Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
Szlávik Lajos: 50 éve volt a Tisza-Szamos közi árvízkatasztrófa 21 árvíz. A közvetlenül érintett 45 település lélekszáma nem érte el az 50 ezret. AZ 1970. ÉVI ÁRVÍZ HIDROMETEOROLÓGIAI ELŐZMÉNYEI, KIALAKULÁSA 1969. hosszú őszi szárazságát november végétől csapadékban gazdag időszak követte. Április végéig a Felső-Tisza és a Szamos vízgyűjtőjén lehullott csapadék mennyisége rendre meghaladta a havi sokéves átlagokat; a vízfolyások viszonylag magas vízszintje állandósult. Az időjárás csapadékos jellege májusban is folytatódott, sőt megerősödött. A több hullámban lehullott kiadós előkészítő esők után a május 9-10-én kialakult közép-európai ciklon következtében Kárpátalja és Erdély egész területét bőséges zivatarok árasztották el. A Tirrén-tenger térségében alakult ki aztán az a ciklon, amely északkeleti irányban haladva másnap középpontjával Erdély fölött helyezkedett el és végeredményben az árvízkatasztrófát kiváltotta. A mérőállomások adatai szerint a csapadék maximum Ráglán 179,5 mm, Szinérváralján 156,5 mm volt. A csapadékíró műszerek adataiból utóbb kitűnt, hogy a roppant vízmennyiség - bár két naptári nap között oszlott meg - voltaképpen 20-27 óra alatt hullott le, mialatt hevessége 3-10 mm/óra között váltakozott (Lászlóffy 1972). A gyors és rendkívüli méretű lefolyás - a rendelkezésre álló adatok szerint - csak esőből keletkezhetett (Szeifert 1971). A Tisza erdélyi vizgyűjtőjén május 10. és június vége között, az egész évi átlagos csapadéknak csaknem a fele, öszszesen 300-320 mm eső hullott, amelynek túlnyomó része a korábbi esőzések által telitett talajon lefolyt, beszivárgás alig volt, a lezúduló víz a medrekben összpontosult, és igen heves áradás indult a Felső-Tiszán és a Túron, a Szamoson és a Krasznán. AZ ÁRVÍZ LEFOLYÁSA, AZ ÁRVÍZKATASZTRÓFA BEKÖVETKEZÉSE Szabolcs-Szatmár megyében az árvízi helyzet szinte néhány óra alatt alakult ki. Május 13-án a reggeli órákban még semmi sem mutatott arra, hogy a Felső-Tisza vízgyűjtő területén leesett csapadék hatására komoly árvízzel kell számolni. A VITUKI Országos Vízjelző Szolgálata 11 órakor géptávírón küldött értesitést a levonuló nagy árvíz lehetőségéről. A területi szervek tehát tudtak a megindult árhullámról, de váratlanul érte őket az áradás rendkívüli hevessége. A védekezésre való felkészülésre a folyók felső szakaszán (a Felső-Tiszán, a Túron és a Szamoson) gyakorlatilag nem volt idő. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVÍZIG) védelemvezetése május 13-án délben elrendelte az árvédelmi készültséget haladéktalanul, s ezzel mozgásba hozták az egész árvízvédelmi szervezetet. Magyar területen elsőként a Túr tetőzött. Áradásának hevessége 168 cm/2 órás rekordot jelentett. 14-én hajnali 3 órakor - a készültség elrendelése után 15 órával - a Túr garbóiéi mércéjén 640 cm-t olvastak le, az addigi legnagyobb vízszintnél (LNV) 80 cm-rel többet (7. táblázat). A Tisza tiszabecsi vízmércéjén a vízállás május 13-án 12 órakor - az I. fokú készültség elrendelésekor - 250 cm volt és 18 óra alatt, május 14-én 6 órára 430 cm-t emelkedett, 680 cm-rel tetőzött, 107 cm-rel meghaladva az addigi LNV-t Ez a vízszint megegyezett a töltés koronaszintjével. Az áradás leghevesebb szakaszában a vízszintemelkedés mértéke 2 óra alatt 106 cm volt (Csorna és Szilágyi 1971, Lászlóffy és Szilágyi 197/)! Folyó Vízmérce 1970 előtti LNV (cm) Ideje 1970. évi LNV (cm) Ideje Különbség (cm) Tisza Tiszabecs 573 1947. XII. 680 1970.V.14. + 107 cm Túr Garbolc 560 1966. III. 640 1970.V.14. + 80 cm Szamos Csenger 743 1888: III. 902 1970.V.14. + 159 cm Kraszna Agerdő 650 1919. V. 651 1970.V1.13. + 1 cm A Túron 22 km-en kellett meghágás ellen védekezni, nyúlgátak építésére került sor. A Túr bal parti határszelvényében - ahol a töltés az országhatárral járó korlátozás miatt kézzel épült - nem sikerült eredményesen védekezni és a töltés átszakadt mintegy 15 m hosszban, részben magyar (7 m), részben román területen (8 m). Román területen mindkét parton bekövetkezett egy-egy további szakadás, valamennyi töltésmeghágás következtében. A Túr bal parti gátszakadások vizei ellen Garbóié és Nagyhódos megvédésére megfeszített munkával két napig sikeres védekezés folyt. Ez jelentős árvízvédelmi eredmény volt, de csak átmeneti siker. A második napon a Sáréger csatornán érkező nagymennyiségű és magas víz a jobb parti tennészetes magas vonulatát mintegy 400 m-en meghágva május 16-án 20 órakor a védekezési vonalak mögött tört a töltésekkel körülzárt Kishódosra és Nagyhódosra és építményeik 80%-át órák alatt elpusztította. Az emberek a fák csúcsára, az összeomló házak tetejére mászva várták a csónakokat, hogy a puszta életüket mentsék, minden ingóságukat elnyelte a víz; állataik az áradásba fulladtak. Végül is itt csak Garbolcot sikerült megvédeni (Szeifert 1971). Május 12-éről 13-ára 24 óra alatt a Szamoson Szatmárnémetinél 363 cm-rel, Csengéméi 298 cm-rel emelkedett a vízszint. Az árhullámok legmeredekebb ágáról még ezeknél is nagyobb értékek olvashatók le. A Szamos árhulláma Csengéméi május 14-én 20 órakor, az addigi LNV-nél (1888. évi 743 cm) 159 cm-rel magasabban, 902 cm-es vízállással tetőzött (7. ábra). Annak ismeretében, hogy a Szamoson 1932. óta számottevő nagyvíz nem volt, valamint, hogy az eddigi LNV 82 évvel korábban állt elő, a kialakult helyzet valóban rendkívülinek minősíthető. A vízszint sok helyen 10-30 cm-rel, sőt egyes helyeken 40-50 cm-rel haladta meg a töltés koronaszintjét. A védekezők gigászi küzdelemmel órák alatt építettek ki több mit 20 km hosszban nyúlgátat. A koronán átcsapó víz fokozatosan gyengítette a töltés szelvényét. A rendkivüli erőfeszítések ellenére május 15-én hajnali 2 és 4 óra között előbb Nábrádnál, a jobb par-1. táblázat. Tetőző vízállások az 1970-es árvíz idején, a Felső-Tisza vidék folyóin Table 1. Peak water levels during the floods of 1970 on the rivers of the Upper Tisza region
