Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 2. szám
76 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 2. sz. Fórum A Hidrológiai Közlöny 100. évfolyamának számaiban a Szakmai cikkek, illetve a Fórum rovatokban - szerkesztőségünk felkérése alapján - a Vízügyi Igazgatóságok szakembereinek tollából készült tanulmányokat közlünk, amelyekben bemutatják az Igazgatóságok működési területére jellemző vízgazdálkodási kérdéseket. Szintén felkérés alapján a Magyar Hidrológiai Társaság szakosztályai is készítenek tanulmányokat áttekintve szakmai területük múltját, jelenét és várható fejlődési irányait. Az alábbiakban dr. Ákoshegyi Györgynek, az MHT Balneotechnikai szakosztály elnökének írását közöljük, amelyben bemutatja a szakosztály történetét, tevékenységi körét. Az MHT Balneotechnikai szakosztályának története, tevékenysége Ákoshegyi György a Magyar Hidrológiai Társaság Balneotechnikai szakosztályának elnöke (akoshegyi.gyuri@gmail.com) A MEGALAKULÁS A Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) a Társaság 75. évfordulój a alkalmából, 1992-ben a következőket írta a szakosztályról: „Az MHT Balneológiái Szakosztálya, mint a Balneotechnikai Szakosztály jogelődje 1952 májusában alakult. Célja a hazai fürdőügy szakembereinek, a balneológia elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozók összefogása volt. 1967-ben a MOTESZ tagegyesületeként megalakult Magyar Balneoklimatológiai Egyesület, a szakterület orvosainak fórumává vált, s így a Társaság 1968. évi közgyűlésének határozata értelmében a szakosztály Balneotechnikai Szakosztály névvel újjáalakult, még ugyanazon évben. A megváltozott név is jelzi, hogy sokkal szélesebb, elsősorban a fürdőügy műszaki-természettudományi kérdéseivel kívánnak foglalkozni a tagok. A Balneológiái Szakosztály alakulása: 1952. május 15. A Balneotechnikai Szakosztály megalakulása: 1968. április 22. Munkaterületünk az összetett fürdőtechnikaibalneotechnikai kérdéseknek megfelelően a fürdővíz beszerzésétől annak újra felhasználásáig szélesedik. Ily módon vízföldtani, vízminőségvédelmi, vízgazdálkodás ivízkészletgazdálkodási, technológiai, vízjogi stb. kérdésekkel foglalkozunk. Nem szorul háttérbe a balneológiái kérdések vizsgálata. Szoros kapcsolatot tartunk a Magyar Balneológiái Egyesülettel. ” AZ ELMÚLT 25 ÉV A fentieket folytatva szeretném összefoglalni az ezt követő 25 év történéseit, sikereit és tanulságait. Hazánkban a lakosság több mint 2000 éve ismerte a meleg forrásokat és azok gyógyászati értékét. A török megszállás idején számos fürdő épült, és az utazók messze földre elvitték azok jó hirét. Több emlékezetes történet után a fürdők növekvő mennyiségű építése és a fürdőkultúra fejlődése a 19. században indult be igazán. A fürdőkben a medencevíz és a gyógyításra használt viz, valamint a zuhany víz részben vagy teljesen felszín alatti hévízből származott. Már a legelső fürdők is tulajdonosai voltak a medencéket ellátó forrásoknak és kutaknak. A 20. század közepére vált igazán tömegessé a fürdők látogatottsága, mennyiségileg jelentős fejlődés történt. Ekkor kezdtek jelentkezni az első minőségi problémák a fürdők vízellátásában, a medencevizek higiéniájában és a kibocsátott szennyvizekben. Hazánk gazdag termálvíz készlete sokáig kiszolgálta a töltő-ürítő rendszerű fürdő-medencékkel üzemelő létesítmények növekedő vízigényét, de az 1960-as években már szükségessé vált a termál és gyógyvizek mennyiségi védelme, valamint az egyre jobban szaporodó egészségügyi problémák felszámolása. Az illetékes kormányzati szervek egyre szigorúbb jogi szabályozásokkal igyekeztek a problémákat megoldani. 1968-ban született meg az első olyan szabályozás, amely foglalkozott a fürdővizek higiéniájával és a fürdőmedencék vízforgatásával. A fürdők létesítésének és üzemeltetésének korszerű szabályait az 1996. évi 37/1996 sz. Népjóléti Miniszteri rendeletben határozták meg. Ez a jogszabály akkor nagy előrelépést jelentett, sajnos azóta csak módosításokkal igyekeztek a fürdők fejlődésének, korszerű üzemeltetésének megfelelő keretet adni, de tejes körűen ez máig sem sikerült! Szakosztályunk a Magyar Fürdőszövetséggel és minden érdekelttel együtt részt vett egy új jogszabály elkészítésében, ami több mint 10 éve bolyong a hivatalok útvesztőjében, eredmény nélkül! Az 1990-es évek első fele elsősorban a privatizációról, az új tulajdonviszonyok kialakításáról szólt. Ez a fürdőket közvetlenül érintette abban a tekintetben, hogy a legtöbb fürdő a korábbi víz és szennyvíz vállalatok üzemeltetésében és részben tulajdonában is voltak. Ezek a vállalatok közvetlen minisztériumi irányítás alatt álltak, és gazdasági eredményeik is sok tekintetben a felsőbb akarat szerint (un. kiegyenlítő kassza) alakultak. A fürdőket a korábbi rendszer elsősorban szociális és egészségügyi szempontból tartotta fontosnak, ennek megfelelően a belépőjegy és gyógyászati árak igen alacsonyan voltak megállapítva, amitől a fürdők ráfizetésesen működtek! Magyarország 38 Víz és Csatorna Vállalata a fürdők „vesztességeit” - a víz és csatorna használatokat - gond nélkül elszámolták/leírták. Az új gazdasági helyzetben, amikor a fürdők tulajdonosai jellemzően a helyi önkormányzatok lettek, lényegesen megváltoztak az üzemeltetési viszonyok. A nagymértékben megemelkedett viz és csatorna használati árak azonnal veszteséget okoztak az „újsütetű fürdöüzemelte-
