Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 3. szám
26 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 3. sz. A termálvizek jelenléte a térség különleges adottsága, melynek kitermelése kulcsfontosságú a mezőgazdaság, illetve a közüzemi fűtőrendszerek telepitése szempontjából. A termálvízadók nagymértékű igénybevétele két részterületen hangsúlyos: a Szentesi termálvízadó rendszer és a Szegedi termálvízadó területén (ezen a két területen valósul meg a hazai kitermelés ötödé). A szentesi térségben 1958- tól kezdődően kezdődtek meg a kutak kiépítése a területen, főleg mezőgazdasági felhasználásra, üvegházak fűtésére. Az eltelt idő alatt jelentős nyomáscsökkenés következett be a vízadókban, mert ezen a területen a kitermelt vízkészlet nem kerül visszasajtolásra (Szanyi 2015). A szegedi rendszer esetében szintén regisztráltak vízszint csökkenést, azonban ez a szénhidrogén kitermeléssel hozható kapcsolatban. Megállapítható, hogy a termálvíz készletek tartós kitermelésének következtében bekövetkező nyomáscsökkenések miatt, a jövőben már csak a használt vizek visszasajtolása biztosíthatja a készletek hosszú távú hozzáférhetőségét. Levelény, Algyő és Gyála térségében. A földtulajdon szerkezet és a nagyüzemi termelőszövetkezetek kedvező környezetet biztosítottak a tervezett fejlesztések megvalósításához. A fellelhető legkorábbi adat szerint 1947-ben 776 hektárnyi terület került ellátásra, míg 1976-ra ez szám 40 336 ha lett. A fejlődés gyakorlatilag évente -az időjárási körülmények függvényében- folyamatosan növekvő öntözési volument eredményezett, átlagosan 15 évente 20 000 ha-nyi növekménnyel. Az ilyen mérvű fejlesztés a nagyüzemi birtokviszonyokra alapozott mezőgazdasági termelés, illetve a központilag irányított tervgazdálkodás eredményeként valósulhatott meg. Ezen csúcsérték aztán az 1980-as évektől kezdődően az 1990-es évek elejére visszaesett 30 000 ha alá, és 2019-ig bezárólag sem emelkedett fölé. Habár az 1990-es évektől kezdődően a mezőgazdasági birtokszerkezet jelentősen megváltozott a korábbi nagyüzemi struktúra megszűnésével, az öntözött területek nagysága 20 000 és 30 000 ha között maradt. Az Igazgatóság működési területén két helyen a felszín alatti víztestek határokkal történő megosztottsága miatt szoros együttműködés szükséges a határ menti partnerszervezetekkel. A Maros folyó hordalékkúpja átnyúlik Romániába, míg a Duna-Tisza közi Homokhátság felszín alatti vízadói Szerbia területén folytatódnak. Ezen határokkal osztott vízbázisok fenntartható igénybevétele csak a szomszédos országok összehangolt tevékenységével biztosítható hosszú távon. MEZŐGAZDASÁGI VÍZSZOLGÁLTATÁS A térség gazdasága számára mezőgazdaság fejlesztése elsődleges volt és jelenleg is a prioritások között szerepelt. A természeti adottságokhoz és a hagyományosan fejlett agrotechnikai hagyományokhoz kapcsolódóan a növénytermesztés, a szántóföldi (10. ábra), és a kertészeti környezetben nagy volumenű. Alkalmazkodva a felszíni morfológiai adottságokhoz a jelentős területű halastavakban folyik a haltermelés. Mindkét mezőgazdasági ágazat számára nélkülözhetetlen a megfelelő minőségű és mennyiségű öntöző-vízkészlet biztosítása. 10. ábra. Szántóterületek elhelyezkedése az ATI VÍZIG működési területén (A TI VÍZIG- VKGTT 2017) Figure 10. Location of arable lands in the operating area of A TIVIZIG (A TI VÍZIG- VKGTT 2017) A működési terület 80%-a természetes úton csak az öszszegyülekezésből származó időszakos vízkészletekből részesül, míg 20%-a látható el a kiépített öntöző rendszerek által. A mezőgazdasági vízszolgáltatás volumene az 1960-as években kidolgozott vízgazdálkodási kerettervezés eredményeként kapott lendületet. Az I. kerettervezési időszakban 20 év alatt jelentős fejlesztéseket irányoztak elő jellemzően a Tisza bal partján, Szentes-Szarvas, Mindszent, Hódmezővásárhely térségében, a Maros jobb és bal partján, Mezőhegyes térségében, illetve a Tisza jobb partján A térségben az 1960-as évekig az öntözésben a rizstelepek ellátása dominált, meghaladta az összes ellátott terület 50%-át. Majd ezen ágazat jelentősen visszaszorult és a szántóföldi kultúrák öntözése vette át a vezető szerepet (11. ábra). ■ Egyéb ■ Rét, legelő ■ Zöldség, gyümölcs ■ Kapás növények ■ Szántóföldi takarmány ■ Rizs 11. ábra. Öntözött mezőgazdasági kultúrák megoszlása 1957-1972 között (Forrás: ATIV1ZIG) Figure 11. Distribution of irrigated agricultural crops between 1957-1972 (Source: ATIVIZIG) A rendszerekbe jutatott vízmennyiségekről rendszeres adatszolgáltatás az 1990-es évektől áll rendelkezésre. Ezek alapján megállapítható, hogy csak a rendkívül aszályos esztendőkben emelkedik 80 millió m3 fölé a kiszolgáltatott víz mennyisége, ami átlagos években 30 millió m3-t tesz ki. A terület aszály érintettségét a 12. ábra szemlélteti. A térségben működő kiépített öntöző rendszerek kihasználtsága eltérő. Van olyan rendszer, amely közel 100%-os kihasználtsággal üzemel (Maros balparti öntözőrendszer), de általánosságban megállapítható, hogy a rendszerek kihasználtsága az utóbbi 15 évben jelentősen visszaesett. Az öntözési igények többlet kielégítésére jelenleg 6 674 Es áll rendelkezésre a már kiépített rendszerekben. A hatékony üzemeltetés biztosítása érdekében sürgető feladat a rendszerek kihasználtságának fokozása, hiszen ezáltal mérséklődhetnek a felhasználók által fizetett vízdíjjak. Azokban az esetekben, amikor olyan helyen jelentkezik öntözési igény, ahol nem biztosított a fömüvi vízellátás, akkor a rendszerek fejlesztését kell végrehajtani. Jelenleg két ilyen fejlesztési terület van, egyrészt a Mezőhegyesi Ménesbirtok területére vonatkozóan készültek el fejlesztési tervek, másrészt a Duna-Tisza közi Homokhátság délkeleti lejtőjén megvalósítás alatt áll a Homokhát vízpótló rendszer.
