Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 3. szám
21 Kozák Péter: Az Alsó-Tisza vízgyűjtőjének vízgazdálkodási mérföldkövei az elmúlt 100 évben és kihívásai az elkövetkezendő 100 évre lentkezett. A mentet oldali rézsű állékonyságát is veszélyeztető fakadóvizek kezelésének hosszú időszakra visszatekintő hagyománya alakult ki, melyre támaszkodva költséges, bonyolult beavatkozások nélkül biztosíthatók a védművek mentett oldali rézsűinek állékonysága. A védelmi szituációkban még jelentős erőforrásokat igényeltek a szivárgások, csurgások kezelésével kapcsolatos feladatok. Buzgárveszélyes rétegsorok következtében csekély számú, de annál nagyobb kiterjedésű buzgár felszámolásával kellett foglalkozni. A buzgárok elleni védekezések közül legemlékezetesebb az 1970. évi árvíz során Makónál kialakult buzgár volt, melyhez kapcsolódóan 18 000 ember kitelepítését hajtották végre (7. kép). A MAKÓIAD A VÍZÜGYI* SZOLGÁLAT ÉS A-KATONÁK ÉBER- FIGYELME-SZERVEZETT-ÖSSZE FOGÁSA- ES -CÉLTUDATOS -HELYTÁLLÁS 1970. MÁJUS -20-25 - KÖZÖTT n/T-FÉKEZTE MEG Á FENYEGETŐ - ÓRIÁS - BUZGÁRS OR. AMELY- E LQNTÉ S SE L - FENYEGETI > MAKÓ.-VÁROSAI mert a víz Martjánál /f=^. SOKAN ÜGY ALLOTTUNK/Á^ Mi XT EGY NAGY BASTYÁRÁLO-nvT' / GíUTZE - ISTVÁN 1 X____2C ^ «ÁVl 7. kép. Makói buzgár emléktáblája (Fotó: ATIVIZIG) Picture I. Sand boil plaque in Makó (Photo: ATIVIZIG) Az árvízvédekezések során a felső szakaszokról érkező árhullámokkal kapcsolatos időelőnyök kellő időt biztosítanak a töltéskoronát meghaladó árvizek elleni ideiglenes védművek kiépítésére. A közelmúlt árvízi fejlesztési közül meg kell említeni a Szeged városát védő belterületi védműrendszer átépítését, melynek során Magyarországon -jelenleg- a legnagyobb hosszban (mintegy 1600 m) került alkalmazásra mobil árvízvédelmi fal (2. kép). 2. kép. Szegedi mobil árvízvédelmi fal (Fotó: Kozák P.) Picture 2. Mobile flood protection wall in Szeged (Photo: P. Kozák) Az árvízi biztonság megteremtése érdekében a védelmi rendszer potenciáljának fejlesztése elsődleges. A hazai fejlesztések egyrészt a lefolyások gyorsítását célzó, másrészt az árvízi csúcsvíztömegek tározását biztosító eszközrendszer alkalmazását határozták meg. A lefolyás gyorsító intézkedések lokálisan a levonulási szintek csökkentését valósítják meg. A vízszintcsökkentés eredményeként a megnövelt lefolyási sebesség az alvízi szakaszon vízszint emelkedést okoz, hiszen az alvíz nem az érkezés ütemében vezeti tovább a vizeket, hanem az alvízi levezetési viszonyok függvényében. Az árvízi tározók esetében az árvízi csúcs kerül kivezetésre, amelynek hatására csökken a vízszint. A tározóból a tetőzést követően apadó ágban kerül visszavezetésre a víz, vagy helyben felhasználják. Az Alsó-Tisza hidrológiai és hidraulikai sajátosságai miatt a tározás hatékonysága megkérdőjelezhető, hiszen árvízi időszakokban jellemzően duzzasztott állapotok alakulnak ki. A duzzasztás hatására csekély vízszínesések mellett hosszan elhúzódó árvizekjellemzik a szakaszt. A hatékony tározás ilyen levonulási viszonyok között nem valósítható meg. A lefolyás gyorsítása érdekében tervezett beavatkozások alkalmazhatóságát jelentősen korlátozza, hogy a folyószakasz szerbiai szakaszán jelenleg nem terveznek lefolyás gyorsító intézkedéseket melyek nélkül ezen beavatkozások nem hatékonyak. A folyószakasz árvízi kitettségét a hazai szakaszokon végrehajtott lefolyás gyorsító intézkedések nem csökkentették. A Tisza felsőbb szakaszain végrehajtott intézkedések hatására a várható árvízszintek növekedésére kell számítani. Ez a helyzet mindaddig fenn fog állni, míg a szerbiai folyószakaszon nem kezdődnek el lefolyás gyorsító intézkedések a folyó dunai torkolatától kiindulva. Az intézkedések folyószakaszra gyakorolt hatása alapján, megállapítható, hogy a folyószakasz árvízi biztonságának szempontjából elsődleges prioritással az árvízvédelmi rendszer kiépítését kell megvalósítani, különös figyelemmel a védelmi müveket kiépítési szint alatt keresztező műtárgyak (zsilipek, szivattyútelepek) rekonstrukciójára. A lefolyás gyorsítását csak a szerbiai folyószakaszon végrehajtott intézkedések megvalósítását követően szabad megkezdeni. Az árvízi tározás megvalósítását csak az előző intézkedések megvalósítását követően, azok gyakorlati tapasztalatai alapján célszerű megkezdeni. BELVÍZVÉDELEM A belvíz megjelenése a terület természeti adottságaival kapcsolatos. A kicsiny terepesések következtében a felszíni öszszegyülekezési folyamatok a talaj felszíne helyett a talajba történő beszivárgás által megy végbe. Ezáltal a felszínen összegyülekezett vízmennyiség rendkívül lassan jut el a befogadókhoz, így felszíni/belvízi elöntések alakulnak ki. A térség további sajátosságai azon felszín alatti áramlási sajátosságok, melyek eredményeként a terepen kialakuló elöntések keletkeznek. A kialakuló elöntések jellemzően hosszú időre kiterjedően borítják be a területet. Az Igazgatóság területén tapasztalat belvízi elöntések éves maximális nagyságát a 2. ábra szemlélteti. 120 000 ' to' i nn nr\n 1UU uuu :2 jZ ou uuu zz <D cs> /tn r\r\r\ ■■(íj 4U UUU p on rtrtn 1 ZU uuu i i i 1956 1960 1964 1968 1972 1976 1980 1984 <' 1988 1992 1996 2000 2004 2008 2012 2016 2. ábra. A belvízi elöntések maximális nagysága Figure 2. Maximum size of excess water floods
