Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 1. szám
36 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 1. sz. A vizsgált faállományok és a közeli gyep modellezett napi vízfogyasztásának alakulása egy aszályos nyári napon (2014. 07. 14.) megközelítette az energetikailag lehetséges vízfogyasztás értékeit. A vizsgált időszakban a szürke nyáras faállomány (Bocsa 51 E) vízfogyasztása volt a legmagasabb, ezzel szemben a fenyőállomány (Bocsa 51 D) napi vízfogyasztása jóval alacsonyabb. A gyep (Bocsa 51 TI 1) napi vízfelvétele elhanyagolhatónak mondható az erdőállományokéhoz képest (9 ábra). 6 Óra 9. ábra. A napi vízfogyasztás alakulása (Bocsa) Figure 9. Development of daily water uptake (in Bocsa) ÖSSZEFOGLALÁS A kiskunsági homokhátság vízháztartásával, az erdőterületek talajvízszintre gyakorolt hatásával több szakember is foglalkozott. A szakemberek más-más aspektusból értékelték a témát. Vizsgálatom során erdő- és gyepterületek vízforgalmát vizsgáltam meteorológiai, talajvízszint, talaj nedvességtartalom és intercepciós mérések alapján. Az evapotranszspiráció értékét az egyszerűsített vízháztartási egyenlet csapadékmentes időszakokra történő felírásával, valamint a Svéd fejlesztésű Coup-modell segítségével határoztam meg. A kapilláris zónából történő vízfelvételt a White-módszer (White 1932) alapján becsültem. A mért meteorológiai adatok tükrében elmondhatjuk, hogy száraz (2012) és igen csapadékos (2014) év is volt a vizsgált időszakban. Az intercepciós vizsgálatokban ezt a sokszínűséget nagyon jól ki lehetett használni. A vízmérleget a csapadékos 2014-es év vegetációs időszakára állítottam fel. A vizsgált évek vegetációs időszakának intercepciójában eltéréseket láthatunk, melyek jól magyarázhatóak a meteorológiai adatokkal. A fenyves intercepciója 23-28% között adódott, a nyárasé 19-21% volt. Az intercepció vizsgálatánál fontos a kis csapadékok figyelembevétele, mivel ezek döntően befolyásolták egy adott időszak intercepciós veszteségét. A nyáras és a fenyves koronáján áthulló csapadék mennyisége között nem volt jelentős eltérés; az intercepciós különbségeket a nyárasban mért nagyobb törzsi lefolyásérték adta. A talajvízszint alakulása kirajzolta a gyep és az erdő közötti különbségeket. A parlagterületek alatt mindig magasabban állt a talajvíz szintje, mint a faállományok alatt. Erdeifenyő esetében az erdőállomány alatti vegetációs időszaki talajvízteknő nem volt kimutatható. Ez alapján feltételezhető, hogy a faállomány közvetlenül a talajvizet nem vesz fel, a talajvízszintre gyakorolt hatása inkább az intercepción keresztül érvényesül. A nyáras alatt megfigyelt depresszió a faállomány közvetlen talajvízfogyasztását támasztja alá, ennek értékét a 2014-es vegetációs időszakban (2014.03.31-2014.09.01.) a White-módszerrel 1,5 mm/napra (230 mm/vegetációs időszak) becsültem. Ugyanez az érték a pusztaszeri akácos alatt 0,9 mm/napnak (136 mm/vegetációs időszak) adódott. A talajnedvesség és annak dinamikája az összes vizsgált mintaterületen a vegetációs időszakbeli csökkenést és nyugalmi időszaki növekedést (benedvesedést) mutatott. A kontrollterületek nedvességtartalma mutatta a legnagyobb dinamikát, e területek reagáltak leginkább a csapadékra. Az erdei mintaterületek talajnedvesség-görbéi kisebb amplitúdóval, ám jól követték a kontrollterületek görbéit. A talaj nedvességkészletének (0-80 cm-es talajréteg) csökkenéséből hagyományos úton számított evapotranszspiráció átlagos napi értéke a parlagterületeken 0,3-0,8 mm, az erdeifenyvesben 0,3-0,5 mm, a szürke nyarasban 0,4-0,5 mm, az akácosban pedig 0,3 mm értéknek adódott attól függően, hogy az egyes csapadékmentes időszakokból nyert adatok mediánját, vagy napok számával súlyozott átlagát vesszük. A Coup-modell segítségével a mintaterületek vízforgalmának vizsgálata során jelentős különbségek mutatkoztak a tényleges evapotranszspirációs értékek között. A különbséget a fátlan kontrollterület és a két vizsgált erdőállomány között a fásszárú vegetáció által felhasznált nagyobb felvett vízmennyiség, valamint az intercepciós veszteség jelentette. IRODALOMJEGYZÉK Bolla B. (2017). Hidrológiai vizsgálatok a Kiskunsági Nemzeti Park működési területén lévő erdőállományok természetvédelmi kezeléséhez. Doktori (Ph.D.) értekezés. Soproni Egyetem. Bolla B, Németh T. M., Gácsi Zs. (2018). A vízháztartás vizsgálata néhány kiskunsági faállományban. Erdészettudományi Közlemények. 8(2):37-50. Gácsi Zs. (2000). A talajvízszint észlelés, mint hagyományos, s a vízforgalmi modellezés, mint új módszer Alföldi erdeink vízháztartásának vizsgálatában. Doktori (Ph.D) értekezés, Nyugat-Magyarországi Egyetem. Gribovszki Z., Kalicz P., Szilágyi J. (2009). Napi periódusú ingadozás a hidrológiai jellemzőkben. Hidrológiai Közlöny, 89. évf. 2. szám, pp. 23-37. Hagyó A. (2009). Vízforgalom gyep és erdőterületen. Doktori (Ph.D) értekezés, Szent István Egyetem. Járó Z. (1980). Intercepció a gödöllői kultúrerdei ökoszisztémában, Erdészeti kutatások, 73. évf. 1. szám, pp. 7-17. Jansson P-E. (1994). SOIL model User’s Manual. Swedish University of Agriculture Sei., Department of Soil Sei. Uppsala
