Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 2. szám
Varga P. és Kerekesné Steindl Zs.: Vizeink minőségének védelme - az MHT Környezetvédelmi Szakosztály tevékenysége tükrében 7 INTÉZMÉNYRENDSZER VIZSGÁLATI RENDSZEREK "Srtfvhiy Tfestfliiok •O'.T - imra "Latatck tniihiiii •OVK - '•'XCMk g •■Kctiiéddffr «■ fugyift & LYiirr.Y m^jíüíí: •Kím^Zí^Tddrri Frtujy«lfl!rjrfc rr KÓV]ZKr«lc ‘-Re-an-uJitj éstfzfgu. latorok «.usgiiaű r«ils:ti ►Kűfiuiisltf.ULiiik fci VÍZIG ík •Vttúite** skdihiisi.-RflldKtftS vtUglblt* •ÖVE- VÍZIG-«» N m m EUndmtn Lilian '.ír rusritah nrvdiwr Z«-i j«r-riLjb-3iKdc:i! lailinniIrMt nuumL, raDdiHnk £ÚS7 nmulii iJit-al-dyi hőiéiül nnc-iilii Rftiduercs Msári .fcBoíiíkm.- sKitrtMz (WB^te) MBglImt H 2 £> ÍH lf(: (.•• Lil li‘S S i £) testi*Vtftfléri-«' Ajiwft/mste« iatotafli SMtwi miiWHs Ttash&ifcati lútfikrot. luitrtz itzsgllMOt ■nbDmrnviscfc mim ’tüRVis11’.idikn rrc huJtadrki •.i;i iáira k NIC* Wll vfeSgMlll AUof-lnii mini irrvdmnk ■13Ü fÁftiftuy • lísjplluck Otdfrjüi íutásfcte: VKI rnjiteiKs ■VöTI, ven 8 s 8 VIZSGÁLATOK ämdmin Lilian vu vu a ratal ok Snnr.nrüfaL: Kirak ilknc-mii Tonahiicaati úri isirak UNIX? prapke rüiptalok r-Kim: rüiritalrk Eaiisuihránv rrijritalc-k N<rtÄ*$a íOfiKiiírJ vtBftOOMt MS EJ íj g.'jj» J latoitaiA ‘■tii-jllxol DS Survey 12,3 K6fl&«HC>'i<Mra fiMttfc 1. ábra. Vízminőségvédelmi intézményrendszer, vizsgálatok, mérési módszerek Figure 1. Water quality protection institution, analysis, analytical methods VÍZMINŐSÉGI MONITORING RENDSZER A felszíni vizek minőségének rendszeres jellegű monitorozása az 1950-es években kezdődött el a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUK1) szakmai irányításával és a vízügyi (később környezetvédelmi felügyelőségi) laboratóriumi hálózat közreműködésével. Kezdetben nagyszámú állomásról (kb. 800 db) történtek kis gyakoriságú (4 minta/év) és kb. 25 vizsgálati paraméterre kiterjedő mérések. 1983-tól vízügyi ágazati szabvány írta elő a vízminőségi törzshálózati helyeket, vizsgálati gyakoriságokat és az értékelési, minősítési irányelveket. Az MSZ-10-172/1-83 szabvány 250 országos és további 287 egyéb mintavételi helyet jelölt ki. Ez a felszíni vízminőségi törzshálózati rendszer a rendszerváltásig kisebb módosításokkal érvényben volt. Az ezt követő MSZ 12 749:93 szabvány csökkentette a mintavételi helyek számát, növelte a gyakoriságot és öt osztályos minősítést írt elő. Tartalmazta a működésének alapkövetelményeit, valamint a vízminősítési rendszer leírását. Összesen 109 folyó és állóvíz 240 szelvényében történtek általában kétheti gyakorisággal mintavételek. Évi mintegy 6 000 vízmintából 30-40 féle (fizikai, kémiai, biológiai, mikrobiológiai, nehézfém) paraméter vizsgálatára került sor (Varga 1994). A 2006-ig - helyenként még napjainkban is - működő törzshálózati rendszer biztosítja a hosszú idejű vízminőségi mérési adatsorokat. A korábbi megfigyelőrendszer továbbfejlesztésével került kialakításra a VKI előírásainak megfelelő új monitoring rendszer, mely 2007. január 1.-től működik. A monitoring hálózat három színtű monitoring alprogramokból épül fel (feltáró, operatív és vizsgálati), amelyek különböző vizsgálati célokat szolgálnak. A mintavétel gyakorisága kielégíti a VKI előírásait, mely az alprogramoktól és a vizsgálat paraméterektől függően különböző lehet (1-12 minta/évtől 1-12 minta/6 évig). Az analízisek lefedik valamennyi, az irányelv által előírt minőségi paraméter vizsgálatát. Az 5 féle biológiai elem megfigyelése (fitoplankton, fitobentosz, makrofita, makrozoobentosz és hal fauna) az ökológiai állapot meghatározását szolgálja. Az un. kiegészítő paraméterként rendszeresen meghatározásra kerülnek a különböző alap fizikai-kémiai komponensek (pl. szervesanyagok, tápanyagok, sókomponensek, vízgyűjtőspecifikus szennyezőanyagok), valamint a releváns hidromorfológiai jellemzők is. A VKI nagy hangsúlyt helyez a speciális, antropogén eredetű kémiai szennyezőkre, így jelenleg kb. 45 féle elsőbbségi veszélyes anyag rendszeres monitorozását írják elő a jogszabályok. Az operatív monitoring alprogramokban a mintavételi gyakoriság alacsonyabb, mint a feltáró monitoring alprogramokban, általában csak évi 4 alkalommal, és csak az indikativ paraméterek vizsgálatára terjednek ki a vizsgálatok. A felszíni vizek minőségének vizsgálata minden paraméterre kiterjedően, havi gyakoriságú mintavétellel, öszszesen 118 folyó és 26 állóvíz mintavételi ponton történik 2 feltáró monitoring alprogram keretében, valamint kisebb gyakorisággal, összesen 1134 mintavételi helyről származó mintákból a 8 operatív alprogram keretében. Speciális esetekben (pl. rendkívüli vízszennyezés) vizsgálati monitoring mintavételi program indul, és a vizsgálatok a problémás paraméterekre terjednek ki. A VKI vízminőségi monitoring rendszer működtetését - a vízvédelemért felelős miniszter szakmai irányítása alapján - a kormányhivatalokhoz tartozó akkreditált környezetvédelmi hatósági laboratóriumi hálózat (jelenleg 7 laboratórium) végzi, állami feladatként. A vízrajzi (mennyiségi) mérőhálózat üzemeltetését a vízügyi igazgatóságok látják el, biztosítva az ökológiai állapot értékeléséhez szükséges vízhozam és vízállás adatokat, valamint a morfológiai állapotra vonatkozó információkat. A VKI programon kívül a jogszabályokban kijelölt un. „védett területeken” (kijelölt fürdővizek, felszíni vizes ivóvízbázisok, nitrát érzékeny területek stb.) és a kiemelt fontosságú felszíni vizeink esetében speciális monitoring rendszerek is üzemelnek (pl. Felső-Duna szigetközi térsége, Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó). E feladatokban más minisztériumi tárcáknak (környezetvédelemért,
