Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 1. szám
Dr. Nagy László: A Panama-csatorna új zsilipje 55 amerikaiak hiányolták a műszaki előkészítettséget, de a világ a Suezi-csatoma hősének Ferdinand de Lessepsnek hitt, aki elérte, hogy a tengerszinti csatorna építését támogassák. Gerster Béla a zsilipes csatorna megvalósítását támogatta, Wyse alagutas tengerszinti csatornát javasolt, Menocal 2x12 zsilipes csatornahidat képzelt el a Charges folyó felett. (Csak a teljesség kedvéért el kell mondani, hogy Lesseps az Egyesült Államokban megismert még egy változatot, amelynél párhuzamos síneken mozdonyok húznák át a hajókat egy hatalmas keresztbe fektetett vasúti kocsin a túlpartra hegyen-völgyön át.) Egyikőjük sem vehetett részt többet a csatorna építkezés előkészítésében. Ferdinand de Lesseps elvállalta a Csatorna Társaság irányítását. A konferencián legnagyobb megoldatlan kérdés a heves vízjárású Charges folyó megrendszabályozása volt. 1879 decemberében Lesseps a száraz évszakban Panamába látogatott, és jelképesen 1880. január elsején egy kapavágással megkezdődött a Panama-csatorna építkezése. A fizikai munka csak egy évvel később indult meg. Lesseps a haza úton a 214 milliós költséget február 14-én 168 milliósra, február 20-án 131 millió dollárra csökkentette, ami a 45 foknál meredekebb rézsűhajlással képzelhető csak el. Március elsején Lesseps bejelentette, hogy a Panama-csatorna megépítése csak 120 millióba fog kerülni. Tessék, így lehet hatékonyan gazdálkodni! Ugyanakkor Suezi-csatoma ünnepelt hőse az Egyesült Államokba érkezve toborzó kőrútján bejelentette, hogy a tervezett 12 év helyett nyolc év alatt épül meg a csatorna. De az amerikai pénztárcák nem nyíltak meg. 1880. március 8. Rutherford B. Hays elnök a vasúti szerződésre hivatkozva deklarálta, hogy az Egyesült Államoknak illetékessége van minden csatornaépítés felett Panamában. 1880-1902. Több lázadás tört ki Panama függetlenségéért, azonban a kolumbiai kormány könnyen elnyomta azokat. 1881 január végén megérkezett az első csapat Panamába, mintegy negyven francia mérnök és elkezdődött a geodéziai felvétel. Az első vezető Réclus, aki három évvel korábban már járt Panamában. Csakhamar bebizonyosodott, hogy nem lehet a csatornát a vasút nélkül megépíteni. Jóval a piaci ár felett 20 millió USD-ért a francia csatorna társaságnak meg kellett vásárolnia a panama vasút részvényeit - meg kell jegyezni, hogy a részvények hatszoros áron keltek el - ami elvitte a meglévő pénz harmadát. A vasutat személy- és földszállításra egyaránt alkalmazták. 1882. január 20-án kezdődött az építkezés. A csatornát 9 méter mélyre akarták ásni, az Árok összmélységének 93 méternek kellett volna lennie a legmagasabb pont alatt. A fenékszélességet 22 méterben, a vízszinti szélességet pedig 27 méterben szabták meg. Már első évben 20 000 Nyugat-Indiai munkást vettek fel. 1882. szeptember 7-én erős földrengés rázta meg Panamavárost és másnap újra. Ennek ellenére a csatorna alapító-részvényei már 15-szörös áron cseréltek gazdát. Réclus távozása után egy ügyvéd, majd egy sorhajó kapitány vezette az építkezést, amíg 1883. március elsején megérkezett a munkamániás (Charles) Jules Isidore Dingier (szerinte csak a lusták kapják el a sárgalázat). Dingier csökkentette a rézsűk hajlásszögét 1:1-ről, véleménye szerint a korábban megállapított 74 millió m3 helyett csak 45 millió m3 földet kell kifejteni. A műszaki előkészítetlenségére jellemző, hogy fél évvel később több, mint 100 millió m3-el számolt. 1883-ban ismét felmerült a kérdés, hogy nem a Nicaraguai-csatomát kellene inkább megépíteni? (Ott csak 47 m magas a hágó, óriási a víztartalék a Nicaragua-tóban és kevesebb a betegség). 1883 áprilisában új nagy kotrók érkeztek. A havi bejelentett teljesítmény 2 millió m3 lett, ami valójában alacsonyabb volt. 1883 májusában már 19 000 fő dolgozott a csatornán, a napi bérlista 40 ezer dollárra emelkedett. Dingier fizetése évi 20 000 dollár volt. 1883 őszén megérkezett Charles Dingier családja is, ekkor már 19 000 ember dolgozott az építkezésen, amiből csak 2 000 fehér. A napi bérlista 40 000 USD. A csatornaépítés műszaki előkészítetlenségére jellemző, hogy 1884 elején Dingier újraszámolta a kiásandó föld mennyiségét, ami 120 millió köbméterre jött ki, ez 45 millió m3-rel (a teljes Suezi-csatoma földmunkájának nagyságával) volt több a Párizsban számítottnál. A Culebra domb 103 méter magas, a csatorna mélysége 9 méter a tengerszint alatt, fenékszélessége 22 méter. Hová kerüljön ez a roppant földmennyiség? 1883 végén a 25 éves Philippe Bunau-Varilla (i. kép) francia mérnök utazott Panamába, először a Csendes-óceáni szakasz építésvezetője lett. 1884 elején meghalt Charles Dingier felesége sárgalázban, aki nem sokkal élte túl gyerekei elhalálozását. A vezető lelkileg megtörtén távozott, utódja Bunau-Varilla. 3. kép. Philippe Bunau-Varilla, a francia csatornaépítkezés vezetője, aki kiközvetítette az Egyesült Államoknak a csatornaépítést és megszervezte Panama elszakadását Kolumbiától Picture 3. Philippe Bunau-Varilla the leader of the canal construction in the French times, he transferred the canal construction to the United States and organized the separation of Panama from Colombia 1884. március 4. Párizsban a további költségek fedezésére vonatkozó sorsjegy kibocsájtás meghiúsult, 2 millióból csak 800 000-t jegyeztek.
