Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 2. szám
10 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 2. sz. Az értékelt felszíni víztestek kb. 85 %-a kémiailag „jó” állapotban volt, 15 %-a pedig nem érte el a jó állapotot, azaz „nem megfelelő” kémiai állapotban volt. Ugyanakkor a víztestek jelentős részére még mindig nem állt rendelkezésre elegendő vízminőségi információ, az elsőbbségi veszélyes anyagok monitoring hiányosságai miatt. Ezek az állapotértékelés során, mint „szürke” („ismeretlen állapotú”) víztest jelennek meg. A legtöbb problémát a fémek, a higany és a kadmium okozta. „Jó” kémiai állapot jellemző általában nagy tavainkra, illetve a vizsgált holtágainkra, ivóvíztározóinkra, szikes tavainkra. A felszíni vízkészletek vízminőségi állapotát időnként jelentős mértékben rontják a rendkívüli szennyezések (haváriák), amelyek során rövid idő alatt a normál szintet meghaladó, lökésszerű szennyezőanyag terhelés érheti a vizeket. Ezek sokszor külföldi eredetű esetekből származnak. Az egyik legemlékezetesebb példa a 2000. év elején történt, amikor a Tisza romániai vízgyűjtőjén létesült bányászati zagytározóból származó nagy mennyiségű, cianid tartalmú szennyezés súlyos ökológiai károkat okozott a Tisza magyarországi szakaszán. (Erről a Környezetvédelmi Szakosztály - az Élőhelyvédelmi Szakosztállyal és az érintett MHT területi Szervezetekkel - minden évben közös előadó ülésen emlékezik meg.) A felszín alatti vizek vonatkozásában a nem körültekintő lakossági és gazdasági tevékenységek miatt a felszínhez közeli talajvizek szennyezettsége már a múlt század első felében sem tette lehetővé a legtöbb helyen az ivóvízcélú felhasználást a beépített területek térségében. Az 1960-70-as években a mezőgazdasági termelés intenzívebbé válása (pl. hígtrágyás állattartó telepek elterjedése, a műtrágyahasználat jelentős növekedése) hatására pedig a talajvíz nitrát szennyezettsége fokozatosan megnövekedett a mezőgazdasági területek jelentős részén is. Egyre több helyen váltak ismertté un. rendkívüli felszín alatti vízszennyezések is (pl. benzinkutak környezetében), és világossá vált, hogy a talajvizek szennyeződése általában veszélyezteti a mélyebben elhelyezkedő felszín alatti vizek minőségét is. Magyarországon több olyan vízminőségi komponens is van, amelynek a természetes háttérértéke viszonylag magas, miközben ugyanezek az anyagok antropogén eredetű szennyezés útján is bekerülhetnek a felszín alatti vízbe. Ilyen, természetes eredetű szennyezési problémát okozhat például az oldott vas, mangán, ammonium és arzén esetén a határérték feletti koncentrációk, főleg a porózus vízadó rétegekben. A karsztvizeknél és a parti szűrésű vizeknél ez ritkábban okoz problémát, bár ezek a vízadók nagyon sérülékenyek. 2009-ben, a VKI előírásai alapján készített első vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés során elvégzésre került a felszín alatti vizek mennyiségi és kémiai állapotát együttesen figyelembe vevő integrált állapotértékelés is, amelyet 2015. évben a második vízgyűjtő-gazdálkodási terv (VGT2) felülvizsgált. A 2015. évi értékelés alapján a 185 kijelölt felszín alatti víztest 53 %-a ,jó” állapotban volt, 14 %-a,jó, de gyenge kockázatú” minősítést kapott, míg 33 %-a „gyenge” állapotban volt. VIZEINK MINŐSÉGE JAVULT, DE MESSZE VAGYUNK A VÍZMINŐSÉGI CÉLKITŰZÉSEKTŐL Bár vizeink minősége az 1960-80-as évek erősen szenynyezett állapotához képest javult, ez a kedvező kép inkább csak a kémiai állapotra jellemző, vizeink ökoszisztémái messze nem egészségesek, s továbbra is gyakoriak a kritikus vízminőségi állapotok. Az ilyen helyzetekre jellemző, hogy a vízhasználatok korlátozására, az esetlegesen bekövetkező környezeti károsodások megelőzésére, mérséklésére, kezelésére vízminőségvédelmi készültséget kell elrendelni. A túlzott mértékű nitrogén és foszfor tápanyagok a vizekben eutrofízációt okoznak, melyek algavirágzáshoz, oxigénhiányos helyzetekhez vezetnek. 2018-ban a kedvezőtlen hidrometeorológia helyzet - az extrém alacsony vízállás és a tartós hőhullám egybeesése - miatt több vízfolyáson kellett vízminőségvédelmi készültséget bevezetni. Az 7. táblázat a Ráckevei Soroksári Dunán mért vízminőségi paramétereket mutatja be. A Duna-ágon a felső szakaszi - bár az előírt határértékre tisztított - nagy mennyiségű szennyvíz bevezetés miatt állandó dunai hígító tápvízre van szükség. (A rendszer vízminőségének szinten tartásához alapvető, hogy az 1 m3/s szennyvízterhelés legalább 10-15-szörös hígítást kapjon.) Az adatok jelzik, hogy a Duna-ágat érő külső (és belső) terhelések miatt fokozott eutrofizációs viszonyok alakulnak ki, melyek — a víz betáplálás hiányában és a tartósan kb. 25-27 °C-os vízben - oxigén hiányos vízminőségi állapotot okoznak. Kritikus szervesanyag-, ammonium-, nitrition tartalmú és oxigén hiányos “szennyvízdugók” alakulnak ki, s ezeket a “szennyvízdugókat” csak fokozott tápvíz bevezetéssel lehet levezetni. A tápvíz, s a lebegőanyagához kötött tápelemek viszont tovább növelik a rendszer „belső terhelését” (Varga 2019). Az ilyen eseteket nevezi Somlyódy „csapda helyzetnek” (Somlyódy 2018). Ilyen csapdákra az egyre gyakoribb extrém hidrometeorológiai helyzetek - klímaváltozás - miatt egyre többször számíthatunk! S ahol a tartósan alacsony vízállás miatt hosszabb ideig nem áll rendelkezésre „frissítő víz”, ott a cianobaktériumok - kék algák - megjelenése is valószínű (Is. Mártélyi holtág), és ha ivóvíz ellátás is történik ilyen felszíni vízből, ott plusz algaeltávolítási technológia bevezetésére is szükség lehet (Alcsi holtág). (Az előző kritikus vízminőségi helyzetekről a Környezetvédelmi Szakosztály - az Élőhelyvédelmi, a Limnológiai Szakosztállyal, és az MHT érintett területi szervezeteivel közösen, a Debreceni és Szegedi Egyetem közreműködésével - rendezett előadó üléseket és külön szekcióülést a XXXVII. Országos Vándorgyűlésen.)
