Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 1. szám
35 Bolla Bence: Az erdei vízforgalom vizsgálata hagyományos és modem módszerek segítségével homokhátsági erdőkben egymástól. Ez igaz a vízkészlet változásra is: a vegetációs időszak végére 29-38 mm-rel csökken a felső 80 cm nedvességkészlete valamennyi vizsgált területen (Bolla 2017, Bolla és társai 2018). A vízforgalombeli különbségeket elsősorban az intercepcióbeli eltérések és két érintett állomány közvetlen talajvízfogyasztása okozza. Finomítani lehetne a képen, ha az evapotranszspirációt a jövőben fel tudnánk bontani talajfelszíni párolgásra és növényi vízfogyasztásra, ám ezt csak szakirodalmi adatok alapján tudjuk megtenni, mivel a vizsgálat talajrétegre kapott evapotranszspirációs értékek túl alacsonyak, így célravezetőbb az erdei vízforgalom modellezése tudományos kutató modell segítségével. Figure 8. Fluctuation of the soil moisture in Pusztaszer PT-1 (upper 80 cm soil layer) 4. táblázat. A mintaterületek vízforgalmának főbb komponensei Table 4. Water-balance elements Időszak: 2014.03.31-2014.09.01. Faállomány Bocsa 51 D Bocsa 51 E Bocsa 51 TI1 Pusztaszer Pusztaszer 6 A (EF) (SZNY) (Gyep) Gyep (Akác) Intercepció (mm) 98 81 30 28 102 Evapotranszspiráció (mm) 50-80 60-70 70-122 46-70 40-47 Mélybeszivárgás (0,8m—>) (mm) 286-316 309-319 314-366 338-368 298-303 Talaj vízkészlet-változása (mm)-36-32-38-29-38 Csapadék összesen (mm) 428 428 428 407 407 Vízfelvétel a kapilláris zónából (mm)-230--136 Az erdei vízforgalom modellezése A modell segítségével a mintaterületek vízforgalmának vizsgálata során jelentős különbségek mutatkoztak a tisztás (Bocsa 51 TI 1), az erdei fenyő (Bocsa 51 D) és a szürke nyáras faállomány (Bocsa 51 D) tényleges evapotranszspirációs értékei között. A különbséget a fával nem borított terület és a két vizsgált erdőállomány között a fásszárú vegetáció által felhasznált nagyságrenddel nagyobb felvett vízmennyiség, valamint az intercepciós veszteség adta. A fenyőállomány esetében a növényi vízfelhasználás éves értéke alacsonyabb, mivel sekélyebb gyökérzete nem éri el a talajvízszintet (5. táblázat). A tűlevelű faállomány kizárólag a lehulló csapadékból származó, beszivárgó vízmennyiségből tudja a vizet felvenni. A szürke nyáras faállomány esetében a legmagasabb a tényleges transzspiráció. A lombos faállomány fejlett gyökérrendszere révén a talajvízből, valamint harmatgyökerei segítségével a felső rétegekből is könnyen vízhez tud jutni. A gyep (Bocsa 51 TI 1) vízfelvétele nagyságrendekkel kisebb az erdőállományokéhoz képest, viszont jóval magasabb párolgási értékek jellemzik a növényzet alacsony bontási értéke miatt. 5. táblázat. A mintaterületek modellezett vízforgalmának főbb komponensei Table 5. Major elements of modelled water-balance in the pilot areas Időszak: 2014.03.31-2014.09.01. Faállomány Bocsa 51 I) (EF) Bocsa 51 E (SZNY) Bocsa 51 Tll (Gyep) Intercepció 98 mm 23% 81 mm 19% 30 mm 7% Evaporáció 51 mm 12% 69 mm 16% 128 mm 30% Transzspiráció 103 mm 24% 133 mm 31% 34 mm 8% Mélybeszivárgás (2 m—») 116 mm 27% 98 mm 23% 150 mm 35% Talaj tarozása (2 m-ig) 60 mm 14% 47 mm 11% 86 mm 20% Csapadék összesen 428 mm 100% 428 mm 100% 428 mm 100%
