Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 2. szám
Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 2. sz. népegészségügyért felelős minisztériumok) is vannak feladatai. A fontosabb határvizeken - a hazai monitoring rendszerrel összehangoltan - a szomszédos országokkal közös vízminőségi monitoring mérések történnek évtizedek óta, melynek alapját a bilaterális határvízi egyezmények képezik. Mindezeken túl a Duna folyóra vonatkozóan az un. Nemzetközi Vízminőségi Monitoring Hálózat (TNMN) került kijelölésre a Nemzetközi Duna Védelmi Egyezmény (ICPDR) keretében, a dunai országok (14) együttműködésében. Ennek kiegészítéseként hatévente a teljes Duna szakaszon un. Közös Duna Vizsgálatokra (Joint Danube Survey - JDS) is sor kerül. A felszín alatti vizek korábbi vízminőségi törzshálózatának a bővítésével alakult ki a 2007. január 1.-től működő, a VKI követelményeinek megfelelő vízminőségi-mérőhálózat. A felszín alatti vizek monitoring rendszere részben állami, részben a vízfelhasználók által működtetett megfigyelések eredményeiből tevődik össze. A VKI szerint a felszín alatti vizek esetében feltáró és operatív monitoring programot kell működtetni. Összesen 6 féle feltáró program működik Magyarországon, ebből 2 mennyiségi, 4 kémiai alprogram. A menynyiségi monitoring mérések során a vízszint és vízhozam észlelése történik meg. A vizsgált minőségi paraméterek általában a VKI által előírt alap fizikai-kémiai paraméterek vizsgálatára terjednek ki, de egyes kémiai alprogramban egyéb jellemző szennyezőanyagokat, pl. oldószereket, szénhidrogéneket és egyes specifikus rákkeltő vegyületeket (pl. benzol, vinil-klorid), nehézfémeket is vizsgálnak. A mintavétel gyakorisága általában évi 1-2 alkalom. Az operatív monitoring 4 alprogramot tartalmaz, melyek célja a speciálisabb minőségi problémák felderítése. Összesen kb. 1 750 kútból történnek rendszeres analízisek a kémiai és mennyiségi állapot meghatározása érdekében. A VÍZMINŐSÉGI ÁLLAPOT ÉRTÉKELÉSÉNEK MÓDSZERTANA Az 1960-70-es években a felszíni vizek vízminőségi állapotának értékelése általában a vízhasznosítás (pl. ivóvíz, öntözővíz) szempontjainak figyelembevételével, hazai és nemzetközi módszertanok, műszaki irányelvek felhasználásával történt. Ezt az 1994. évtől bevezetett MSZ 12 749 számú magyar szabvány minősítési rendszere váltotta fel, amely már kismértékben figyelembe vette az ökológiai szempontokat is az értékelés alapelveként. A vizsgált paramétereket 5 csoportba osztotta (oxigénháztartás-, tápanyagtartalom-, mikrobiológiai-, mikroszennyező- és az egyéb mutatók csoportjai), és az egyes komponenscsoportok minősítése öt osztályos rendszerben (kiváló, jó, tűrhető, szennyezett, erősen szennyezett), az évente előforduló legkedvezőtlenebb koncentrációértékek alapján történt. Ugyanaz a határérték rendszer vonatkozott valamennyi víztestre. A felszíni vízkészletek vízminőségi állapotáról évente értékelés és vízminőségi térkép készült (Varga 1994). Napjainkban a 2007 óta működő VKI monitoring rendszer mérési adatainak értékelése az EU tagországokban alkalmazott egységes, összehasonlítható elvek alapján történik. Az állapotértékelés elsősorban az ökológiai szempontokat helyezi előtérbe, ennek érdekében ún. típus-specifikus minősítési rendszer került kialakításra Magyarországon. 10 folyóvíz és 8 állóvíz típus került kijelölésre. A VKI alapelve szerint meghatározásra kerül víztestenként az ökológiai állapot és a kémiai állapot, illetve az összesített vízminőségi állapot. Az „egy rossz - mind rossz” elvet kell alkalmazni, így mindig a legrosszabb minősítési elem határozza meg az összetett minősítést, és az ökológiai és kémiai vízminősítés eredménye közül a gyengébb határozza meg az összesített állapotot. Az ökológiai állapot osztályozása az un. ökológiai minőségi arány (EQR) formájában történik, 5 osztályos skálán (kiváló, jó, mérsékelt, gyenge, rossz). Az aktuális állapotot a víztípusra jellemző, az antropogén szennyezésektől, hatásoktól kvázi mentesnek tekinthető ún. referencia állapothoz kell viszonyítani. (A mesterséges és az erősen módosított állapotú víztestek esetén a minősítés kiindulási alapja a maximális ökológiai potenciál, amely a víztest funkciójának fennmaradása mellett elérhető legjobb vízminőségi állapotnak felel meg.) Az ökológiai állapot értékeléséhez a biológiai mutatókon túl figyelembe kell venni a monitoring során vizsgált egyéb, az ökológiai állapotot befolyásoló paramétercsoportot is. A biológiai-, fizikai-kémiai-, valamint a hidromorfológiai elemek osztályozására hazai vízminőségi határértékek lettek meghatározva víztípusonként, ill. típuscsoportonként. Az állapotértékelés az éves átlagértékek alapján történik. A felszíni vizek kémiai állapotát az emberi egészségre káros anyagok vízi környezetben való előfordulása határozza meg. A kémiai állapot minősítése Magyarországon is az elsőbbségi anyagoknak (45 féle) az EU szinten megállapított kömyezetminőségi határértékei (EQS) alapján történik, amelyek a magyar jogrendbe is átültetésre kerültek. A minősítés két osztályos rendszerben történik. „Jó” állapotú a víz, ha nincs határérték-túllépés, illetve „nem éri el a jó állapotot” („nem jó”) minőségű, ha van határérték túllépés. A felszín alatti vizek esetében a vizek állapotának minősítését szintén az EU szabályozáson alapuló módszertan alapján, a mennyiségi és a kémiai állapot meghatározásával kell elvégezni. A természetes háttérszínt határértékek meghatározását is el kell végezni annak érdekében, hogy minősíteni lehessen a felszín alatti víztesteket. A felszín alatti víztest kémiai állapota akkor jó, ha a környezetben természetes körülmények között is előforduló anyagok koncentrációja a háttérértékekhez közeli, az ember által előállított szintetikus anyagoké pedig nullához közeli, azaz a kimutatási határt nem éri el. A mennyiségi és kémiai állapotot különböző tesztekkel vizsgálják. Ha egyetlen teszt is azt mutatja, hogy egy víztest gyenge állapotú, akkor a víztest összességében a „gyenge” minősítést kapja, ekkor intézkedni kell annak érdekében, hogy a víztest ismét ,jó” állapotba kerüljön. Amikor a víztest állapota a jó és a gyenge határán mozog, vagy negatív trend figyelhető meg
