid idő alatt eggyé teljesedett (Fazekas 2001). Március 6-án este a szakadások szélessége 60-70 m volt, ami később 110 m, illetve 145 m-re növekedett. A két szakadáson maximum 800 m3/s, összesen 140 millió m3 víz áramlott ki. A gátszakadásokon kiömlő víz gyorsan elérte a lokalizációs terv által meghatározott első lokalizációs vonalat, a Tivadar - Tarpa közötti műutat. Az út a kiömlő vizet kb. 3 óráig tartotta fel. Az utat meghágva a víz a terep esésével megegyezően a legmélyebb vonulatokon haladt végig a legalacsonyabb pontok felé, követve a Makócsa, Szipa, Csaronda csatornák nyomvonalát Tiszakerecseny, Lónya és Ukrajna térségében. A területen a víz tározására meglévő holt-medrek, mélyfekvésű területek állnak rendelkezésre, tározási lehetőség nincs. A gátszakadásokon kiömlő víz március 7-én reggel érte el a második lokalizációs vonalat, a 41. sz. főutat, s az út alatt lévő hidakon, átereszeken folyamatosan folyt át. Ezek a nyílások a felülről érkező nagy víztömeget nem voltak képesek átereszteni, s a felduzzadt víz március 7-én délutántól hosszú szakaszokon ömlött át az út tetején, annak ellenére, hogy a belvíz átvezetésére 3 db híd és 5 db áteresz van beépítve, öszszesen kb. 100 m2 átfolyási szelvénnyel. Az úton történő vízátömlés után a 41-es út vízvisszatartó, tározó szerepét betöltötte - összesen kb. 70 millió m3 víz tározódon az út felett - s annak érdekében, hogy a víz továbbvezetése szabályozottan, a legmélyebb vonulatokat követve történjen meg, s a környező települések ne kerüljenek a szabadon átfolyó víz útjába, előbb március 8-án 1.00 órakor a Csaroda felőli oldalon, majd 2.30-kor Tákos térségében megtörtént az út átvágása egyenként 15 m szélességben a legmélyebb helyeken. Ezzel sikerült megakadályozni azt is, hogy az átfolyó víz az utat sok helyen megrongálja, vagy a töltését átszakítsa. Ha nem történik meg az út átvágása, a víz akkor is levonult volna a terepesés mentén, legfeljebb egy napos késéssel, de hasonló elöntéseket okozva. A 41-es út összesen 29 óráig tartotta vissza a vizet. A tivadari és a tarpai gátszakadásokból származó víz magyar területen maximálisan 26000 ha-t, az ukrán oldalon 6000 hat öntött el. A Beregi öblözet 20 településéből elöntés alá került nyolc (Csaroda, Gelénes, Gulács, Hetefejércse, Jánd, Tarpa, Tákos, Vámosatya) és Gergelyiugomya egy része. Négy települést ideiglenes védmű védett, amelyet a víz elért (Márokpapi, Tiszaadony, Tiszakerecseny és Gergelyiugornya egy része). Öt települést (Mátyus, Tiszaszalka, Tiszavid, Barabás, Lónya) ideiglenes védmű védett, amelyet a víz nem ért el. Három települést (Beregdaróc, Beregsurány, Tivadar) az elöntés nem veszélyeztetett (Fazekas 2011). SUVADÁSOK KIALAKULÁSA A gyorsan növekvő vízszint először elérte a gátkorona magasságát, majd a csaknem egy napja épülő nyúlgát magasságát. A víz elkezdett átfolyni a nyúlgát felett. Az árvízvédekezést nehezítette a védekezési anyag hiánya, amit egyrészt a hosszú anyagszállítási útvonal, másrészt a szállítási útvonal minőségi lehetetlensége okozott. Mind Tarpa, mind Tivadar felől hosszú szállítási útvonal volt. Egyirányú forgalmat kellett biztosítani. A töltés koronája járhatatlan volt, mert a nyúlgát a töltés tengelyébe került, de ha nem ott van, akkor sem biztos, hogy a homokzsákot szállító járművek tudták volna használni a korona átázottsága miatt. így a szállítójárművek lekényszerültek a töltés lábához, ami szintén át volt ázva (lehet, hogy még jobban, mint a töltés korona), és csak nagy nehézségek árán lehetett közlekedni. Az 1. és 2. képen a töltés lábánál víz borítja azt a sávot, melyen a gátszakadást megelőzően a védelmi anyag szállítása folyt.
