Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 3. szám
22 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 3. sz. A területi belvizek éven belüli kialakulása alapvetően két időszakhoz köthetőek. A telet megelőző hosszabb felhalmozódási időszakokat követő tavaszi csapadékos időjárás következtében a tavaszi hónapok tekinthetők belvizesnek, illetve a nyári nagycsapadékok következtében a kora nyári időszakban jellemzőek még a belvízi elöntések. A belvíz időbeni megjelenését -hasonlóan az árvizekhez- gyakran jellemzik a több hullámban jelentkező belvízhullámok. Ezek következtében sokszor akár 6-8 hónapos időtartamban is belvízi készültség fenntartás indokolt. A 3. ábra a belvízvédelmi fokozatok éven belüli megoszlását mutatja be. 3. ábra. A belvízi fokozatok havi megoszlása Figure 3. Monthly distribution of excess water stages Habár a belvíz előfordulása az 3. ábra alapján a két leginkább érintett időszakhoz köthető, azonban gyakorlatilag egyik hónap sem tekinthető belvízmentesnek. A belvízi veszélyeztetettség leginkább a mezőgazdasági művelésű területek hasznosítását akadályozza. A mezőgazdaságra gyakorolt hatása, jelentős mértékben a területhasználat módjától, illetve a termesztett növénytípus fejlettségi fokától függ. A télvégi hosszú idejű belvízi elöntések jelentős károkat okoznak a mezőgazdaság számára, azonban az elöntött területeken a mezőgazdasági munkák késedelme miatti károkat sokszor jelentősen meghaladja -a közvetlen elöntéssel nem érintett- területeken a jelentős víztöbblet következtében keletkező terméstöbblet. A mezőgazdaság szempontjából legkritikusabb a betakarítást megelőző időszak, hiszen ilyenkor a növényzet sokkal kevesebb ideig tartó elöntést képes elviselni. Ezek alapján megállapítható, hogy legkritikusabb belvízi időszak a május-június. A belvíz a terület domborzati adottságai következtében a településeket is komoly kihívások elé állítja. Egyrészt a külterületekről érkező belvízi terhelésektől mentesíteni szükséges azokat. Másrészt a belterületeken keletkező belvizek, csapadékvizek elvezetését kell biztosítani. A belterületekről történő vízelvezetés hatékonyságát jelentősen befolyásolta, a település csapadék csatorna hálózatának kiépítése, illetve annak aktuális állapota. A belvízi időszakok során több településnél bizonyosodott be, hogy a domborzati adottságokhoz nem kellő körültekintéssel megtervezett és kiépített belterületi csatornahálózat következtében keletkeztek belterületi elöntések. A települések esetében további, akár belvízi elöntésekkel járó problémákat okoztak, azon a nem kellően átgondolt lakóövezeti fejlesztések melyek során a korábban lefolyástalan belterületi ingatlanokat lakóingatlanná nyilvánították. Ezeknél, sajnos belvíz időszakonként visszatérő probléma, hogy a lakóingatlanok gyakorlatilag használhatatlanokká válnak időszakosan. Az alföldi térségek külterületi jellemzője a tanyás szerkezet, amely hosszú évszázadok óta a táj sajátossága. A domborzati adottság következtében az ilyen lakóingatlanok is ki vannak téve a belvíznek. Ezek mentesítése sokszor csak az ingatlan értékét többszörösen meghaladó költségbe kerülő műszaki beavatkozással valósítható meg. A belterületek felértékelődésével, illetve gazdasági potenciáljuk fejlődésével a belvizeket elvezető rendszer egyre több terhelést kap, olyan vízbevezetések formájában, amelyek korábban nem voltak jelen. Egyrészt a belterületek kiépülésével a csapadékvizek összegyülekezésével és elvezetésével a korábbinál nagyobb víztömegek érkeznek a belterületekről. A térség geotermikus adottságainak kiaknázásával jelentősen növekednek a termál csurgalékvíz bevezetések és az általuk szállított hozamok mind a belterületek, mind a külterületek vonatkozásában. A térség öntözővíz szállításában is jelentős szerepet töltenek be a belvízcsatornák, hiszen ezeken keresztül -folyásirányukkal ellentétesen- a műtárgyakkal létrehozott duzzasztások által történik az öntözővíz szolgáltatás. A rendszerek ilyen mértékű igénybevétele sokszor eredményezi, hogy a vízjogi engedélyekben nyilvántartott elvezetési kapacitás nem áll rendelkezésre, ami zavarokat eredményezhet az elvezetésben. A térség belvizeinek elvezetését 6 734 km hosszú csatornahálózatból 4 662 km (70%) üzemeltetését végzi a Vízügyi Igazgatóság (4. ábra), míg 2 072 km (30%) csatorna önkormányzati, társulati, vagy magán kezelésben van. Az elvezető hálózat fajlagos kiépítettsége 16-26 1/s/km2 kapacitású, de a nagy nemzetgazdasági jelentőséggel vagy belterületi érintettséggel rendelkező öblözeteknél ez nagyobb is lehet (pl.: a 38. számú Tápé- Vesszősi öblözet 60,88 1/s/km2 fajlagos elvezető képességgel rendelkezik). Összesen 124 db szivattyútelepet üzemeltet az Igazgatóság 145,67 m3/s kapacitással. A belvizek kezelésében nagy jelentőséggel bírnak a tározók. A területen 25 db állandó tározó 4548,56 ha kiterjedéssel, illetve 38 db vízvisszatartásra alkalmas terület 3 052 ha kiterjedéssel áll rendelkezésre. 4. ábra. A belvíz elvezető rendszer és elemei (Készítette: Vígh 2019.) Figure 4. Drainage system and its elements (Edited by Vigh 2019.)
